Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

JtP M4. orsmVgos Illés febr kisebb, kevésbbé hatalmas és nem bír annyi kincsesei a magyar király és minden oldalról veszély környezi: de annál inkább kötelességünk, hogy megvédelmezzük, mert ő a mi nemzeti létünk megszemélyesítője. Valamint nem szabad a magyar királyt elárulni az orosz vagy az olasz király javára: ágy nem szabad a magyar királyt elárulni az osztrák császár hasznára sem. (Zajos tetszés a szélsőbalon.) Ezért a 1'. §-hoz a következő módosítást adom be: e szó után » főtör vény szék «, a szöveg elvetésével tétessék ez: »ha az alperes magyar honos, ő Felsége a király nevében ítélnek.« (Zajos éljenzés és tetszés a szélsőbalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosít cányt) Szilágyi Dezső igiizságügyminister: T. ház! Igen röviden óhajtok a t. előttem szólott képviselő úrnak felelni, mert a mit érveiben e javaslat ellenében felhozott, annak nagyobb része az általános vitában felemlíttetett; ágy, hogy ezek csak utána szállingózó csapatok, melyeket már igen jól ismertünk, meg is birkóztunk velük és így nem szükséges velők újabban fáradni. (Élénk tetszés jobbról. Nagy zaj a szélsőbalon.) A legcsodásabb azonban a t. képviselő úrnak legújabban maga elé tűzött feladata, melyet felfogásom zavarosságánál fogva megint nem vagyok képes világosan megérteni. Az egyik az, hogy vállalkozik a magyar király jogkörének megmentésére, valami összeolvasztás ellenében ; vállalkozik oly szakasznál,melyben a lehető legpraegnansabbúl van kifejezve az, hogy az a bírói hatalom, melyet a fő törvényszék gyakorol, össze van téve — az összeolvasztással nem tudom mit akarnak különösen kifejezni — (Zaj a szélsőbalon) annak a két államnak bírói hatamából, a mely két államnak személyesítője épen ő Felsége, kettős különvált, itt külön felemlített minőségében. (Halljuk/ Halljuk!) Furcsa felfogása van a t. képviselő úrnak a vegyes bíróságok természetéről. Azt mondja, ha az a törvényszék valósággal vegyes bíróság volna, akkor a franczia is odajöhetne perelni és ha keresetével elútasíttatnék, azt mondhatná, hogyan lehet ez vegyes bíróság. Ugron Gábor: Nem azt mondtam, hanem, hogy oda kell mennie ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én íjrj értettem. Bátor vagyok figyelmeztetni t. képdselőtársainat, hogy a francziákra kiterjedő, a franczia hatóságok által elismert és végrehajtható ítéletet csak úgy hozhat a vegyes bíróság, ha Franeziaor szaggal valami módon ez iránt megegyezünk; mert az a különössége van a consularis jurisdietionak a keleten, hogy minden államnak csak a maga honosai felett van r'26-étt, sierdáti. 1901. bíráskodási hatalma; vegyes perekre kiterjedőleg az ítélet más állam honosára teljes hatálylyal akkor bír, ha ez iránt általánosan, vagy esetről-esetre valami megállapodás jött létre. Ugron Gábor: Magyar alperesről beszéltem. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én világosan úgy hallottam, hogy a képviselő úr franeziát állított oda, a ki szörnyülködik, hogy a vegyes bíróság őt elutasítja és figyelmeztettem, hogy lehet Franciaországgal is vegyes bíróságot felállítani; de akkor annak valami hasonló módon kell létrejönnie, mint létrejön most Ausztria és Magyarország közt. Említettem azt, hogy a t. képviselő úr, nézetem szerint egy irányban félreismeri a vegyes bíróság természetét. Az, a mit felhoztam, már elegendő ennek kimutatására, de még valamit teszek hozzá, s ez a következő: Egy vegyes bíróság vájjon kinek a nevében hozhat ítéletet? Kétségkívül annak a két államnak a nevében, a melytől hatalmát nyeri. Ha például mi Angliával együtt állítanánk fel egy vegyes bíróságot, akkor vagy az angol királynőre és a mi fejedelmünkre is történnék hivatkozás az ítélethozatalnál; vagy ha erre nem történnék, akkor történnék azon törvényekre, a melynek alapján a bírói hatalmat bírják. De a vegyes bíróság természete hozza magával, hogy soha sem az egyiket, sem a másikat, hanem mindkét államot fel kell említeni annak a jeléül, hogy hatalma ezen két külön forrásból ered. És midőn mi, t. ház, ennek eleget teszünk, eleget teszünk a czímnek úgy, hogy ő Felségének azon két külön közjogi minősége, mint a mi felséges urunk és királyunk és mint a másik állam császárja praegnansan ki van emelve; ha valaki e mellett épen gyönyörűségét találja, hogy hazafiúi aggodalmakat támaszszon magában: nincs kifogásom ellene, de én aggodalmaiban részt venni nem tudok. (Élénk helyeslés jobb felől) A t. képviselőtársam megtámadta az én állításaim valóságát, nagy tűzzel, nagy hevességgel és azt merem mondani, hogy nagy diadalérzettel is. Nézzük meg, hogy ennek a diadalérzetnek van-e valami alapja '? (Halljuk ! Halljuk!) Először azt mondja, hogy hamis volt az az állításom, midőn azt mondtam, hogy a mióta a monarchiának consuli bíráskodása van, &z mindig a külügyministerium szervezetével hozatott kapcsolatba és nem volt a bírói szervezet integráns alkatrésze; és még hozzá tettem, hogy ezeket a consulokat mindig csak administrativ hivatalnokoknak tekintették és soha sem bírák-