Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

484. országos ülés február M-én, szerdán. 1891. 317 alatt nem tudtak annyit elérni, hogy abban a keleti akadémiában a kendő consulokkal a magyar állam nyelvét, melyet pedig a közösügyi viszonynál fogva taníttatni kellene, annyira elsajátíttassák, hogy az igazságügyi minister úrnak ne kelljen e házban holmi gyakorlati nehézségekkel előállani. (Élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) A magyar király souverainitását, n magyar állam külön életét, a magyar államnak felségjogait megvédelmezni nemcsak azért kell, mert kis nemzet vagyunk ; hanem azért is, mert az nemzeti létérdekünk, mivel e hazában nemzeti ségek laknak. (Helyeslés hal felől.) Mikor e hazában a nemzetiségek a magyar állam és a magyar törvények ellen izgatnak, mit tapasztalunk"? (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy Erdélyben a roma nok a császárhoz fordálnak; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Horvátországban s a volt Határőrvidéken, midőn a magyart szidják és rágalmazzák, mindig a császárt hívják segítségül s ahhoz folyamodnak. (Úgy van! a baloldalon.) Ha pedig tovább megyünk, azt tapasztaljuk, hogy a hol még fenmaradt a magyar állami élet, a magyar nemzet léte iránt ellenséges indulattal viseltető fészek: abból a császárt dicsőítik és éltetik, a magyar királyt pedig megtagadják. Ily körülmények közt nem bírni elegendő bátorsággal a magyar király souverainitását érvényre emelni, hanem a magyar király souverainitását összekapcsolni akarni a császár souverainitásával és ekkép egy közös souverainitást megalkotni és ezzel a magyar alattvalóra a császár souverainitását kiterjeszteni: igaz, hogy különböző intentiokből, de mégis egy czélra való működés ezen hazafiatlan elemekkel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem az a kérdés, hogy ki micsoda czélból indul ki, hanem hogy kikkel vall egy elvet? (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Es midőn a magyar királyt az osztrák császár és a magyar alattvalót az osztrák császár joga alá rendelhetőnek tartják: akkor —engedjenek meg — nem a magyar nemzet, hanem az ellenünk küzdő nemzetiségi bujtogatok és izgatók álláspontján állanak és annak kedveznek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső' baloldalon.) Mennyire másként állanánk mi a nemzetiségekkel szemben, hogyha a magyar korona souverainitása és a magyar állam joga minden akadály nélkül érvényesülhetne; ha azokban a közös intézetekben nem arra, tanít inának, hogy a császár iránt kell hűséggel viseltetni; ha ezen intézetekben nem hallgatnának arról, hogy a magyar király iránt is hűséggel tartozunk; ha a katonáknál, a kik a hadseregből kilépnek, nem azt tapasztalnék, hogy ezen országban, évenkint 50.000 embert véve, egy fél millió magyar alattvalót tanítanak meg 10 év alatt arra, hogy a császár iránt hűséget és ragaszkodást érezzenek, mig a magyar király iránt érzett hűséget háttérbe szorítják. (Tetszés baloldalon.) Magyarország alkotmányos életének nem tesznek jó szolgálatot, Magyarország közjogi önállóságát tehát nem jól védelmezik azok, a kik a magyar király igazságszolgáltatási souverainitásának teljes érvényesülését nem eszközlik. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De van-e aztán ebből valami haszon? Mert midőn tényeket látunk, azt kell kérdeznünk: van-e azokból valami haszon? A legbotorabb politika az, melyet osztrák udvari és politikai körök folytatnak. (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) Ma Magyarországon nem volna lehetséges a nemzeti elcsüggedés, ha nem szegődnének anynyian ily kétértelmű politika támogatóihoz, mit sokan azon jóhiszeműségnél fogva tesznek, mert nem hihetik, hogy magyar emberek ily gonoszak lehessenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmonäások. Zaj a jobboldalon.) Nem folytatom tovább, t. ház; (Halljuk! Halljuk! a szélső bal old ah) u) de annyit meg kell jegyeznem, hogy a magyar király, a magyar királynak jogköre, tekintélye, a magyar koronának mindenek felett való állása az én politikai hitvallásom; mert ebben látom nemzetem jövőjét, mert ebben látom, hogy a nemzetnek összes jogai mintegy csúcspontban futnak össze és vannak összefoglalva. Midőn tehát önök a csúcspontot támadják, akkor ebből a vonalak megrezdülnek a legszélsőbb rétegekig. A kik a magyar király tekintélyét lerombolják, azon szeretetet rombolják le, még pedig a legszélesebb körben, melylyel a magyar királyhoz, annak jogához, hatalomköréhez és dicsőségéhez a magyar nép ragaszkodni igyekszik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Minél kisebb a tekintély, minél kisebb a fény s minél kisebb a hatalom: annál kevesebb lesz az embereknek ahhoz való ragaszkodása; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) H minél inkább elnyomva fogják ezt találni, annál naffvobb lesz a hasonleso emberek s az utilitarius existentiák azon hajlama, hogy a hatalmasabb jogkörhöz és hatalmasabb souverainitáshoz ragaszkodjanak s annak árnyékába meneküljenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért arra kérem önöket, hogyha nem akarják, hogy a nemzet és korona közt félreértés legyen; hogyha nem akarják a magyar nemzetnek közjogi állását a minister úrnak zavaros és napról-napra változó fejtegetései által megvesztegetni engedni: akkor hagyják azt a maga tisztaságában érvényesülni. Mert az az elvem, hogy lehet nagy az orosz czár birodalma, lehet hatalmas és kincsekkel bíró Angolország királynője, a művészet remekei tölthetik el az olasz király városait; mert bár