Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

316 4«4. országos ülés február 2S-én, szerdán. 1891. 10. száma, a melylen a magyar alattvalókat a népszámlálási lapok kitöltése végett, a következetesség szempontjából olasz nyelven, a mi különben onnan van, hogy a tengeri hatóságok az olasznyelvet tovább is megtartották, a következőképen idézik meg: »tutti i sudditi Austriaci (lomieiliati a Gonstantinopoli e suoi contorni di presentarsi a scanso delle consequenze legali personalinente durante i inesi Febbraio e Marzo a. c. in quest I. et R. Consolato nelle ore di uffieio per dare le informazioní dovute sullo proprio stato e quello della loro famiglia indicando i] giorno di naseita di ogni singolo membro.« Mit tartalmaz ez, t. ház? Azt, hogy ÍIZ osztrák alatvalók február és márezius hóban az osztrák consul előtt jelenjenek meg a népszámlálási lapok kitöltése ezéljából, a különben való következmények terhe alatt. De mit vitatkozónk mi, t. ház, mikor a minister úr nevetségesnek tartja gr. Apponyi t. képviselő úr azon nyilatkozatát, hogy a külföldön minden magyar embernek éreznie kell, hogy a magyar állam polgára. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bezzeg, Oushing, amerikai külügyininister nem így gondolkozott, mert ő büszkeségének tartotta azt, hogy amerikai és ezen kifejezését a nemzetközi jogi írók megörökítették. Alig hiszem, hogy az igazsägügyminister úr nyilatkozatait a hazai közjogi írók másképen, mint elszomorító példakép, megörökítenék (Tetszés. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A magyar nemzetre nézve a magyar királynak souverainitása, a magyar király jogköre, nemzeti létének egész összfoglalatja, nemzeti létének csúcspontja és ezért teszi fel a koronát arra, hogy az a magyar nemzetnek egységét, összes hatalmát, tekintélyét, minden erejét és fényét, minden igényeit és jogait kifelé is képviselje. (Élénk helyeslés a bal- ét, szélső baloldalon.) Hogyha a magyar király csak belföldi hatósággá törpül; és külföldre menve, minket a magyar király hatalma, hatósága, tekintélye és fénye nem kísér: akkor kétségbe kell esnünk, már csak azért is, mert látjuk, hogy ezt sophismák útján akarják tőlünk elvenni. (Élénk tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Azt mondja a minister úr, hogy a konstantinápolyi felebbviteli törvényszék bírái a magyar király souverainitásából kifolyólag fogják bírói megbízatásukat nyerni. Ha ez áll: akkor azok, a kik kineveztettek a magyar király nevében, miként fognak ítélni az osztrák császár nevében? De menjünk tovább, miért ne jelenhessék meg a magyar király egyszerre, egy pillanatban a egyenlő fénynyel és ragyogással az osztrák császárral a külföld és minden nemzet előtt? Hisz akkor mi nem vagyunk a paritás, nem vagyunk a dualisnms alapján álló nemzet ; (Zajos tetszés a szélső báloldalon.) hanem mi egy oly nemzet vag) unk, a mely csak concessiokból él s a melylyel szemben a Lajthántúl folyton megtartják azon kifejezéseket és közjogi fogalmakat, melyek az egységnek képezik kapcsát. Innen van, hogy az osztrák hivatalos kiadványok nem közös hadügyministerről, hanem »Reichskriegsminister«-ről szólanak. És ha tovább megyünk, azt találjuk, hogy minduntalan »Reieh«ról beszélnek, nem pedig közös intézményekről. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csak a mi ámításunkra és félrevezetésünkre tartják fenn a közös elnevezéseket. (Tetzsés bal felől.) Ha a közös intézmények törvényben gyökereznek : akkor ezeknek érvényt kell szerezni, ha azt akarják, hogy azok iránt bizalmatlansággal ne viseltessünk. Akkor érvényesftem kell az 1867: XII, tczikket; s arra kell törekedni, hogy a mi joga a nemzetnek az 1867: XII. tczikkben feladya nincs, a törvényhozás termében érvényesíttessék ; (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) mert 1867-ben egy pillanat alatt a nemzet öszszes életműködésének szerveit, melyekre önállóságának visszaszerzése következtében szüksége volt, megalkotni képes nem volt. De ma, mikor már odajutottunk, hogy a nemzeti működés szerveit tovább fejleszthetjük, azt mondáid, hogy azt, a, mit 3 867-ben meg nem alkottak, megalkotni nem lehet s azt, a ki annak kifejlődését az 1867-iki alapon megvédelmezi, a mint ezt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam tette, megtámadni és ostromolni azért, mert nem azon a meghaladott és maradi állásponton van, mint önök: ez — megvallom — kedves szolgálat a mi részünkre, mert ez azt bizonyítja, a mit mi mindig mondtunk, hogy a ki egyszer rálépett az 1867-iki lejtőre, (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) az e lejtőn csak lejebb és lejebb juthat. (Iga;! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi azért vagyunk itt, t. ház, hogy megtartsuk a nemzet jogait és az Önök sülyedésével a nemzeti jogélet sülyedését meg ne engedjük. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) De mi haszon van abból, ha a magyar álliimiságot mindenütt el kell tagadni ; a mint hogy most is, pár pillanattal ezelőtt leszavazták azt, hogy törvénybe iktattassák nem a magyar nyelvnek, de az állam nyelvének a consuli bíróságoknál való alkalmazása. Meggondolták-e önök azt, hogy mit csinálnak, midőn ezt teszik? (Zajos tetszés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) A keleti akadémiába olyan ifjak vétetnek fel, a kik különös nyelvtalentummal bírnak; keleti akadémiában vagy 19 nyelvet tanítanak: (Halljuk! Halljuk!) s önök az 1867-iki dicső kiegyezés védelmezői, 24 ér