Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

464. orsäságos ülés február SS-én, sxerdän. 1801. 305 a kik a saját czímerüket talán semmi áron oda nem adnák egy más czímerért, hogyan cserélhetik önök fel ezt a magyar czímert a magyar actákon egy más állam czímerével ? Nem érzik-e önök azt, hogy ezzel megtagadják a magyar nemzet összetartozandóságának azt a symbolumát, melyet a magyar királyi ozímerben bírunk és elfogadták symbolumúl azt a másik czímert, a mely sohasem volt Magyarországnak czímere. (Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Hogy az a czímer a consulatusok magyar bírói ítéletein minő lesz, azt megmutatta Beöthy Ákos t. képviselőtársam. Most e szakasznál van annak helye, hogy a használandó czímer és pecsét iránt a t. kormány nyilatkozzék. Nem kívánom, hogy az törvénybe iktattassák, úgy sem tennék meg; hanem beérem a t. minister árnak azzal az Ígéretével, hogy ki lesz mondva, hogy oly perekben, a melyek a magyar bírói hatalom illetékessége alá tartoznak, a hozott ítéleteken a magyar czímer használtassák a consulatusoknál. A többi perekben nem bánom, használtassák bármely czímer. Ez iránt vagyok bátor kérdést intézni a t. igazságügyminister úrhoz. Széll Ákos jegyző: Horváth Gyula! (Wattjuk! Halljnh!) Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk! (Halljuk!) Teljesen igazat adok Polónyi képviselő úr azon kijelentésének, mely szerint nagyon szomorú volna, ha a nemzeti érzés, a magyar állami nyelv iránti ragaszkodás tekintetében különbség volna a képviselőház egyes oldalain; és a t. minister úrnak kijelentése leginkább meggyőzhette a t. ellenzéket arról, hogy az a különbség, melyet mindenben keresnek, egyáltalában nem létezik. Ugyanazért csodálkozom is azon, hogy midőn semmi veszedelem nincsen, mégis miért ajánlkoznak mindig a magyar nyelvnek, melyet egy oldalról sem támadtak meg, oly rettenthetetlen bajnokaiul? (Úgy van! jobb felöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Mert mellőzve van!) Vegyük a dolgot a maga komoly ságában s egészen higgadtan, úgy a hogy van. Hiszen a t. minister úr világosan, határozottan, tisztán kimondotta, hogy a hol a magyar államnyelv érvényesülése ellen akadály nincs, ott mindenütt érvénybe fog lépni annak teljes hatálya. Hogyha ebben a kérdésben egy ünnepélyes kijelentés történik . . . (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy én is egész objective elmondjam érveimet, a mire azután a t. képviselő uraknak módjukban lesz az általam felhozott érveket, ha azok nem helyesek, megczáfolni. A t. minister úr kijelentette s azt a t. képviselő urak maguk is elismerték, hogy ez a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXÍÍ. KÖTET. kérdés az ügyviteli szabályok körébe tartozik ; oda, hol az ügyvitelre vonatkozólag kellenek még nyelvi intézkedések is, a melyek a mi monarchiánk szervezeténél fogva szükségesek. Másutt, a hol nem dualisticus alapon álló államról van szó, a nyelvre vonatkozó intézkedések a törvénybe be sem vétetnek. Itt van tehát az ügyviteli rendtartásra vonatkozó kérdés. Erre vonatkozólag kijelenti a minister úr, hogy ezen ügyviteli rendszabályokat ki fogja adni, be fogja mutatni a háznak; másfelől pedig kijelenti azt, hogy ott, a hol a jelen körülmények közt a magyar nyelvnek azonnal való életbeléptetésére nézve akadály nincs, rögtön életbe fogja azt léptetni és oly intézkedések fognak foganatba vétetni, a melyek mellett az bizonyos idő múlva mindenütt életbe léptethető lesz. Már most, a ki gyakorlati eredményt akar elérni és a ki nemcsak pompás öltözékül akarja használni a hazafiság és a magyar nyelv kérdését, hanem gyakorlatilag is be akarja vinni az életbe és érvényt akar szerezni annak ott, a hol érvényesítése a magyar állam szempontjából szükséges: vájjon mi oka van rá annak és mi szolgálatot tesz akár a magyar állam nyelvének, akár nemzetünknek, hogy e kérdést, a melynél senkinek sem jut eszébe a magyar állam nyelvét megtámadni, itt minduntalan felvesse; (Ellenmondás és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) és azt úgy túlhatványozza, hogy olyan követelésnek tűnik fel a magyar nyelv kérdése, mintha volna e házban bárki is, a ki annak érvényességét meg akarná tagadni ? Thaly Kálmán: Vannak e házban is. (Úgy van! a bed- és szélső baloldalon.)^ Horváth Gyula: Egy sincs. Önök olyan várat védenek, a melyet senki sem ostromol. (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Önök t. uraim, azt a támadást, a melyet akár e párt, akár a ministerek ellen indítanak, meg akarják aranyozni a nemzeti eszmék és a nemzeti szellem aranyával és így olyan kérdésekben akarnak diadalokat aratni, a melyekben önökkel megütközni senki sem akar. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva, t. ház, én nem látom be annak szükségességét, hogy e kérdés, a mely itt a. ház ülésében tisztába hozható, a bizottsághoz visszautasíttassék, elhalasztassék és a bizottság a fölött újra tanácskozzék. A bizottság tanácskozása legfölebb csak oda irányulhat, hogy vájjon lehet-e a törvényt rögtönösen életbeléptetni; midőn mindenki, a ki e javaslatot megtámadta, beismerte, hogy így azt rögtön életbeléptetni nem lehet. A minister úr a kérdés másik részére a kötelezettséget magára vállalta, minélfogva azt hiszem, hogy mindenki, a ki az államnyelv érvényesítését kívánja keresztülvinni, teljes jóhiszemüség39