Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-464

306 464. országos Ülés február 2fc.én, sierdán. 18»1. gel fogadhatja el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! Azt hiszem, egyáltalában nem volt jogosult előttem szólott képviselő úrnak azt állítani, hogy itt a magyar nyelv érvényesítése szempontjából valaki ezen oldalról a minister ellen támadást akart volna intézni, mert a kik e kérdésben felszólaltak, inkább a kérelem hangján adták elő, hogy e jogos és el nem engedhető kívánság teljesíttessék. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De azt mondja a képviselő úr, hogy fölöslegesnek látja a törvénybe való iktatást, mert a minister úr nyilatkozatott tett, melynek alapán az mindenesetre érvényesülni fog. Távol vagyok tőle, hogy a minister úr irányában kételyeket akarjak támasztani. Hiszem, hogy a minister úr igéretét be akarja váltani, de a minister úr ma minister s lehet, hogy holnap már nem az. Egy leendő minister kötelezheti magát egy törvényjavaslat keresztülvitelére, hanem az elődjének nyilatkozatában foglalt Ígéretet nem köteles beváltani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De nézzük az érem másik oldalát. Ha igaz az, hogy mi e kérdésre nézve megnyughatunk abban, hogy a minister úr Ígérete őszinte s ezt meg is akarja tartani: magyarázza meg nekem t. barátom, Horváth Gyula, hogy miért nem veszszük ezt fel a törvénybe, hiszen annak akadálya egyáltalában nincsen, mert a törvénybe azt veszezük fel, a mit a minister úr is akar és a mit utódja is köteles végrehajtani. (Úgy van! a szélső báloldalon.) A mi pedig t. barátom azon megjegyzését illeti, hogy oly várat oltalmazunk, a melyet nem ostromolnak: megjegyzem, hogy nagyon csalódik, mert nem mától kezdve, hanem már 400 év óta ostromolják azt (Úgy van! a szélső baloldalon.) s mi mindig védtük s védeni is fogjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, hogy Polónyi Géza képviselő úr módosítványát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a mik ez oldalról már elmondattak, igen rövidre foghatom megjegyzéseimet, a melyekkel úgy Polónyi Géza t. barátom, valamint Horánszky Nándor képviselő úr indítványát támogatni szándékozom. (Halljuk! Halljuk !) E kérdésben szorosan e törvényjavaslatnak álláspontjára kívánok helyezkedni. Tjgy tudom, hogy egész parlamentalis eljárásunk azon alapszik, hogy ha egy törvényjavaslatot a ház többsége általánosságban elfogad, ezzel elfogadja azt az elvet, a mely az illető javaslatban kifejezésre jut. Az előttünk, fekvő javaslat kiindulási pontját azon körülmény képezi, hogy a konstantinápolyi főtörvényszék nem közös, hanem vegyes bíróság, a mi egyszerűen azt jelenti, hogy az ország e bíróság tekintetében, minden körülmények között sokkal több joggal bír, mint a többi közös intézményekre nézve. Ennek elkerülhetetlen következménye az, hogy úgy a nyelv, mint a czímer szempontjából a magyar államiság követelményeinek sokkal határozottabban kell kidomborodnia, mint a többi közös intézményeknél; minek megvalósítását az képezi, hogy úgy a czímerre, mint a nyelvre vonatkozólag egészen határozott és világos rendelkezések vétessenek a törvényjavaslatba fel, (Élénk, helyeslés bal- és szélsőbal felől.) melyek úgy a magyar czímernek, mint a magyar nyelvnek használatát biztosítsák. (Helyeslés bál felől.) Mindazok az érvek, a melyeket a t. igazságügyminister úr és Horváth Gyula t. barátom felhoztak, egyesegyedtíl és tisztán az elsőfokú consularis bíráskodásra állanak. Megengedem, hogy ezeknél a magyar nyelvnek nem-tudása akadályt képez; ámde lényegesen más a helyzet a felső törvényszéknél, a mely egészen más alapon lesz berendezve. Itt a bírák fele magyarokból áll s azért a szervezeti és ügyviteli szabályokban lehet akként intézkedni, hogy a magyar nyelv és a magyar czímer a magyar államiság követelményeinek megfelelőleg használtassák. (Úgy van! a báloldalon.) Ezt, t. ház, egyesegyedül csak úgy lehet elérni, hogyha ezen indítvány a bizottsághoz visszaútasíttatik, hogy kellő szövegezést megállapítsa és a szükséges dispositiot felvegye. Ezért elfogadom és pártolom t. barátom, Polónyi Géza módosítványát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) » Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, hogyha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Bokros Élek előadó: T. képviselőház! Az összes felszólalók teljesen egyetértenek abban, hogy a magyar állam nyelvének érvényesülnie kell azon bírói eljárásokban, melyek a consularis bíróságok hatáskörébe esnek. Sőt én tovább megyek, t. ház. Nem hiszem, hogy nézeteltérés lenne a házban arra nézve, hogy nemcsak a magyar nyelvnek, de igazságszolgáltatási tekintetben az autonóm horvát nyelvnek is a lehetőség, határai közt és a gyakorlatiasságnak megfelelőleg érvényesülnie kell; ebben a tekintetben a védelem és kezdeményezés érdeme aligha illetheti az ellenzék tagjait, hisz a t. igazságügyminister úr már legelső felszólalásában határozottan kijelentette, hogy a szervezési szabályok megalkotásánál ezen követelményeknek elég fog tétetni. (Helyeslés jobb felől.) A kérdés egyszerűen az: lehet-e moat sza-