Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-458

168 tó8.~ors«Agos Hlés február iS-An, szerdán. 1891. a nemzetköri jog által a külállamokkal való egyenrangúság szövetébe. Már most tegyünk két történelmi különbséget és a történelemben időszaki különbséget. Vizsgáljuk, hogy a régi magyar államjog miképen eonsutnáltatott a nemzetközi jogban, és a dualismus, a melyről oly lenézőleg beszélnek a t. függetlenségi pártból, miképen consumáltatik a nemzetközi jogban'? A régi magyar közjog nem ismert, legalább nyíltan nem ismert, közösügyet. A Corpus Juris tele van törvényczikkekkel, melyek Magyarország államiságát teljesen függetlennek mondják és hirdetik a világnak. De mi történt ? A nemzetközi jogba tényleg nem hatott be ez a felfogás. Magyarország — tessék végignézni a jelen század és a múlt századok összes történetét — rendesen csak ágy szerepelt a nemzetközi jogviszonyokban, mint Ausztriának tartománya. (Élénk morgás a szélső baloldalon.) Ellenben a függetlenségi padokról annyira lenézett dualismussal mi történt? Midőn ez a dualismus létrejött; Magyarország egyszerre elkezdett szerepelni a nemzetközi jogviszonyokban. Ott volt a királynak, az uralkodónak czíme, ott voltak a követségek, a consulatusok czímei, a tengerészeti lobogó, de legkivált a nemzetközi szerződések s ezek vitték be a magyar közjogot a nemzetközi jogviszonyok szövetébe. És e szempontból vizsgálva, mit jelent a dualismus a nemzetközjogi viszony szempontjából V A dualismus jelenti azt — ismétlem, mindig nemzetközi viszonylatban — hogy a monarchiának mind a két állama külön souverainitással bír. Tehát külön souverainitással bír Magyarország ós külön souverainitással Ausztria. Mert hogyha ama bizonyos szó alatt rejlő fogalom szerint, mely azonban jogilag nem construálható, a monarchia bírna souverainitással: akkor nagyon természetes, hogy sem Magyarországnak, sem Ausztriának nem volna külön souverainitása. Azonban tényleg úgy van, hogy mind Ausztria, mind Magyarország külön souverainitással bírnak a külföld irányában. Mit jelent tehát a közösügy — mindig a nemzetközi jog szempontjából ? Csanády Sándor: Hogy el kell törölni! (Élénk derültség ) Beksics Gusztáv: Azt jelenti, hogy nem a két souverainitás csinál fusiot, hogy nem Ausztria és Magyarország külön souverainitása fusionálnak egymással; hanem a fuuctio fusionál, illetőleg az orgánum közös. Tehát, t. ház, mit jelent a külügy közössége a külföld irányában? Nem azt jelenti, hogy a két sonverainitás összeolvad, hanem hogy a két souverainitásnak egy orgánuma vau a külföldi képviselet tekintetében. Mosf. azután vigyük ezt a fejtegetést a gyakorlati térre s hozzuk kapcsolatba a területenkívüliséggel, mert ez igen fontos a bíráskodás szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) Midőn pedig e térre jutok, egész közelébe érek a szőnyegen levő törvényjavaslatnak. Mi következik a külön souverainitásból a területen-kivtíliségre? Az, hogy, mert Magyarországnak is, Ausztriának is külön souverainitása van a külföld irányában, mindakettőt külön területen-kivíiliség illeti, hogy külön területenkívülisége van Ausztriának is, Magyarországnak is. Ezt körülbelül össze lehetne hasonlítani az egybevágó háromszöggel; mert abból, hogy területeik fedik egymást, nem az következik, hogy e>gy területen-kivíüiség sem létezik, hanem, hogy létezik mindakettő, csakhogy egybevágnak. (Helyeslés jobb- és baloldalon.) És e tekintetben gyakorlati példára fogok hivatkozni. (Halljuk ! Halljuk!) Ott van a Kelet, fel van osztva egyes exterritorialis, exempt területekre, a melyekben nemcsak egy államnak terííleteu-kivűlisége létezik, hanem valamennyi souverain államé. Pl. a konstantinápolyi consulság területén tertíleten-kivűliséggel bír Anglia,Németország, Oroszország, Ausztria, Magyarország, vagyis valamennyi souverainitással bíró állam. Ha már most ezen souverain államok mindannyian bírnak terííleten-kivííliséggel: megtörténhetik, hogy két egyenlően souverain állani egy és ugyanazon közegre bízza functióit. Kérdem most a t. túloldalt, hogy vájjon megszünik-e ezen rábízás által a külön souverainitás, vagy területen-kivíüiség? Bizonyára nem. Hogyha önök ezt tagadnák, akkor én önöket egy olyan kiváló férfiú szavaival fogom megczáfolni, a kit önök igen nagy becsben részesítenek — és méltán — magával gr. Apponyi Albert szavaival. (Éljenzés bal felöl.) Mert ő tegnapi fényes beszédében világosan kijelentette, hogy az ilyen rábízásban — ig^z, hozzátette, hogy ha csak egyes esetekben történik — ő nem látná sem a souverainitás, sem a terííieten-kivíüiség feláldozását. De tény, hogy gr. Apponyi Albert képviselő úr szintén elismerte, hogy ezen functionalis átvitel magában még nem rombolja le sem a souverainitást, sem a terűleten-kivüliséget. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Evvel azután egészen a szőnyegen forgó törvényjavaslathoz értein s evvel óhajtok a lehető rövidséggel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt azonban még egy különbséget kell tennem a consuli bíráskodás szervezetére nézve. E különbség az, hogy az alsó fok élesen elválasztandó a felsőbbtől s azutáu, hogy, a mi ezen első fokú consuli bíráskodást illeti, ez két fő szempont uralma alá kerül. Az egyik a magyar közjog, a másik a nemzetközi szerződések szempontja. Lássuk elrigzör azt, hogy mit mond ä ma-