Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-458
458. országos fllés február 18-án, szerda-. 1891. 169 gyár közjog e javaslathoz, mert különösen gr. Apponyi Albert tegnapi, valamint Polónyi Géza képviselő úr mai beszéde, különösen azt fejtegették. Tény az, t. ház, hogy az 1867: XII. t.-ez. a közösügyeket felsorolva, mint közösügyet sorolta fel a külkereskedelem képviseletét is. Az tehát egészen bizonyos, hogy a külkereskedelem képviselete közös. Már most a tekintetben nemcsak gr. Apponyi Albert, hanem Polónyi Géza képviselő úr is finom distinctiokat akar tenni és különös, hogy Polónyi képviselő úr fejtegetései, legalább a főbb vonásokban, nagyon is megegyeznek gr. Apponyi képviselő úr fejtegetéseivel. (Több hang a szélső baloldalon: Mit csodálkozik ezen?) Nem tartom oly csodálatosnak, hogy ennél valami még csodálatosabbat ne láttam volna, mert bizony láttam, (Derültség jobb felöl.) s magyarázatát az képezi, hogy ha valaki oly nagy szónoki erővel és készültséggel szólal fel egy tárgyban, mint gr. Apponyi Albert, ha valaki utána emel s?ót, lényegében legalább hasonlókat kénytelen mondani. Mi tehát ez a finom distinctio? Az, hogy mindaketten megakarják különböztetni a külkereskedelerai képviseletet azon diplomatiai képviselettől, a mely szintén a consulok által gyakoroltatik és ebből arra akarnak következtetni, hogy a consulsági intézmény nem közösügy. Polónyi Géza: A consuli bíráskodás! Beksics Gusztáv: Majd rátérek a bíráskodásra is, csak tessék türelemmel lenni. Tehát arra. concludáltak, hogy a consulsági intézmény, mint ilyen sem közösügy, pedig hogy ez közös, az egészen világos. (Úgy van! Úgy van! jobb felől) Evvel szemben én mái- kifejtettem, hogy a consuli intézmény, mint külkereskedelmi képviselet, feltétlenül közösügy, tehát ez nem is vitás. Beöthy Ákos: Dehogy nem! Beksics Gusztáv: Ha a képviselő úr más véleményen van, méltóztassék annak idején kifejteni álláspontját, (tetszés jobb felöl.) Ha a consnl nem külkereskedelmi képviselő, hanem diplomatiai ügyvivő, akkor annál inkább a közösügy fogalma alá kerül. Mert ha rátérünk a consulok bíráskodási functiojára, akkor azután egészen más téren mozgunk, mert kétségbevonhatatlan tény — és én tiltakoznám legjobban az ellenkező felfogás ellen — hogy a consuli bíráskodás functiója, tehát maga a bíráskodás közösügyiiek egyátalán nem mondható s ez semmiféle törvényben kimondva nincs. (Egy hang a széhő balról: Szilágyi azt mondta!) Mert én határozottan meg vagyok arról győződve, hogy mindaz, a mi az 1867: XII. t. ez.-ben a közösügyek közt felsorolva nincsen, az nem közöstigy, (Úgy van! Úgy van! bal felöl) mert hallKÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXII. KÖTET. gatólagos közösügyek nincsenek; (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) a törvényben taxativ felsorolás van, tehát a consulok bíráskodási functiója csakugyan nem esik a közösügy fogalma alá. (Élénk helyeslés bal felöl.) Polónyi Géza: Akkor mi köze hozzá a közös külügyministeriumnak ? Beksics Gusztáv: Ez különben annyira tiszta, hogy itt egészen világos tér tárul fel szemeink előtt és valóban csodálkozom — és ez már csakugyan csodálatos — hogy miért tartotta épúgy gr. Apponyi Albert, mint Polónyi Géza képviselő i\r szükségesnek e nagyon is világos tért még jobban megvilágítani. Igaz, hogy gr. Apponyi t. képviselő úr egész nagy fényes fáklyát gyújtott meg e világos területen, a t. képviselő úr pedig egy szerény kis mécsest. (Derültség.) Vizsgáljuk már most, miképen lesz a bíráskodás a közös consuli orgánum functiojává ? Ez már nem gyökerezik a közjogi törvényekben, hanem a nemzetközi szerződésekben. Es ha méltóztatnék azon egyik főszerződésnek, a passaroviczi békekötésnek és kereskedelmi szerződésnek törvényességét kétségbe vonni: szükségesnek tartanám felolvasni az 1867: XVI. tcz. illető szakaszát, mely szerint az e törvény létrejötte előtt elfogadott kereskedelmi szerződések törvény hatályával bírnak. Világos tehát, hogy bár nem a dualismus, hanem törvényerejű szerződés utasítja a consulokhoz a consuli bíráskodást. Hogy ez nem közösügy, abból is kitűnik, hogy ez esetről-esetre változhatik, a szerint, a mint más szerződésre lépünk a külálíamokkái; sőt meg is szünhetik. A port t egyik jegyzéket a másik után küldi a hatalmakhoz, a hol az úgynevezett capitulátiok meerszííntetését kéri. Előállhat tehát az az állapot, hogy a consulok nem fognak bíráskodni; hanem csak kereskedelmi, vagy diplomatiai képviselők lesznek. Azt hiszem, ez idő nincs is messze, mert a consuli bíróságok annyira lejárták magukat az egész keleten, (Derültség a szélső baloldalon és felkiáltások: Hát azért szervezik?) annyira discreditálva vannak a tudomány és gyakorlat előtt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most még inkább discreditálva lesznek!) A hogy önök akarják szervezni, még jobban disereditálnák, mert az a nemzetközi szerződésekbe ütköznék. Tény, hogy aránylag rövid idő alatt a a nemzetek szakítani fognak e tarthatatlan bíráskodással (Derültség a szél-ő baloldalon: Honnan tudja?) és az egész keleten vegyes nemzetközi bíróságok fognak működni. Mi azonban ,ez időt ez ügy rendezésével nem várhatjuk be. Ép ezért nekünk reális alapon kell a consuli bíráskodás függő kérdéseit megoldanunk. Mi az. a reális 22
