Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-458
Jg4 * & ** országos ülés február lR-án, szerdán. 1891. bal felöl.) hogy Magyarországnak és Ausztriának kormánya is nevezzen ki a maga hatáskörében külön-külön egy kancellárt a consukttushoz, hogy ezek egyike a magyar, másika pedig az osztrák alattvalók fölött gyakorolja a bíráskodást. (Halljuk! Halljuk!) Ez, t. ház, az akkori kormány megállapodása volt, a melyben az akkori kormányok még azt is kimondták, hogy a magyar alattvalónak a magyar törvények szerint szolgáltassák igazság, nem pedig az osztrák törvények szerint. Akkoriban azonban ezen megállapodást nem terjesztették elő, mert megakadt azon, hogy nem volt codificált magánjogunk, nem volt esőd- és kereskedelmi törvényünk. Váltójogunk ugyan volt; de nem olyan, mint a mai. A magyar kormány tehát feszélyezett helyzetbe jutott, mert nem tudta előterjeszteni azon törvényeket, a melyek alapján a magyar alattvalók fölött az igazság szolgáltatandó lett volna. Az akkori állapot tehát felfiiggesztetett és most, daczára annak, hogy az anteactákat a t. minister úr igen könnyen megtalálhatja, 20 esztendővel később előterjesztenek egy törvényt, mint nagy nemzeti vívmányt, mely első fokon egészen közössé teszi a consuli bíráskodást, behozza a császár és király nevében való ítélkezést, a közös külügyminister elő terjesztése alajrján a császár és király ő Felsége által való kinevezést és az osztrák törvényeket. (TJgy van! szélső bal felöl.) Sajátságos, és ezt csak codifieationalis szempontból jegyzem meg, hogy milyen fogalmakkal találkozunk. Az igazságügyi bizottság például, mert a ministernek egyik rendeletében, melynek elismertetését kéri, hivatkozás történik az egyptomi bíróságnál érvényes törvényekre, ezt rögtön felfogja és azt mondja, hogy nem lehet a ház elé menni ilyen rendelettel, melyben hivatkozás történik idegen állam törvényeire és mellékeli azon törvényeket, még pedig tisztán franczia nyelven. Hogy ez helyes-e és hogy a ház t. elnöke nem fogja-e jónak látni, hogy azon törvények, a magyar közjognak és a szokásnak is megfelelőleg magyar fordításban is a ház elé terjesztessenek, azt most mellékesnek tartom; mert a lényeges az, hogy az igazságügyi bizottság szükségesnek látta azt, hogy mert egy rendeletben oly törvényié történik hivatkozás, mely Magyarországon beczikkelyezve nincs, azok egész szövegében ide mellékeltettek, a nélkül azonban, hogy az osztrák törvényekkel is így járna el. Ezekre csak hivatkozik. Elmondja ugyan az indokolás, hogy valami, tudniillik az osztrák törvény, a mire hivatkozás történik, a jövőben is érvényben marad; de magában a törvény szövegében ezt nem merte nyiltan kimondani, még kevésbbé meri pedig megtenni azt, a mi kötelessége lett volna, hogy — ha, a magyar alattvalókra ki akarja terjeszteni az osztrák törvény uralmát — ennek a törvénynek becikkelyezését is kívánja, (Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha a franczia törvénynek beterjesztése, azért, mert az idézve lett, szükséges volt: akkor az államjog szempontjából — mert mi Ausztriával szemben épen annyira önállók és függetlenek vagyunk igazságszolgáltatás tekintetében, mint Francziaországgal szemben — az osztrák törvényeket is be kellett volna mutatni. Ezt a t. minister űr nem teszi; hanem tesz helyette egészen mást. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat 12. §-ában nemcsak hatályba léptetni kívánja az eddig is hatályban volt osztrák törvényeket, hanem ennél ínég többet is tesz, a mennyiben a törvényhozás liíre s tudta nélkül még a jövőben megalkotandó osztrák törvényeket is életbeléptetni óhajtja. (Igaz! ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Nevezetesen a t. minister ár ezen javaslat törvényerőre való emelkedése által eléri azt, hogy ha jövőben Ausztriában törvények hozatnak, azok érvényesek lesznek a magyar alattvalókkal szemben is a eonsularis bíráskodás területén. E tekintetben nem kérdezi meg a magyar törvényhozást; ez csak a minister belátásától és bölcseségétől fog függeni. B. Kaas lvor: Nem is a Reichsrath-tól, hanem az osztrák törvényhozástól! Polónyi Géza: A törvényjavaslat 10. §-ában valóban monstruosus igazságszolgáltatási elvekkel találkozunk. (Halljuk ! Halljuk !) A consuli bíráskodás területén, a magyar alattvalókkal szemben, felfüggesztetik a magyar állam által megalkotott törvényeknek hatálya és ereje még azon részükben is. melyek a jog- és cselekvési képesség, a családi állás és örökösödés kérdéseire vonatkoznak, mert a t. minister úrtól függ, hogy mennyit lát jónak életbeléptetni a levantei jog köpenyege alatt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sajátságos felfogással találkozom ott is, a hol a közös külügyministerrel való értekezésről van szó és a hol a másik állam kormányával való egyetértés új jogforrásként alkottatik meg ezen törvényjavaslatban. (Halljuk! Halljuk!) Hogy miként értik a minister urak ezen cordialis egyetértést, ezt nem tudom; de azt igenis tudom, hogy a múltakon okulva, a mi kormányunk, ha a mai többség soraiból alakúi, Ausztria minden kormányával, még talán a Sthmerling-kormánynyal is egyetértésre fog jutni. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Hogyha törvénynyé alkottatik, még pedig minden sanctio nélkül, az idegen államok kormányai közötti egyetértés: akkor — hogyha például, a mint mi hiszszük és reméljük, a legközelebbi választásokból nem a mostam, hanem oly többség kerül a képviselőházba, a mely
