Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-458
4Ä8. orwságos ftlés febrnár 18-án, szerdán, 1891. Jgg Magyarország állami önállóságának és függetlenségének védelmére van hívatva s arra lelkesülten vállalkozik is — minden esetre be kell következni azon sajátságos állapotnak, hogy azzal a t. osztrák kormánynya! nem fogunk egyetérteni. Mi fog ekkor történni a eonsuli bíráskodás területén? (Nevetés a szélsőbalon.) Minő jogforrás lesz ekkor a kormányok közti egyetértés? Nem beszélek az emberek természetéről általában, hanem beszélek az igazságügyminister úrról magáról. (Halljuk! Halljuk!) Minden ember természetében megvan a lehetősége annak, de a mostani igazságügyministeré mellett meg épen igen könnyen megtörténhetik, hogy a küliigyiüinisterrel fachéba jön (Nevetés a szélső baloldalon): vájjon ekkor posta, vagy távírda útján fog-e történni az értekezés a kuliig) ministerrel ? (Zajos derültség a szélsőbalon.) De mellőzA r e minden tréfát, vájjon komoly törvényhozási munkánál megvan-e és meglehet-e engedve, hogy oly fogalmak iktattassanak törvénybe, a melyek csak bonyodalmat okozhatnak, a, melyből a kibontakozás teljesen lehetetlen? (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Hogy ez meg volna engedve, azt én nem hiszem. Kíváncsi is vagyok arra, hogy a t. minister úr miként fogja deducálai, hogy mi következik be e 10 év alatt akkor, ha a két dicsőségesen uralkodó kormány és a külügyminister, tehát három factor között nem sikerül közös egyetértésre jutni ? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Semmi sem! Polónyi Géza: Hát a eonsuli bíráskodással mi lesz? (Derültség bal felől.) A t. igazságügyminister úr — igaz, régen volt, de azért mégis igaz — a magyar felségjogok értelmezése körül bizonyos babérral övezett érdemeket szerzett. Senki sem irigyelte tőle; mi magyarok pedig még büszkék is voltunk rá és mégis milyen csodálatos, bebizonyít] Kossuth Lajosnak .az az idézete: (Éljenzés a szélső baloldalon) »A ki taposó malom kerekére lép, az azután tapos, mert viszi a kerék.« (Tetszés bal felől.) A t. minister úr a bársonyszékben régen eltaposta azokat a fogalmakat, a melyeket akkor mindnyájunk örömére és a nemzet dicsőségére hirdetni jónak látott. Ugyan mondja meg a t. igazságügyminister úr, hogy mit szólt volna akkor, hogyha a boldog emlékezetű Fabinyi, az akkori hazafias Tisza-kormány alatt adott volna be ilyen javaslatot, melyben a »császár és király«-on felül még a többi között olyan közjogi fogalmakkal is találkoztunk volna, melylyel a 17. §-ban találkozunk, midőn azt mondja, hogy »ő császári és királyi apostoli Felsége felhatalmazása folytán a közös külügyminister a monarchia mindkét államának ministeriumával egyetértve hozott határozata alapján intézkedik* és a melylyel törvénybe lesz iktatva, hogy a két törvényhozási factor egyikének, a magyar törvényhozás képviselő- és felső házának elkerülésével, ő császári és apostoli királyi Felségének felhatalmazása alapján intézkedik a két kormány'; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, elég e tekintetben a törvényre utalnom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) mely azt mondja, hogy Magyarországot rendeletekkel és pátensekkel kormányozni nem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Magyarországot rendeletekkel, pátensekkel, felhatalmazásokkal és ilyen intézkedésekkel kormányozni csak ez a többség és annak méltó képviselője, a t. igazságügyminister úr óhajtja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A rendeletek egész tömegét csatolja a t. igazságügyminister úr a törvényjavaslathoz és kéri azoknak elismertetését törvényhozási úton. Ezen rendeletek közül nincs egyetlen egy sem, a mely máson alapulna, mint »ő császári és apostoli királyi Felségének .... legfőbb elhatározásán*. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a t. minister úr magyar közjogunkkal megegyeztethetőnek tartja, hogy a törvényhozás elé ily rendeleteket — sans phrase — megerősítés és elismertetés végett terjeszszen: kérdem t. minister urat, vájjon mi lehet indoka annak, hogy ily rövid idő alatt ily nagy inetamorphosison ment keresztül? (Tetszés a szélső baloldalon) Hogy ezt soha seoki a közjog szempontjából helyesnek el nem ismerheti, az iránt kétség nem lehet. A t. bizottsági előadó úr, hogy az ő kiindulási pontjával fejezzem be beszédemet, azt mondja, hogy az, hogy a felségjog megőriztetik-e vagy sem, attól függ, vájjon az igazságügyi kinevezések és alattvalók felett gyakoriandó bíráskodást megalkotó törvények a felségjog korlátaiban megmaradnak-e s a magyar állam önállóságának megfelelően gyakoroltatnak-e? Véleménye szerint, eddig két sérelmes állapot volt a consuláris bíráskodás területén. Az egyik az, hogy idegen területen levő idegen bíróságok gyakorolták felsőbb fórumon a bíráskodást Magyarország alattvalói felett; a másik pedig az, hogy idegen törvények alapján gyakoroltatott e bíráskodás. Ugyan mondja meg nekem a t. előadó úr: e két tényező közül melyik változik meg az új helyzetben? Egyik sem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az első fokon jövőre is kizárólag közös osztrák consulok fognak bíráskodni, a kik a magyar állami jogot, a magyar közjogot és a magyar magánjogot nem értik s a kiktől ezen minősítés nem is kívántatik meg. Ezek fogják t
