Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-458
488. wszftgos Ülés febr»áf 18-äw, Gerdán. 1891. JQ3 Mit tett a t. minister úr, illetőleg minő garantiákat eszközölt ki és mivel akarja a nemzet közvéleményét megnyugtatni arra nézve — kérdem egész tisztelettel, de teljes határozottsággal — hogy úgy, a mint ezt a javaslat mondja is, a consuli bíráskodás terén a családjogot, a cselekvési és jog-képességet, az örökösödési és házassági jogot érintő kérdésekben a magyar alattvalókra nézve — cum grano salis — különféle ministeri meghatalmazásokkal a magyar törvények fognak irányadók lenni? és liogy ezekre nézve az igazságot magyarul tudó s a magyar törvényekben jártas magyar állampolgárok • szolgáltassák ki ? Mert méltóztassék megengedni, hogy ha bírói szervezési talentumát nélia csillogtatni látjuk is: akkor midőn a bírói szervezésről van szó, e kérdésnél lényeges kellék már csak a fenség-jogok szempontjából is, hogy mely törvények alapján és ki által kinevezett bírák gyakorolják az igazságszolgáltatást? Kérdem az igazságügyi bizottságnak összes jelen volt tagjaitól, hogy — s erre legyenek szívesek nekem feleletet is adni — hogy jövőre nézve a consuli bírákat első fokon ki fogja kinevezni és ki fogja a kinevezést ellenjegyezni? (Élénk tetszés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Kőrössy!) mert erről a törvényben egy betfí sincs. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi van tehát a javaslatban? Az, hogy az eddigi consulok hatáskörükben tovább fogják gyakorolni a consuli bíráskodást; hogy a qualiücatio tekintetében az osztrák vagy magyar alattvalókra kötelező bírói minősítés kívántatik meg és hogy az illetőnek ezen kívül államhivatalnoknak is kell lennie. Mind ez benne van a javaslatban; csak az az egy nincs benne — a mit pedig én megkövetelek, hogy benne legyen — hogy az a consui, a ki első fokon •A magyar alattvalók felett bíráskodik, azt a magyar jogot, melyet alkalmaznia kell, tudja és magyarul beszélni is tudjon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. minister úr törvénybe akarja iktattatni azt, hogy magyar állampolgároknak magyarul nem értő osztrák consulok, ő Felsége a császár és király nevében, kétfejű sasos czínier alatt és pecséttel és fekete-sárga zsinórral keresztíílvont német ítéle tekkel szolgáltassák az igazságot: (Élénk tetszés és derültség a szélsőbalon.) akkor legyenek önök uraim büszkék e vívmányra és arra, hogy oly igazságügyi ministerük van, a ki Magyarországon ilyet keresztül visz. (Zajos tríszés a szélsőbalon.) Vagy van-e az igazságszolgáltatásnak bárhol is a nemzeti önállóságot és függetlenséget érzékenyebben érintő területe, mint a minő épen a nemzetközi bíróság területe? Ha van féltékenység egy nemzet önállósága, állami méltósága és fejedelmi fenségjogai iránt: hol kell azt inkább s jobban megőrizni, mint azon a területen, a hol idegen nemzetek alattvalóival érintkeznek? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mit használ nekünk, ha mi a képviselőházban akármily hangosan, akármily tele torokkal hirdetjük a nemzeti önállóságot, mikor a külföldön a sűrű érintkezésben minden léptennyomon az állami Önállóság megaláztatásával és annak hirdetésével találkozunk, hogy mi osztrák alattvalók vagyunk. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De kétségtelen, hogy a t. minister úr első fokon közös bíróságot akar fentartani. mert még a költségekre nézve is azt mondja, hogy azok közösek. Csak a felsőbírősági költségek nem közösek. Ennek a közös költségnek is megvan a maga nem közös alapja. (Halljuk! Halljuk!) Érdekes, h ogy a t. osztrák collegák a paritás elvét milyen szépen tudják alkalmazni akkor, a mikor az nekünk kerül pénzünkbe. A minister úr statistikai adatokat terjeszt elő, melyekből — legalább az én józan, egészséges concludáló képességem szerint (Derültség jo')b felől. Ugy van! a szélső baloldalon.) azt következtetem, hogy arra a felső bíróságra tényleg semmi szükség nincs; mert ezen adatok azt bizonyítják, hogy a consuli bíróság területén igen kevés ügy fordul elő és hogy azoknak számarányához a magyar ügyek alig számbavehető jelentéktelen contingenst szolgáltatnak. Már most mily ötletre jut ez alapon az osztrák kormány? (Hallj tik! Halljuk!) Minthogy bizonyos, hogy a magyaroknak kevesebb dolguk van, mint nekünk: csináljunk vegyes bíróságot, melynek költségeit felében mi. felében a magyarok viselik; sőt ha az elnök magyar, az elnököt is mi magyarok fizetjük. Ez a paritás! Es itt tán szabad lelebbentenem a fátyolt egy történelmi eseményről. Ha a minister úr azzal áll elő, hogy e törvényjavaslat mily nagy vívmány: jó lesz emlékeznie egy, gondolom 1871-ben, Beust idejében történt megállapodásra. Teljesen authenticus. szavahihető forrásból tudom, hogy Beust idejében az osztrák kormány és lieust külügyminister hozzájárulásával is egyrészről .... Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kicsoda? Polónyi Géza; Beust, ha méltóztatik megengedni; úgy hívták akkoriban a külügyminietert. (Derültség a szélsőbalon.) .... másrészről pedig a magyar kormány közt a consularis bíróság ügye, minthogy e kérdés 1867-ben megoldást nem nyert, megegyezés tárgyává tétetett. Hogy tehát lássuk azt a nagy haladást, mely 1867 óta történt, felhozom, hogy akkoriban az volt a megállapodás, hogy a. consuli bíráskodást nem a consulok maguk, hanem a melléjök kirendelt kancellár gyakorolja, (Mozgás 21*
