Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-458
jgig 868. országos Illés fel szolgáltatás szempontjából. (Helyeslés. Ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy e tekintetben minden kétely eloszlattassék, hogy a közjognak milyen területére tartozik a consuli bíróságok kérdése: megoldja ezt nálunk maga az alkotmány. Nálunk ismerünk a pragmatica sanetioból folyó úgynevezett közösügyeket — már az 1867: XII. t.-ez. szerint, nem a mi Álláspontunk szerint — és ismerünk továbbá olyan ügyeket, melyek nem folynak a pragmatiea sanetioból, de a melyek a két állam közös érdekeinél, sűrű érintkezésénél és összeköttetéseinél fogva a két állam érdekében egyezmények által szabályozott közösügyekül ismertetnek el; tehát nem az 1867: XII. t.-ez.bői folyó, nem a pragmatiea sanetioból folyó, hanem egyezmény által kimondott közösügyek. És, t. ház, semmi kétség az iránt, hogy a consulátusok kérdése teljesen ezen kathegoria alá esik. Azt az eddigi törvényekből könnyű kimagyarázni, hogy ez csakugyan így van. Nem fogom felolvasni az 1867. évi XVI: t.-ez.-nek ide vonatkozó, majdnem teljesen analóg intézkedéseit; hanem felolvasom az 1878: XX, t.-ez.nek ide vonatkozó azon intézkedéseit, melyek - mint ezt a t. minister urak méltóztatnak tudni — az 1887 ben meghosszabbított vám- és kereskedelmi szövetség által változást nem szenvedtek. Az 1878 : XX. törvényezikkben a consulatusok kérdése azok egész szervezetében és terjedelmében a vám- és kereskedelmi szerződés tárgyát képező egyezmény alapjául szolgál. E szerződés hatodik czikke világosan illustrálja a tengeri hajózás tekintetében tett intézkedése ket s ezeket mondja: »A tengeri kereskedelmi hajók és személyzetük, valamint a külföldön tartózkodó egyes tengerészek, tekintet nélkül azoknak illetőségére, mindazon ügyekben, melyek külföldön való oltalmukra és érdekeik képviseletére vonatkoznak, az ott székelő cs. és kir. consulátusok és felsőbb vonalban a közös külügyminister illetékessége alá tartoznak.« Ez a kivétel az általános szabályok alól, és itt ezen dispoeitiók világosan a kereskedelmi hajókra és az azokon tartózkodó tengerészekre szólauak; de ezeknek a consuli bíróságok és hatóságok alá való rendelése nem a közös törvényben, hanem ezen egyezménybeli törvényben foglaltatik. Ugyanott a hol ez van, az is van mondva, hogy: »Az összes eonsulatusi ügyet a közös külügy minister vezérli. Consulátusok felállításánál és megszüntetésénél, valamint consulátusok számára kereskedelmi ügyekben adandó utasításoknál a külügymiuister a két kereskedelmi ministerrel egyetértőleg fog eljárni«. Tehát, t. ház, ezen törvényben a mi ministtár 18-ftn, szerdán 1901. tereink Magyarország önnállóságát a consuli joghatalom terén eddig mindenkor sértetlenül megőrizték. Már most az a kérdés, hogy ha Magyarország kereskedelmi ügye tekintetében a kereskedelmi ministernek biztosítva van az egész vonalon a beavatkozás: hát Magyarország igazságügye nem épen olyan önnálló joga Magyarországnak, mint a kereskedelem? Hol mondott le Magyarország aról a jogáról, mely a consuli bíráskodás terén a magyar királyi igazságügyministernek beavatkozást ad. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nos, t. ház, ezek szerint kétségtelen, hogy míg az alaptörvényekben különösen a consuli igazságszolgáltatásról sehol érintés nem történik, addig a létező törvényekben a eonsulatusi joghatóság kérdése mindanyiszor egyezményes törvények s megállapodások tárgyává tétetik. Tehát semmi kétség, hogy a a eonsulatusi joghatóság kérdése Magyarországon közösiigyet nem képez, nem képezett és nem is képezhet. (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, ezzel szemben elő fog állani a t, minister úr, hogy ő maga sem tartja ez ügyet közösnek. Mérlegelnünk kell tehát, hogy a benyújtott törvényjavaslat a mi most létező alkotmányunk szempontjából megüti-e a mértéket, igen vagy nem ? És mivel találkozunk, t. ház? Találkozunk egy olyan törvényjavaslattal, a mely az egész vonalon minden egyes szakában negatiója a magyar állam Önnállóságának, s a mely beavatkozást biztosít a magyar állampolgárok fölött idegen államok kormányának, befolyást biztosít a közös külügyministernek, tehát a magyar törvényhozás előtt közvetlen felelősséggel nem tartozó közegnek. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Á t. minister űr azt mondja, hogy szervez ő egy bíróságot, — hogy tulajdonképen ki szervez ? azt is meg fogom később mondani; (Halljuk! Halljuk!) tehát szervez a külügymiuister, de nem az igazságügyminister úr — szervez, mondom egy bíróságot, a melynek elsőfokon hatásköre e javas-lat szerint abból áll, a miből eddig állott. Ez röviden a javaslat. Gyakorolni fogják a bíráskodást azon consuli bíróságok, a melyek eddig gyakorolták. (Tetszés a szélső baloldalon.) És mely törvények szerint fogják a bíráskodást gyakorolni? Azon törvények szerint, a melyek szerint eddig gyakorolták. (Tetszés és derül ség a szélső baloldalon.) És mily formaságok, mily államjogi külső jelvények alatt fogják ezt gyakorolni? Gyakorolni fogják úgy, mint eddig gyakorolták: kétfejű sas és feketesárga zsinórral kiadott német Ítéletekkel és kiadványokkal. (Igaz! Úgy van! Derültség a szélsőbalon.)
