Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-457

457. orsaftgos ülés február 17-éu, beadom 1891. 149 Ha tehát én szerződöm, egyezményre lépek az állami souverainitásnak bármely attribútumára nézve a Lajtán - túli állammal — ismervén az ott lappangó szellemet, ismervén az ott mindenkor kifejezésre jutó felfogást — (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon): az első feltétel, hogy az egyezménynek egyezményszerü jellege, hogy a magyar állami souverainitas teljességének a szerződő fél részéről történt elismerése, a lehető legkétségtelenebb alakban megtörténjék. (Élénk helyeslés! Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Nem azért, mintha a mi állami souverainitásunk arra reá szorulna, hogy a Lajtán-túli oldalról bármely tényező által elismertessék és ha ez el nem ismertetik, csorbát szenvedne; hanem ezért, mert egy államjogi szerződés létrejövetelének első kelléke az, hogy ha azt kétértelműség nélkül vagy önmegaláztatás nélkül megkötni akarjuk, biztosítva legyen a mi egyenjogúságunkra, a mi souverainitásunkra nézve a felfogások teljes azonossága. (Élénk helyeslés Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ha pedig a szerződésnek ünnepies formáját nem követeljük, a mit pedig a jelen esetben megkövetelendőnek tartanék, legalább kétségtelenné legyen téve a két szerződő fél akaratának egyöntetűsége. (Élénk helyeslés! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) En most e második követelménnyel kezdem. Elolvastam az osztrák törvényjavaslatot és ennek dispositioiban igen lényeges pontokra nézve a magyar törvényjavaslattól eltérő intézkedéseket találtam. (Ügy van bal felől.) Eltérő intézkedés van négy öt szakaszban a következő irányban. A magyar törvényjavaslatban bizonyos rendeletek kibocsátására a magyar kormány és az osztrák kormány, tehát a két állam kormánya van felhatalmazva — az igaz — a közös külügyministerrel tartott értekezés után. Ugyanezen pontokra nézve az osztrák törvényjavaslat a közös külügy mi niste'rt hatalmazza fel rendeletek kibocsátására a két állam kormányával egyetértő leg. Az pedig, t. ház, nem mindegy, hogyha valami hatóság- jelöltetik meg, mint rendelkező hatóság és a másik az azon másodsorban tekintetbe jöhető hatóság, a melyről nem is tudjuk, hogy egyetértésre kell-e jutni vele, vagy csak tudomására hozni, mert ez a kifejezés »értekezés«, azt hiszem, legalább érthető praecis jogszabályt nem képez, mert nem lehet tudni. . . Szilágyi Dezső igazságügyininister: Csak meghallgatandó! Gr. Apponyi Albert: Tudomásul veszem a t. igazságügyministernek azon nyilatkozatát, hogy a külügyministernek befolyása ezekben a szakaszokban — melyeket egyenként idézni nem akarok, mert hiszen mindenki ismeri, a ki a két javaslatot elolvasta — mondom, hogy a külügyministernek befolyása azokban csak arra terjed, hogy meghallgatandó. De ebben az esetben még nagyobb ellentét van a két javaslat között, a melyek egyikében a külügyminister intézkedik, a másika szerint csak meghallgatandó. (Derültség. Ügy van! a bal- és szélső haloldalon.) Vannak még más eltérések a két törvényjavaslatnak intézkedő részeiben, a melyeket fel fogok sorolni az ezen tárgyra vonatkozó megjegyzéseim kapcsán. Tudom, hogy ezekre az eltérő intézkedésekre azt is lehet mondani, hogy hiszen ez még csak javaslat, az még le nem tárgyaltatott, e javaslat az osztrák parlament két házának tárgyalásai kapcsán módosítható, egyetértésbehozható a magyar törvényjavaslattal; szóval lehet a teljes egyetértést az ügy további kifejlődésében helyreállítani és a bajt sanálni. De sokkal nagyobb baj — a miért én a jelen esetben ezen egyezményt legalább a mostani alapokon kizártnak tekintem — az, hogy az osztrák előterjesztésben és annak indokolásában attól a felfogástól, a melyet itt nekünk e javaslatot plausibilíssé tenni és a melyet azt velünk elfogadtatni akarják, egészen ellentétes szellem és felfogás nyilvánul. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ezt az osztrák javaslaton utólag eszközölt correcturákkal nem lehet elsimítani. Mert ha ez a javaslat, a mint mi azt most ismerjük, vissza is vonatik és új javaslatot nyújtanak is be, akkor sem fog a mostani javaslatnak jellemző volta megszűnni azokra a felfogásokra nézve, a melyek alapján a Lajtán-túli kormány ezen ügy megoldását megkísértette. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen állításomat, t. ház, bátor leszek néhány idézettel igazolni. (Halljuk! Halljuk!) Nem szólok arról, hogy akkor, midőn a monarchia két államának kormányairól van szó, az osztrák törvényjavaslat »állam« helyett következetességgel ezt a kitételt alkalmazza: »Staatsgebiet« ; pedig diplomaticus okmányokban s törvényjavaslatokban az egyes kitételek nem jelentőség-nélküliek s meg van azokuak az értelmük ; >>Staats-gebiet« pedig más, mint »Staat«. Ha a magyar javaslat azt mondja: »állam« és ha ugyanakkor az osztrák javaslat azt mondja: »Staats gebiet« — tehát állam-terület — akkor ez az eltérés, t. ház, nemcsak stiláris, akkor ezen eltérésnek meg van a maga oka. (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) De, t. ház, az osztrák indokolás mindjárt kezdetén az első szakasznál nagy emphasissal elárulja azt az örömet, melyet neki e javaslat okoz. Azt mondja az első szakasznál: »üieser Paragraph stellt den bedeutungsvollen Grrundsatz an die Spitze des Gesetzes, dass die