Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-457

150 457. országos ülés február 17-én, kodden, 1891, Consulargeriehtsharkeit dureh die Gonsulargerichte olme Unterschied, ob die Rechtssaehe, welehe der Gegenstand der Amtsthätigkeit íst, einen österreichischen oder einen ungarischen Staatsangehörigen betrifft, ausgeübt werde«. Miért oly »bedeutungsvoll« ? Jut-e eszébe, t. ház, az angol, a franezia, vagy olasz törvényhozásnak azt mondani, hogy a törvény élén az a jelentőségteljes elv foglaltatik, hogy a consuli bíráskodást consulok gyakorolják? (Élénk derültség a hal- és szélső baloldalon.) Nagyon jó] tudjuk, t. ház, hogy mi ebben a /djedeutungsvolk ; meg is érthetjük, mert, sajnos, gyakran volt alkalmunk az ebben lappangó szellemnek nyilvánul ásat tapasztalni. I)e menjünk most tovább, t. ház. (Halljuk! HalljuJcl) A harmadik szakasznál elmondja az osztrák indokolás, hogy mért nem lehet a jelenlegi állapotot fentartani s hogy miért nem helyes az, hogy a consuli bíróságoktól a felébb vitel magyar vagy osztrák állampolgárra nézve mindig valamely osztrák törvényszékhez történik. Hiszen, t. ház, ehhez csak egy sor szükséges, egyszerűen azt kell mondani, hogy a két állam souverainitásának, a két állam függetlenségének ez nem felel meg. Nem, t. ház, nem ezt mondja az osztrák indokolás; hanem e helyett rőf hosszú fejtegetésekben azzal foglalkozik, hogy azért nem helyes az összes ügyeket osztrák területen lévő törvényszékhez utalni, mert magyar honpolgárokra nézve bizonyos esetekben a magyar jog alkalmasabb, a magyar jog ismeretét ped'g az osztrák törvényszékeknél nem lehet feltételezni. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát t. ház, furcsa, hogy egy ilyen eardinalis intézkedés indokolásánál csak egy tizenkettedrendű opportunitási tekintetet hoznak fel, mert hiszen az osztrák bíró megtanulhatja a magyar jogot status ügyekben és örökösödési ügyekben ; a helyett, hogy a szembeszökő államjogi indokot hoznának fel. Ha ez nem jellemző azon szellemre nézve, a melyben a Lajtán-túl ezen ügyet felfogják: akkor nem tudom, hogy micsoda. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. ) És most mielőtt tovább mennénk ezen imaci ásra méltó őszintességgel szerkesztett osztrák indokolásban, látogassunk el előbb a magyar indokoláshoz. A magyar törvényjavaslat a Konstantinápolyban felállítandó törvényszék költségeire nézve nem tartalmaz semmi intézkedést és helyesen is; mert ha áll az, hogy az ott alkalmazott magyar bírák valóban magyar bírák s az osztrák bírák valóban osztrák bírák és csak olyanok; akkor e bíróság költségei nem is lehetnek közösek s a magyar indokolás meg is mondja világos szavakkal, hogy mindegyik állam a maga költségvetésébe veszi fel azon bíráknak a fizetését, a kik általa vannak kinevezve. A konstantinápolyi vegyes törvényszéknek, a javaslat terminológiája szerint szólva, költségei tehát nem közösek. Az osztrák javaslatnak 6, § a pedig azt mondja: „Der Aufwand für das Consular-Gericht wird iin Voranschlage des Ministeriums des Aeussern eingestelit." És az indokolás azt mondja hozzá: „Es entspricht der den Consulargerichten gegebenen Stellung, wonach ilmen die Rechtssachen der österreichischen und der ungarischen Staatsangehörigen zugewicsen sind, dass der Aufwand dein Etát des Ministeriums das Aeusseren überwiesen wird." Én is azt mondom „entspricht" tökéletesen megfelel a jelen törvényjavaslat szellemének. De mindenesetre jellemző, hogy az alatt, mialatt itt vegyes bíróságot mutatnak be nekünk, a melynek még csak költségei sem közösek: a Lajtán-túli indokolás e bíróság természetéből azt származtatja, a mit a javaslatba is bevettek, hogy ezen felfoíyamodású consuli törvényszéknek költségei nem lehetnek mások, mint közösek. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Es valóban t, ház, az osztrák indokolás nem is labdázik a vegyesség és közösség fogalmaival, hanem az, midőn a 3. §t megindokolja, egyszerűen azt mondja: „In Konstantinopel wird ein gemeinsames Consular-Obergericht errichtet." (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem t. ház, hogy ha a magyar nyelvben különbség van a közös és vegyes közt, hát német nyelvben is van különbség a »gemischt és gemeinsanu közt és hogy annak, a mi Magyarországon vegyes törvényszéknek neveztetik, neve németül nem „gemeinsamer", hanem »gemischter Grerichtshof«. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) És t. ház, mindezeknek betetőzéseként azon szakasznak indokolásánál, mely azt mondja, hogy úgy az első folyamodása consuli törvényszékek, valamint a felebbviteli főtörvényszék ítéletei a császár és király nevében mondatnak ki, az osztrák indokolás felkiált: »In der Bestimmung, dass allé Urtheile der Consular-Grerichte ohne Unterschied der Staatsbürgerschaft derlnteressenten im Namen Seiner Majesíät des Kaisers und Königs gesprochen werden, kommt die Einheitlichkeit dieser Institution zum Ausdruek.« (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Már most azt kérdem: először egyezmény jellegével bírhat-e két oly törvényjavaslat, melyeknek intézkedései között oly lényeges eltérések, sőt ellenmondások vannak, mint azok, a melyeket idéztem? Ha ez egyezmény, akkor legalább annyit ki kell mondanunk, hogy olyan felületességgel készült, mint a minővel nagyfontosságú ügyek megoldásánál eljárni nem