Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-457
148 457- ors»Ag«s ülés február 17-én, kedden. 1891. közt van per, és osztrák bíróság, midőn csupán osztrák honosok között, és méltóztassék azután ebből a két bíróságból közösét alakítani azokra az esetekre, midőn közös per lesz, és akkor tessék hivatkozni a nemzetközi mozgalomra; (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) de nem akkor, midőn magyar és osztrák bírákból álló collegiumot állítanak össze, mely mindig ítél, akkor is midőn csak magyar és magyar és csak osztrák és osztrák között folyik a per. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Erre a nemzetközi vegyes bírósági szervezetre nézve létezik igenis egy radicalisabb áramlat a nemzetközi jogtudósok között, (Halljuk! Hall juh!) a mely mindjárt az első fokon egészen nemzetközi alapon akarná szervezni az exempt bíráskodást. Erre nézve polémia is támadt gr. Kamerowski és Martens hírneves jogtudós között, Kamerowski képviselvén azon radicalisabb áramlatot, a mely a most fenálló consuli bíráskodással teljesen szakítani kivan és nemzetközi bíráskodást kivan felállítani és erre Martens igen találóan jegyzi meg a következőt — nem tudom, hogy a franczia idézetet megengedik-e az urak — (Derültség jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) (olvassa): »Peut-étre, monsieur Kamerowski suppose-t-il qu'il serait possible d'obtenir des gouvernements qu'ils changent de fond en combié leurs lois et réglements concernant les tribunaux consulaires en vuc d'organiser le servicc des proces mixtes. J'en doute beaucoup pour ma part.« Absurdnak — udvarias szavakkal absurdnak — nevezi a hírneves jogtudós azt a gondolatot, hogy csupán a vegyes perek kényelmesebb organisatioja számára az európai államok hajlandók lesznek lemondani arról, hogy saját honosaik közötti perekben kizárólag saját igazságügyi állami souverainitásukkal éljenek. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) De, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy az olyan érvelésektől, a minők az európai nemzetközi felebbviteli bíróság létesítésére irányuló mozgalomból a jelen esetre vonatkozólag felhozatnak, minden komolyságot elvitassak. Egészen más dolog az, t. ház, ha az összes európai államok összeállanak és az exempt területeken mindnyájan egyeíértőleg létesítenek egy közös nemzetközi bíróságot; mert fel sem tételezhető az, hogy az összes államok egy universalis respublicává akarnának összeolvadni és egészen más az, ha két állam összeáll és kölcsönösen egymás közt közössé teszi a bírósági souverainitás gyakorlását. Mutasson nekem erre a t. képviselő úr példát, mutasson arra, hogy Anglia és Francziaország, vagy Németország és Olaszország, vagy akár Belgium és Hollandia, a kisebb államok is valaha arra a gondolatra jöttek volna, hogy idegen területen gyakorolható igazságügyi souverainitásukat in totó közössé tegyék stb. Igen is előfordul, hogy valamely állam, bizonyos helyen, a hol nem látja érdemesnek és szükségesnek, hogy külön consulságot és consuli bíróságot állítson fel, egy barátságos hatalmat felkér arra, hogy vállalja el alattvalói érdekeinek gondozását, tehát a felettük való bíráskodást is; és nekem az ellen semmi közjogi kifogásom nem volna, ha egyes városokra egyes helyekre nézve, a hol semmiképen sem tartjuk szükségesnek honosainkról külön gondoskodni, Ausztriával ily egyességet kössünk; de ahhoz, hogy az egész bíráskodást a külföldön egymás karjaiba dobják és közössé tegyék, nem tudok példát. És ha Yalaki nekem erre példát mond, azt állítom, hogy a példát a mi esetünkben semmi körülmények közt sem tartom követhetőnek. (Élénk helyeslés hal felől.) Ezzel áttérek, t. ház, a tárgj^üás alatt levő törvényjavaslat plausibilissé tételének azon motívumára, a melyek annak egyezményszerű vagy szerződésszerű természetéből vonatnak le. (Halljak! Halljuk!) Azt mondják, t. ház, hogy az állami souverainitás fenn van tartva, hogy az igazságügyi souverainitás csorbát nem szenved, inert hiszen mi azt elvileg fentartjuk és csak gyakorlására nézve egyezünk meg bizonyos körülmények közt egy idegen állammal. Az a kérdés, t. ház, hogy megfelel-e ezen javaslat valamely egyezmény kellékeinek; megfelel-e különösen akkor, midőn egy oly felette fontos, felette kényes, a legnagyobb scrnpulositással tárgyalandó ügyről van szó, mint a minő az igazságügyi souverainitás, ennek bármely része, telje-s önállósága, annak gyakorlása, vagy arról való lemondás? Az a kérdés: lehet e, szabad-e nekünk politikailag okosan Ausztriával e gy i^ T egyezményt létrehozni a mi különleges viszonyaink között? (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mindenekelőtt arra kell figyelmeztetnem, a miről itt a házban már sokszor volt szó, hogy Magyarországnak állami söuverainitása alaptörvényeinken, az uralkodó házzal kötött alapszerződéseinken, a pragmatiea sanction alapiüó megtámadhatatlan közjogi tény ugyan; de hogy ezen meggyőződés a Lajtántúli államban, sajnos, épenséggel nem uralkodik, (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) sőt ellenkezőleg a Lajtán-túli államban ezzel ellentétes felfogás uralkodik a tudományban is, a melyben a monarchiát — mint ma az előadó úr nyelvbotlásból tette — összetett államnak tekintik, beszélvén az Osterreichiseh-Ungarischer Gesammt-Staatról, a melynek területéi] Magyarország csak egy Staatsgebietet képez.
