Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-457

457. országos ülés fe ejtett, (Helyeslés a bal- és szélső bal felől.) melyet a nemzet és a korona épen az ő gondjaira bízott; (Úgy van! a bal- és szélső bal felől.) és hogy nincs az a fényes ovatio, mely képes legyen kiköszörülni azt a csorbát, melyet e javaslat azon reményeken ejtett, a melyeket eddig a nemzet nagy része a t. ininister úr nevéhez kötött. (Igaz! Ugy van! a bal- és és szélső baloldalon.) A magam részéről a törvényjavaslatot visszautasítom. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényjavaslat tárgyalásánál van egy gondolat, melyben mindnyájan találkozunk, tudniillik az a gondolat, hogy a consularis bíráskodás terén most tényleg fennálló állapotok nem tarthatók fenn és orvoslásra szorulnak. A t. előadó úr és az ő száján át az igazságügyi bizottság azonban még tovább megy és a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a probléma szerencsés megoldásának tartja, a mennyiben azt mondja a jelentés, hogy (olvassa): »biztos kézzel találta meg ez a javaslat a gyökeres orvoslásnak leghelyesebb módjait«, (Derültség a balés szélsőbalon) és hogy »a javaslat teljesen megfelel azon törvényeknek, melyek a magyar állam önállóságát biztosítják és megfelel igazságügyi souverainitásunk minden követelményeinek.« Hát, t. ház, a mennyire egyetértek úgy a t. kormánynyal, mint a t. igazságügyi bizottsággal abban, hogy (Halljuk! Halljuk!) a consuli bíráskodás terén mutatkozó tényleges állapotok orvoslást igényelnek, hogy ennek a kérdésnek a megoldása szükséges ; épen úgy bátorkodom némileg eltérő véleményben lenni azon második tételre nézve, hogy tudniillik ez a törvényjavaslat a fölvetett problémának szerencsés megoldása volna és hogy állami önállóságunk, különösen pedig igazságszolgáltatási souverainitásunk minden követelményének megfelelne. (Úgy van! bal felől.) A javaslat tartalma, a javaslat által felállíttatni szándékolt intézmények vázlata röviden ez : (Halljuk! Halljuk!) A consularis bíráskodást az első fokon közösnek állítja, közösnek ismeri el; a második fokon egy állítólag vegyes fölebbviteli bíróságot állít fel, mely végérvényesen ítél; ítél pedig úgy az első, mint a második fok ő Felségének a császárnak és királynak nevében; ítél pedig magyar állampolgárokra vonatkozólag a személyi status ügyek, az örökösödési jog körébe tartozó ügyek és a bűnügyek kivételével a t. előadó úr által sokat emlegetett levantei szokás jog módosításai mellett az osztrák jog szenftr 17-én, keMen. 1891. j 4, [ rint. (Úgy van! Úgy van! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, a kérdésnek azon megoldása, mely az előadó úr szerint megfelel a mi állami önállóságunk és- igazságügyi souverainitásunk minden követelményének. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, a kérdés megoldására nézye teljesen ellentétes elvi álláspontot foglalok el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy ugyanis a bírói hatalom gyakorlása semmi tekintetben, semmiféle törvény által, semmiféle részében közösiigygyé nem tétetett (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és az országállami önállóságának gyökerében megtámadása nélkül azzá nem is tehető: (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) követelem, hogy a bíráskodás külföldön tartózkodó azon honosaink fölött, a kikre nézve a különleges körülmények és az ezekre alapított szerződések a territoriális bíróság alóli kivételt és a hazai jogszolgáltatás elvét fentartották, mondom, követelem, hogy ezen honosainkra nézve a magyar igazságszolgáltatás, úgy az igazságszolgáltatási joggal felruházó fejedelmi rendelkezésben, tehát gyökerében, mint magában az ítélet kimondásában önálló és kizárólag magyar legyen. (Hosszas élénk helyeslés a bal- és szélső

1 baloldalon.) Itt két elvi álláspont áll egymással szemben. Hogy melyik a helyes? azt a discussio fogja felderíteni. Első tekintetre mindenesetre az enyém mellett szól az elővélemény; mert az elővélemény — és ez közjogunknak egyik sarkalatos alaptétele — mindig az állam függetlensége, a magyar állami attribútumoknak teljessége és önállósága mellett szól. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha valaki megszorítást akar állítani, mint olyat, a mely már létező törvényeinkben foglaltatik, avagy tervezni akar, mint ezután létrehozandót: arra nehezedik szorosan a bizonyításnak terhe, úgy azon állítására, hogy fennálló törvényeinkben a megszorítás benfoglaltatik, mint annak szükségére nézve, hogy egy ilyen megszorítást ezentúl létesíteni kell. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek következtében én, t. képviselőház, ámbár a vita kezdetén szólalok fel, czáfoló beszédet vagyok kénytelen mondani, mert az én álláspontom bizonyítás nélkül megáll mindaddig, míg annak ellentéte bebizonyítva nincsen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vizsgálnom kell tehát azt, hogy minő érvekkel bizonyítja úgy a t. kormány a törvényjavaslathoz mellékelt indokolásában, mint a t. előadó úr a jelentésben és most hallott — elismerem — rendkívül ügyes beszédében az