Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-456

45B. országos ülés február IS-án, pénteken. 1891. 121 azért, hogy a kisiparosoknak directe kiadott 50*/«-nyi bakancs-szállítás rendesen be fog a kormánynak szállíttatni. De én ezen új rendszert először nem tar­tom tökéletesnek s a Németországban és Ausz­triában dívó szállítási rendszert többre becsü­löm, a mely már ki van próbálva és jónak is bizonyult. De nem tartom tökéletesnek azért sem, mert nem látok á ministeriumban komoly elhatározást arra nézve, hogy az eddigi mono­polistic/ns rendszerrel szakítson. De igenis látok javulást, látok átmenetet, látom a magyar ipar pártfogását a kormány részéről, melyet szívesen üdvözlök s azért a minister úrnak egész vála­szát tudomásul veszem. De megjegyzésem van még a minister úrnak legutolsó támadására, a melyben engem gyanúsításokkal vádolt. (Halljuk/ Halljuk!) Én a minister urat a becsület dolgában fel­tétlen tekintélynek ismerem el; de nem szere­tem, ha iparos és szállítási, tehát üzleti kérdé­sek a becsület terére játszatnak át. A mi a becsületet illeti, én már 25 éve szerepelek a nyilvánosság előtt és vagyok újságíró; de azért sajtópert még nem indított ellenem senki. B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter : Fájdalom ! (Zajos derültség.) B. Kaas Ivor: Nem indítottak pedig azért, mert a mások becsületét a magaméval egyenértékűnek tartottam, (Helyeslés) a magam becsületét pedig mindenkor és mindenkivel szem­ben meg tudtam védelmezni (Helyeslés hal-felöl.) De a t. minister úrnak igaza van, nem arra nézve ugyan, hogy a honvédtisztikart gyanúsítottam volna, mert ezt nem tettem s erre csak azt felelhetem a t. minister úrnak, hogy: „Qui s'exuse, sans que l'on accuse, s'accuse." A mi pedig azt illeti, hogy Bern féld a házánál szívesen látja a tiszteket, arra nézve a minister ár egy példával szolgált, a melyet én elfogadok oly jó hiszemíüeg, mint a hogy ő azt elmon­dotta. És mert én másoknak, ha tévedek, elég­tételt is szolgáltatok: legyen szabad egy tévedé­semet, a melyet a ház előtt tettem, egy Bern­feld Mór úr által hozzám intézett levél alapján helyreigazítanom. (Halljuk! Halljuk!) Arra kér tudniillik Bernfeld úr, hogy nyilatkoztassam ki, miszerint semmikép és legkevésbbé sem felel meg a valóságnak azon állítás, mintha ő a Freund és fiai czóggel akár társként szövetke­zett volna, akár pedig a hatok mögé állva saját nevének elfedésével, strohmanként általuk aján­latot nyújtott volna be. Miután ezt a Bernfeld czég állítja és hasonló czáfolat a Freund czégtől is érkezett: köteles­ségemnek tartom ezt a ház előtt rectificálni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már most t. ház, alkalmat akarok szolgál­KÉPVH. NAPLÓ. 1887- 92. XXII. KÖTET. tatni a t. minister úrnak arra, hogy hasonlót tegyen; mert,úgymond, tévedni emberi dolog és a ki olyan nagyon kényes arra, hogy mások hamis színben ne tűnjenek fel és ne gyanúsít­tassanak — annyira kényes, hogy tőlem azt követeli, hogy ne gyanúsítsak, hanem denun­ti aljak, a mit én soha sem fogok tenni—-emlé­keztetem a t. minister urat egy rokon ügyre. (Halljuk! Halljuk!) Múlt évi deczember hó 9- vagy il-iki beszédének sok passusában megemlékezett a t. minister úr a Loewe-czégről és állításai között, — ámbár azok bizonyára jó informatión ala­pultak, mert a ministeriumban kapta azokat — egy téves állítás is foglaltatik; minek követ­keztében Berlinből a Loewe-czégtől táviratot kapott, melyben körülbelül a következők állottak: (Halljuk! Halljuk!) A jóhiszemüleg mondott dolgokat, mivel tévedésen alapúinak, hogy nyilvánosan és sür­gősen helyreigazítsa, a minister úr lovagiassá­gától elvárja a Loewe-czég. — Ezen táviratra táviratilag — nem tudom, hivatalos, avagy magán­távirat volt-e? — ment a Loewe-czéghez Ber­linbe a felelet, mely szerint a minister tényleg jóhiszemüleg nyilatkozott és a mennyiben még ezután is és sürgősen kívánná a Loewe-czég a rectificatiót, erre a minister egyelőre nem tud alkalmat találni, mert a tárgyalás befejeztetett. Hát én meff akartam adni a minister úrnak az alkalmat arra, hogy — ha ő is netalán tévedés­ből gyanúsított — azt a ház előtt, mint én a Bernfeld-czéggel szemben tettem, rectificálja és ezért köszönetére számítok. (Derültség és helyes­lés a ssélsö baloldalon.) B. Fejérváry honvédelmi minister: T. ház! Kénytelen vagyok a t. ház türelmét még néhány perezre igénybe venni. A mi először azokat a Loewe-czógre vonat­kozó állítólagos gyanúsításokat illeti — melyeket utoljára említett fel a t. képviselő úr — megjegy­zem, hogyLoewe sem lovagiasságomra, sem semmi egyéb effélére nem hivatkozott, a mint méltóz­tatott előadni; hanem a tény egyszerűen a követ­kező. A fegyvergyári ügy híres tárgyalása alkal­mával (Derültség), miután megtámadtattam, hogy azzal a társulattal szerződtem, mely eléggé meg­bízhatónak nem bizonyult: én azt állítottam, hogy a Loewe-czég igenis eléggé megbízható és hogyha más hibák nem fordultak volna elő, a fegyvergyár szállíthatott volna fegyvereket, mert Loewe Berlinben és Obersdorfban tud­tommal szintén szállított bizonyos számú fegy­vert. És én akkor, ha jól emlékszem 40 — 50 ezer fegyvert említettem, mert úgy voltam in­formálva. Ezzel azt akartam demonstrálni, hogy a Loewe-czég Poroszországban csakugyan szällí­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom