Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-456

122 466. orsüásros ülés február 13-án, pénteken. 1891, tott: tehát nem akartam gyanúsítani senkit sem. A Loewe-ezég. miután tényleg még sokkal többet szállított, az ő kereskedői jó hírnevét látta mintegy érintve s ezért hozzám fordult és arra kért, hogy rectiticáljam azt a kijelentést, miután ő nem 50,000 — hanem tényleg 150,000 darab fegyvert szállított. Ekként részemről nem volt, semmiféle gyanúsítás, hanem csak kevesebbet mondtam, mint a mennyi szállítás tényleg történt ; a mi a dolgon semmit sem változtat. Erre azt válaszoltam, hogy nagyon sajnálom, hogy akkor ezt nem tudtam; szándékom az volt, hogy demonstráljam, hogy a Loewe-gyár ott tényleg szállított; fel is hatalmaztam a gyárat, hogy miután erről a képviselőházban nem volt alkalmam nyilatkozni, ezen sürgönyömet a maga érdekében használja fel. Tehát ez nem volt gyanúsítás, s így ez nagy tévedés a képviselő úr részéről. A t. képviselő úr mulatságosan méltóztatott előadni a lószerszámra vonatkozó adatot; legyen szabad most erről egészen praecise nyilatkoznom. (Halljuk! Halljuh!) A lószerszám-pályázat 1890. május 6-ikán hirdettetett ki. Tehát nem deczemberben, mint állítani méltóztatott. Ennek következtében 3 ajánlat jött be és pedig Steiné 137 forinttal, Freundé 124 forinttal, Bernfeldé 118 forint 80 krajezárral. Ez utóbbi volt a legolcsóbb és így azt hiszem, hogy helyesen jártam el, hogy ezt fogadtam el. (Helyeslés a jobboldalon.) Később volt még pótszállítás megrendelendő és ezen legolcsóbb ajánlat alapján szeptemberben és októberben valami kisebb mennyiség rendeltetett meg Bernfeldnél. Igaz, hogy októberben történt szállítás, de ez nem az volt, a mi októberben lett megrendelve, hanem a mely májusban rendeltetett meg. A kik a képviselő urat informálták, meg vagyok győződve, hogy tudták a dolgot és így szándékosan vezették félre. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnöki Kérdem a t.házat: méltóztatik-e a a minister úr válaszát tudomásul venni ? (Tudomásul veszszük!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház azt tudomásul veszi. Következik az igazságügy minister úr válasza Polónyi képviselő úr interpellatiójára. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk!) Polónyi t. képviselő úr interpellatiót intézett hozzám, melyben két kérdés foglaltatik. Az első kérdés e képen hangzik: »Mikor szándékozik a minister úr az 1890 : XXV. törvényezikkben nyert meghatalmazás alapján a királyi táblák és főügyészségek szervezetét végrehajtani ?« Erre feleletem a következő: Ezt végrehajtani szándékom a királyi táblák működésének megkezdése napjáig, a mely közzétett rendeletben május 5-ikére van meghatározva. A második kérdése a t. képviselő úrnak így hangzik: '>Grondoskodott-e a minister úr arról, hogy a most hivatkozott törvénynek végrehajtásával kapcsolatos intézkedések oly időpontban tétessenek közzé, hogy a szervezésnél érdekelt bírákat, főügyészeket és a segédszemélyzetet, az átköltözésekből keletkezhető és a törvény által nem czélzott nagyobb hátrány né érhesse?^: Részemről a törvénynek nem ismerem oly dispositióját, melynek czélja volna hátrányt róni ezen áthelyezés alá kerülő bírói, ügyészi és segéd-személyzetre. Mindenesetre pedig az intézkedéseknek kellő időben való közzétételéről — a mint a t. ház tagjai előtt ismeretes — gondoskodtam. Kérem a t. házat: méltóztassék feleletemet tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Polónyi Géza: T. képviselőház ! Akkor, midőn én interpellatiómat megtettem, azt egy jelzővel is elláttam, sürgősnek jelezvén az interpellatiót. Legújabban a t. kormány tagjai ezen sürgőseknek jelzett interpellatiók tekintetében valóban dicséretre méltó ügybuzgalmat fejtenek ki, a mennyiben — tisztán az igazságügyminister úr kivételével — az ily sürgős interpcllatióra a választ rendszerint azonnal megszokták adni. Természetes, hogy a t. minister úrnak joga van az interpellatióra 30 napon belííl „felelni. Ezt megteheti a sürgősség esetében is. 0 tőle függ, hogy a sürgősséget magára nézve milyen mértékkel méri; én csak tudomásul veszem, hogy a t. igazságügyminister úr előtt az a sürgősség, ha ilyen dologban 20 nap múlva adja meg a feleletet. Ez teljesen összevág azzal, a mit a t. igazságügyminister úr pontossága felől a közvélemény táplál s a mit más oldalról kétessé igyekeznek tenni, a mihez, részemről, nem jálúlok. De miért jeleztem én sürgősnek ezt az interpellatiót, t. ház? A dolog igen egyszerű. A bírák elmozdíthatlansága a bírói függetlenségnek egyik sarkalatos attribútuma, A törvényhozás, midőn a táblák szétosztását elrendelte, rést ütött a bírói függetlenségnek ezen attribútumán. Semmi kétség az iránt, hogy különösen az olyan kisegítő bírónál, a ki csak nem rég költözött fel Budapestre, e kétszeres költözés, de minden bírónál az áthelyezéssel járó költözés és kellemetlenség oly anyagi hátrányokkal kapcsolatos, a melyeket senki sem szokott szívesen elviselni. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Mi volt czélja az én interpellatiómnak, t. ház? Az, hogy a mennyiben lehet, az emberi, társadalmi és különösen a cealádi viszonyok