Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-456

| 50 418, országos ülés febrnár 13-án, pénteken. 1891 Közlönyt árlejtés utján adja ki, a beadott ofterteket az ajánlattevőknek jelenlétében ugyanazon pillanatban szokta felbontani; s ugyanígy szokott évek óta eljárni a magyar királyi államvasutak igazgatósága is, miután tapasztaltatott, hogy az előbb beadott ajánlatoknál időközben — még pedig rövid időközökben is — visszaélések furdultik azelőtt elő, minek folytán a magyar államvasutak azt a rendszert hozták be, a mely Budapest fővárosnál és egyebütt is szokásos, hogy az ajánlatok az illetők jelenlétében és azonnal a lejárat napján és órájában bontatnak fel. Erről azonban tovább nem kívánok disputálni. A mi azon állítólagos tévedésemet illeti, a mely a 34.000 pár bakancs, 180.000 derékszíj és a lószerszámok kiadásánál előfordult: én ezt a magam részéről nem látom ; hanem látok a kormány részérő] beismerést. A kormány azt mondja, hogy »elvileg« elhatározta, hogy a szállítást kiadja a régi vállalkozónak. Már pedig én először az ily elvi elhatározások ellen teszek kifogást; másodszor kiemelem, hogy tény az, hogy az utolsó időben adatott ki e szállítás a régi vállalkozónak a régi feltételek mellett. E szállítások tehát a pályázat kihirdetése nélkül, tehát annak minden chance-a nélkül, hogy az állam olcsóbban juthasson e szállításokhoz, adattak ki, a mely tényt a minister úr sem tagadta. A mi azonban a lószerszámokat illeti, a mi, nister ár azt mondja., hogy írt ugyan ki előbb augusztusban egy pályázatot, azonban később még egy kis szükséglet állván be, ezt pályázat nélkül adta oda ugyancsak a régi vállalkozónak. Erre nézve (Halljuk! Halljuk!) igenis különös volt, t. ház, a minísterium eljárása. Eu erre nézve ugyanis egy hozzám intézett levélből a következőt olvasom fel: (Halljuk! Halljuk!) »Bernfeld szállítónál 1890. deczember havának második felében a szerződésnek közvetlenül •lejárta előtt nemcsak 180.000 felszerelési czikk átalakítása s nemcsak 34.000 pár bakancs rendeltetett meg; hanem azon felül megrendeltettek nála a lószerszámok is oly formán, hogy a szállítmány 1891. június és október havában szállítandó be, az ezért járó ősszeg pedig a szállításért járó 6°/» kamattal az 1892. évben fizetendő; és Bernfeld 8 nappal a megrendelés vétele után hiánytalanul beszállította ezen 100.000 irtot kitevő megrendelést«. B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: Ez nem áll! B. Kaas Ivor: Már most mi ez, t. ház? A következő: Kiadják azt a bizonyos megrendelést, a mely, hogy 100.000 frtot ért, azt nem vitatom, mert nem tudom; de kiadják közvetlenül a szerződés lejárta előtt olyan tételekben, hogy az 189Í. júniusban és októberben szállítandó, fizetendő pedig az 1892-iki, tehát még meg sem szavazott budget tételeiben és midőn a ministerium ezt a szállítást kiadja: akkor kisííL hogy az egész szállítmány régen készen van, de pályázati tárgyalások és sok lárma és szóbeszéd lévén a városban, a szállító 8 nap alatt azokat a júniusban és októberben szállítandó lószerszámokat gyorsan átszállítja, a honvédelmi ministerium pedig átveszi és a kormány, illetőleg az ország az összeg után járó 6°/o kamatot januártól—júniusig, illetőleg januártól—októberig neki megfizeti. Ez csak oly apróság, a mely mutatja, hogy a honvédelmi ministeriumnál a szállításoknál, — engedelmet kérek, azzal senkit sem gyanúsítok — igen önkényes és szabad eljárás van gyakor latban, oly eljárás, mely nem felel meg a nyíit pályázatok és szabad verseny követelményeinek. Örvendenék, ha a minister úr erre nézve is bebizonyítaná, hogy tévedek, mert hisz tévedni emberi dolog. A mi azt illeti, hogy a posztó szállításokra miért hosszabbítottak meg a szerződések: arra, nézve kielégítő választ kaptam. A minister úr azt mondta: egy évig vár, mert egy új nagy gyár épül. addig is a brassai gyáraknak biztosított némi részesedést a kereskedelmi ministerrel egyetértve. De ha nem vagyok tévesen informálva, úgy fennforog még az az ok is, hogy a, régi szállító már annyit szállított előre, körülbelül egy millió értékben — az összegért nem állok jót —- hogy a minister úrnak az elszámolás lehetősége végett szüksége volt arra, hogy a szállított mennyiséget átvihesse az 1891-iki budgetre. Ez okot hozzáadom a minister utáltai említett okhoz. A mi végül az új rendszert illeti, hát hiszen engedjen meg az én hiúságomnak, a ki szerepelni kivánok, hogy magamnak tulajdonítsam a ministerium érdemeinek egy részét. B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: Nagy kérdés! (Derültség) B. Kaas Ivor: Azon képzelődésben élek, hogy ha a sajtóban nem támadtam volna meg a régi monopolisticus szállítási rendszert, s nem tettem volna ugyanezt interpellatiommal e házban: akkor tán a ministerium nem szánta volna el magát, hogy szakítson azon régi kitűnő rendszerrel s nem bízta volna, szállításai egy részét a magyar nagy-gyárakra, más részét a magyar kisiparosokra. Mát hiszen üsgyon örülök, hogy a szállítás úgy adatott ki. a mint most hallottuk. A szállítás nagy részét a Woífher újpesti nagy bőrgyáros czég kapta meg, más részét a líupka, Zsufa, Sto lola, Palka és Liczko ezégek —- kérem ezek szentmiklósi derék iparosok (Egy hang a szélső baloldalon: Bizonyosan Fabiny rokonai! Zajos derültség a baloldalon) ; a mely consoitium jót tartozik állani a ministeriumnak