Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-456
456. országos ülés február 15-äu, pénteken. 1891. 119 háza van, a melyben lakás volt kiadandó és ezt a lakást a förukaraktér parancsnoka kibérelte és érte rendes bért fizet, mint ez bármely más házban szokás. B. Kaas Ivor: Köszönöm a felvilágosítást ! B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: Nagyon örvendek, hogy a t. képviselő úr ezt a felvilágosítást köszönettel veszi; de akkor azután ne méltóztassék így általánosságban odavetni, hogy a honvédtisztek a volt vállalkozó házánál szívesen láttatnak, mert ennek egészen más értelme van. Általában a t. képviselő úr indokolása csak úgy hemzseg az oly állításoktól, a melyek egyáltalán nem állnak helyt és azt hiszem, nem cselekedném helyesen, ha a t. ház türelmét nagyon igénybe venném a végből, hogy azokat pontról pontra megezáfoljam. (Helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr maga mondja interpella ti ója elején, ho r y nem akar támadni. »Ellenkezőleg — úgymond — elismerésemet akarom kifejezni ; elismerésemet azért, hogy az utolsó perczben oly megoldást talált, mely némileg kielégítő. Ez azonban — mondja tovább — nem old fel engem azon kötelezettség alól, hogy a kormánynyal és különösen a t. honvédelmi minister úrral ne éreztessem azt, hogy a parlamentáris felelősségnek eleget tenni tartoznak még akkor is, ha bizonyos dolgok elintézést nyertek«. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az utolsó perczben nyert szerencsés megoldást ez az ügy. Hiszen minden megoldás az utolsó perczben szokott bekövetkezni, előzőleg nem történhetik meg. (Élénk derültség és helyeslés. Úgy van .'jobb felől.) — Míg a pályázat le nem járt, addig meg nem oldhattam a kérdést. Azt hiszem, nem helyes dolog a parlamentális felelősséget velem oly módon éreztetni, hogy — nem mondom, szándékkal, de talán akarata ellen — gyanúsít. B. Kaas Ivor: Engedelmet kérek, nem gyanúsítottam! B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: A ministeri felelősség egyébből áll; és ha valamit éreztetni akart velem a t. képviselő úr, ez onnan ered, mert vannak egyes képviselő urak, a kik itt szerepelni akarnak és a kikkel szemben, kell, hogy a minister türelemmel vi seltessék. (Élénk tetszés. Úgy van! jobb felől.) Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyelés jobb felöl.) B. Kaas Ivor:T. ház! Kérem a t. minister úr türelmét, ámbár szerepelni nem akarok. Mindenekelőtt a minister úr válaszára, kívánok a lehető rövidséggel ugyanazon sorrend 1 ben felelni, a melyben ő megjegyzéseit az én iní.erpellatiómra megtette. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Interpellatiómnak első és negyedik pontjára adott válaszát — melyben elismeri a késedelmet — mint loyalis nyilatkozatot, készséggel veszem tudomásul. A második pontra, az anyag kimutatásokra, nézve pedig, azt hiszem, nem én vagyok tévedésben, hanem ő ; mert én informátiőimat arra nézve, hogy az anyag kimutatásokat sem a ministeriumban, sem a, főrub arak tárban meg nem kaphatták, ugyanazon firmáktól kaptam, a melyeket ő olyanokként nevezett meg. a kik azt megkaphatták. Grómon Dezső honvédelmi államtitkár: Személyesen meggyőződtem róla, hogy látták. B. Kaas Ivor: A mit mondok, azt fentartoin. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister^ Téves infoimátio alapján! B, Kaas Ivor: Informátiómat ugyanazoktól merítettem, a kik maguk nem kaphatták meg az anyagkimutatást. Ha pedig ezt meg nem kaphatták, tehettek ugyan számításokat a magok bölcSesége szerint, mint iparosok ; de akkor hibás is az ő számításaiknak a hasisa s így természetes, hogy számításaik nagyon ingatag alapon nyugszanak. De különben is, ha a számításokat így is meg tudnák tenni, akkor mire valók volnának tulaj donképen az anyag kimutatások ? A mi a kisiparosokat illeti, a minister úr beismeri, hogy azok szövetkezeteivel nem tárgyalt, s hogy miért nem tárgyalt, azt meg is okolta: de én indokolását el nem fogadhatom, Nem fogadhatom el, mert ha a pályázó kisiparosok a pályázat feltételeinek mindenben megfelelnek, leteszik a bánatpénzt s a cautiót biztosítják, ha magukat kötelezik a központi műhely felállítására: akkor ők a minister úr atyai gondoskodására nem szorulnak, mert értik a magok mesterségét épen úgy, mint a minister úr a katonai mesterséget. Ugyanazon műhelyek felállítása pedig épen úgy kerül költségébe az egyes szállítónak, vagy szállító szövekezetnek, mint a hogy a kisiparosnak. E részben való indokolását tehát el nem fogadhatom. Beismerem azonban, hogy a minister úr a 8-dik pontra adott válaszában a kisiparosokkal szemben méltányosan járt el a bakancsok 50%-os szállításának részükre való fentartásával. Válaszának ezen részét is tudomásul veszem. Hogy szabályosnak tartja-e a minister utaz ajánlatok olyatén felbontását, hogy másnap délben történjék s az illetők távollétében, az talán felfogás dolga; de én constatáloin azt, hogy a t. kormány, midőn például a Budapesti
