Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-456
118 466. országos ülés február 18-án, péntelcoii. 1891, a szállítási szerződéit a régi vállalkozóval. Ily módon lehetővé tettem, hogy az az új gyár abban a későbbi pályázatban, a mely úriadén esetre 5 — 6, talán 8 évre is fog terjedni, részt vehessen. (Helyeslés jobb felől.) E mellett fiz illető vállalkozónak kötelezettséget kellett vállalni az iránt is, hogy a szükségletnek bizonyos százalékát az erdélyi kisiparosokkal dolgoztatja fel. Azt kérdi továbbá a képviselő úr (olvassa): »8. Á kisiparosok részére állítólag fentartott bőrnemíí szállításokat mi módon szándékozik a kormány legczélszerííbben eszközültetni: a teljes deeentralisatio és az ezredek általi átvétel —, a központosított szövetkezetek vállalkozása, a ministerium direet megrendelései, avagy a főszállítónak kötelezettsége által a. szállítás bizonyos részét iparos alvállalkozókkal készíttetni ?« Mint említettem, 50%-nak szállítását a kisiparosok részére tartoltam fenn. Ezen szállítást, ágy a mint, eddig történt, a honvédelmi minister egyetértésben a kereskedelmi minister úrral, minden vállalkozó vagy alvállalkozó közvetítése nélkül direete adja ki a kisiparosoknak. Igaz, hogy a kisiparosokkal szemben kellemetlen tapasztalatokat tettem, a mennyiben egyes szegény emberek azon hiectóemben, hogy jól szállítanak, gyenge munkát szolgáltattak, a melyet bár vérző szívvel, kénytelen voltam visszautasítani. De ez aztán az illető iparos dolga. A következő kérdés (olvassa): »9. Fel nem tehetvén, hogy a kormány a hadsereg és honvédség szállításaira nézve a magyar termelőknek és iparosoknak többször tett Ígéreteit nem szándékozik komolyan venni, kérdem: az oly ezikkeknél, melyek monopólium tárgyát nem képezik, szándékozik e a honvédelmi ministerium a szabad versenynek és a szabályzati eljárásnak oly módját állapítani meg, mely teljes biztosítékot nyújt a felől, hogy a kincstár és a hadsereg érdekei csorbát ne szenvedjenek, de egyszersmind a honi ipar is a kormány támogatáAára bizton számítha8son«. Méltóztassék a képviselő úr határozottan megmondani, hogy melyik ig.-retemet nem vettem komolyan, akkor felvilágosítássá] leszek bátor szolgálni. B. Kaas Ivor: Az első pontban foglalt Ígéretet! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások bal felől: A minister kérdezte! Halljuk! Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: A képviselő úr közbeszólása í*zerint nem tartottam be a pályázati hirdetményben foglalt feltételt. B, Kaas Ivor: A 8. pontot! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister (olvassa): »Egyenlő feltételek mellett a pusztán vállalkozó pályázók felett előnyben részesül azon iparosokból álló szövetkezet, melynek tagjai mind az anyag előállításával, mind annak elkészítésével, vagy legalább ezek egyikével maguk foglalkoznak « Á képviselő úrnak tudomása van arról, hogy a szállítást nagyban a nagyiparosok szövetkezete nyerte el, 50% pedig a kisipirosok részére lett fentartva. A nagyiparosokat az állam érdekében nem lehet mellőzni. Hogy tehát miben nem tartottam meg a szerződési feltételeket, azt megérteni képes nem vagyok. A képviselő úr azt kérdezi, hogy »szándékozik-e a ministerium a szabad versenynek és a szabályzati eljárásnak oly módját állapítani meg, a mely teljes biztosítékot nyújt affelől, hogy a kincstár és a hadsereg érdekei csorbát ne szenvedjenek, de egyszersmind a honi ipar is a kormány támogatására bizton számíthasson?* Ezen kérdés egészen azonos Meltzl Oszkár í. képviselő úr kérdésével és erre is azt válaszolhatom, hogy ha a tudomány elméletileg tisztában lesz az iránt, hogy mi a legbiztosabb útja annak, hogy a szállításoknál minden lehető előny eléressék: ahhoz én, ha csakugyan gyakorlatilag kivihető, nagyon szívesen hozzájárulok. Sajnálom, hogy a képviselő úr interpellatiójának nincsen még több pontja, (Élénk derültség a szélső baloldalon.) és így áttérek és csak röviden kívánok nyilatkozni a t. képviselő úr interpellatiójának indokolására. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő úr, mint bátor voltam kimutatni, interpellatiójának egyik-másik pontjára nézve tévedésben volt. Ez emberi dolog. De az már nem emberi dolog (Élénk derültség), hogy a t. képviselő úr a honvéd tisztikart határozottan gyanúsítja, midőn a régi vállalkozót illetőleg azt mondja, hogy hiszen annak nincsen egyebe egy műhelyénél és van még egy háza, a melyben honvédtisztek szívesen láttatnak. Ez leplezett gyanúsítás, semmi egyéb, a mit én határozottan visszautasítok. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha a t. képviselő úr concret esetet fog nekem mondani: ha tudomásomra juttatja, hogy bármely irányban helytelenség történt: azt én a legszigorúbban fogom megvizsgáltatni és a mennyiben hatalmamban álí ? meg is fogom büntetni; mert nem identifieáltam magamat soha és nem Jogom magamat azonosítani sem most, sem a jövőben, bármi néven nevezendő incorreetséggel. (Élénk helyeslés jobb felől.) De általános gyanúsításokat nem fogadhatok el, ezt át fogja látni a t. képviselő úr maga is. Ha a t. képviselő úr egy tisztet látott abban a házban, ez onnan van, mert a volt vállalkozónak az eddigi főruharaktár közelében
