Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-456
112 4.1G. országos ülés február lS-án, pénteken. 1891. törvényjavaslat ;i közös hadsereg és a közös liadi tengerészet tagjai özvegyeinek és árváinak ellátásáról is rendelkezvén, azt, ismeretes közjogi elveinknél fogva, általánosságban sem fogadhatjuk el. (Helyeslés a szélsőbalon.) A mennnyiben azonban az a magyar honvédség és a magyar népfölkelés tagjai Özvegyeinek és árváinak ellátását is tárgyazza, annyiban azt a magunk részéről is hajlandók vagyunk pártolni. Ezt úgy a magam, mint elvbarátaira nevében is kijelentem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Josipovich Géza jegyző: Nagy István! Nagy István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Készemről csak örömömet, fejezhetem ki a t. kormány azon dicséretes szándéka felett, hogy az 1887. XX. törvényezikket — mely, mint tudjuk, a katonatisztek és legénység árváinak ellátásáról rendelkezik — az igazság és méltányosság elvének megfelelőkig, vagyis akként óhajtja a jelen törvényjavaslat által módosítani, hogy a törvényszabta kedvezmények a törvény létrejöttekor már nyugdíjazott ama tisztek özvegyeire és árváira is kiterjesztesseuek, kik tettleges szolgálatuk ideje alatt nősültek meg. Rég meg kellett volna már ezen törvényt változtatni, mert felfogásom szerint annak szűkkeblű, fukarkodó intézkedései törvénykönyvünknek mindeddig valóságos árnyfoltját képezték. Azért tehát örömmel üdvözlöm ezen javaslatot, mert nézetem szerint kötelességtudó, lovagias, derék tisztikarunk — értve ez alatt úgy a közös hadseregnek, valamint a honvédségnek tisztikarát — csakugyan joggal várhatja el a törvényhozás minden tagjától, hogy odaadó, hit szolgálataik elismeréséül úgy egyéni, valamint családi érdekeik iránt kellő érdeklődéssel viseltessünk ; a mely irányban minden lehetőt akkor is meg kellene tennünk, ha e czélra egy külön alap, a hadmentességi alap nem állana is rendelkezésünkre, mely első sorban ily nemes czélok támogatására létesíttetett. Ezen alap évenkinti megterheltetésének összege progressiv arányban csak 1899. évig emelkedik, még azon költségtöbblet mellett is, mely ezen javaslat törvényerőre emeltetése esetén magára az alapra nehezedik; 1899-től fogva ellenben fokozatosan csökken a megterheltetés ; miért is ezen időnek beálltával hiszem is, hogy a töi vényhozás a katonák özvegyei és árvái ellátásáról az ezen törvényjavaslatban tervezett módnál hatályosabb, bőkezűbb módon is fog gondoskodni: ámbár az én felfogásom szerint addig is, mig a hadmentességi alap jövedelmei ezt megengedik, lehetne ezen czélra külön törvény alapján is évenkint néhány százezer forintot fordítani, mely összeget— tekintve a magasztos ez élt, melyre az fordítandó lenne — bizonyára nem lehetne könnyelműen kidobott pénznek mondani. Ismerve azonban a t. pénzügyi kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontját, nem lehet szándékom, egy ily emberbaráti ügyben beadott esetleges indítványomat a leszavazfatás szomorú sorsának kitenni; azért ezeket csak futólag és egyéni nézetem gyanánt kijelentve, nemcsak a magam nevében jelentem ki készséggel, hogy ezen javaslatot úgy általánosságban, valamint részleteiben elfogadom, hanem ugyanezen kijelentést tehetem — a nekem jutott, megtisztelő megbízatás alapján — azon párt nevében is, melyhez tartozhatni szerencsém van. Ezen kijelentésemhez azonban legyen szabad nekem még néhány szerény megjegyzést fűzhetnem; kijelentve, hogy ezen megjegyzéseim tisztán azon egyéni állapotnak kifolyásai, melyet ezen javaslattal szemben elfoglalok. Legyen Szabad ezek meghallgatására a t. ház becses türelmét rövid időre kikérnem. Annak daczára, hogy elfogadom ezen javaslatot, én azt ma is hiányosnak, fogyatékosnak tartom és pedig azért, mert a családos katonának sajátságos viszonyait, változatos, sokat hányatott életmódját, valamint azon sokszor legyőzhetlen nehézségeket, melyekkel a katonák gyermekeinek neveltetése igen gyakran egybe vannak kötve, eléggé nem méltatja figyelmére; holott ezen fontos tényezőket ezen javaslat készítésénél fontolóra kellett volna venni, és ezeknek figyelembe vétele mellett azután a katonai özvegyek és árvák ellátásának kérdését, főleg az árvákat illetőleg, a nekik nyújtandó anyagi támogatás időtartamára nézve más alapra kellett volna fektetni. Én ezen kérdésre nézve — habár csak futólag — megtettem már megjegyzéseimet akkor, midőn a t. ház a honvédelmi ministeri tárcza költségvetését tárgyalta : és őszinte köszönetet kell mondanom Falk Miksa í. képviselőtársamnak, ki akkor, midőn ezen javaslat a t. pénzügyi bizottság által tárgyaltatott, az általam felvetett eszmére felhívta a t. pénzügyi és honvédelmi kormány figyelmét, melegen karolva fel a katonai árváknak a pártolásra oly kiválóan méltó ügyét. Midőn én a ház múlt évi deczember 3-án tartott ülésében e tárgyról szólottam, akkor azt mondottam — és azt vallom ma is — hogy ha a t, kormány az 1887: XX. törvényezikket módosítani akarja, akkor szíveskedjék ennek lehetőleg minden hiányát kijavítani, mert e törvény a már említett módosításon kivűl rászorul még más módosításra is, melyről leszek bátor még néhány szót szólani. A mostani ellátási törvény az »ellátási törvény« nevet csak részben érdemli meg, azért, mert a katonai árvákat csak nevelési járulékban részesíti: mégpedig a fiárvákat a 20-ik, a leányárvákat pedig a tizennyolczadik évük betöltéséig.
