Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-455

455. országos ülés feljrnár 13-én, estttiirtSkRn. 1891. 105 kai? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk!) T. ház! Én egyenesen visszautasítom azon állítást, bárhonnan eredjen az, hogy a magyar kormány álláspontját bármi tekintetben feladta, abbanhagyta, vagy meghátrált volna. (Általános zajos helyeslés.) Azt tartom, t. ház, hogy a díjszabási ügy a coujuneturaiis politika tárgya; azt tartom, a mit a kormány már a múlt alkalommal kifejezett, hogy a díjszabások felállítása és alkalmazása tekintetében az ország közgazdasági és pénzügyi érdekei a döntők és hogy ezen díjszabásokat nemhogy módosítani, de még érinteni sem szabad, hacsak azokért előbb teljesen egyenértékű ellenszolgáltatás nem adatik. (Helyeslés.) Ha azonban a kormány ezen díjszabások és a díjszabási politika fejében előnyöket képes kieszközölni, hogy akkor is mereven ragaszkodjunk a tarifák érinthetetlenségéhez, ezt az ország érdekében kimondtr, tónak nem tartom. (Általános élénk helyeslés). T. ház! A kormány óhajtotta volna, hogy ezen ügy ne hozassék ismételten a ház elé, mert igen fontos tárgyalások vannak folyamatban és nem nyilatkozhatunk részletesen. A kormány megkívánhatja az eddig követett eljárás alapján, hogy ne tegyék fel róla azt, hogy az ország érdekeit legtávolabbról is sérteni fogja. (Élénk helyeslés.) Az interpellatio második pontja így szól: „A megállapodásoknak, a mennyiben ilyenek létrejöttek, közlését e pillanatban a minister úr az állam érdekében időszerűnek tartja-e?* Az állam érdekébe ütközőnek ugyan nem tartom, hogy azokat, a miket megbeszéltünk, érintsem; azonban időszerűnek semmikép sem ismerhetem el és azért ez alkalommal is kérem a t. házat, méltóztassék bevárni, míg a kormány a német birodalommal, remélem, megköthető kereskedelmi szerződésről előterjesztést fog tenni, midőn a kellő felvilágosításokat is meg fogja adni. A harmadik kérdés így szól: „Végűi a Németországgal folytatott vámszerződési tárgyalásoknál a vasúti tarifa-kérdések a kölcsönösségi alapon a tárgyalások keretébe bevonatnak-e?" E tekintetben bátor vagyok megjegyezni, hogy nem volt szükséges azokat bevonni, mert a vasúti tarifákra nézve a most, érvényben álló kereskedelmi szerződés már tartalmaz intézkedéseket és csak arról lehet szó, hogy ezen intézkedések miként alkalmaztassanak a jövőoen. E tekintetben mi azt tartjuk, hogy az ország érdekeit minden irányban meg kell óvni és azon kormányoknak, melyekkel tárgyalunk, készsége és böksesége feljogosít a reményre, KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 93. XXII. KÖTET. hogy a magyar kormány a kölcsönösség alapján érvényesíteni képes az ország érdekeit. (Élénk helyeslés.) T. ház! A magyar kormánynak tarifapolitikája nem egyszer szolgált alkalomúi támadásokra, nem egyszer hallatszottak ez ellen kifogások. Az ily különböző ellentétes törekvésekkel szemben erőt ad a kormánynak az a becsületes törekvés, hogy az ország forgalmi politikáját legjobb meggyőződése szerint czélszerűen intézni akarja. (Általános élénk helyeslés.) Ezek után köszönetet mondok a t. kép viselő árnak, hogy alkalmat szolgáltatott arra, hogy ezen kérdésekről ma nyilatkozhassam és kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Hosszantartó általános élénk helyeslés) Horváth Gyula: T. ház! Én a választ köszönettel tudomásul veszem. Engedje meg azonban a t. ház, hogy egy kijelentést tegyek, nem a t. minister úr beszédére, hanem arra ronatkozólag, hogy miért tettem meg épen most interpellatiómat? Ezt most szükségesnek tartom megmondani. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a kormánynak a helyi érdekű tarifákra és a kivételes vitel-díjakra vonatkozó szándékai már hónapok óta ismeretesek a közönség előtt, úgy Magyarországon, mint az osztrák tartományokban; sőt méltóztatnak arra is emlékezni, hogy az erre vonatkozó rendelkezések már közel egy hónapja hivatalosan is megjelentek, a nélkül, hogy akár itt, akár a Lajthán túl bármiféle agitatió mutatkozott volna. Most egyszerre, a legcsendesebb időben indult meg e nagy mozgalom, mely azt mulatja, hogy csak most jöttek reá, hogy mily nagy érdekeket sért ez a politika. Megengedem, hogy sért ez a politika érdekeket; azt is megengedem, hogy nemcsak a monarchia túlsó felében sért érdekeket; de sért jogosultan, és nálunk is sért, mert ellentétes anyagi érdekek mindenütt vannak. Mert úgy vagyok meggyőződve, hogy kerülni kell minden agitatiót, a melyet különbüzőleg lehet felhasználni úgy itt, mint a monarchia másik részében; épen ezért tettem meg interpellatiómat, hogy nyilatkozzék a t. ház, hogy bízik a kereskedelmi minister úr kijelentésében, mely szerint kinyilatkoztatott álláspont ját fentartja és megadja egyúttal az időt is arra, hogy a tárgyalások befejeztével működéséről számot adjon. Interpellatióm megtételével tehát alkalmat akartam a t. minister úrnak szolgáltatni annak kijelentésére, hogy álláspontját fenn fogja tartani és hogy egyszersmind hangsúlyozza azt, hogy a tárgyalások folyama alatt e kérdésnek felvetése nem kielégítő eredményt, 14