Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-455
104 455. országos Més február 12-én, cs1ito"rt8k6"n. 1S91. egyezségeket köthessen, melyek által a maga elé kitűzött ezélokat elérheti. Azért akartam tehát a kérdést így praecisirozni; mert én azt hiszem, senkinek sem lehet érdeke e kérdést úgy vetni fel, hogy abból esetleg vita lehessen, nem a felett, vájjon az állam souverain jogai fentartattak-e, vagy nem ; hanem, hogy vájjon a kiterjesztést, vagy pedig — szerintem a kiterjesztés is módosítás —a tételek módosítását a magyar állam érdekei, a magyar állami forgalom érdekei diktálták e vagy nem ? A mi a kérdés másik részét illeti: azért tartottam szükségesnek megkérdezni a minister úrtól, hogy a jelen pillanatot alkalmasnak tartja-e arra, hogy ez iránt felvilágosításokat adjon, mert a dolog természete szerint lehet a kérdés oly stádiumban, hogy a tarifa-tételekre vonatkozólag történt megegyezés tudomásra hozatalában egyáltalában semmi veszély nem rejlik. Történhetett az, hogy bizonyos elvek kimondattak, de a megegyezés létrejövetele attól tétetett függővé, hogy a megfelelő rendelkezések, úgy az egyik, mint a másik vasútnál, az egyik államban ágy, mint a másikban megtörténhessenek. Erre vonatkozólag a minister úr egyedül ítélheti meg, vájjon a jelen pillanat, a mikor egy másik állammal külön, ezzel okvetlenül combinatióba hozott egyezkedések folynak, alkalmas-e arra, hogy teljesen kimerítő előterjesztést tegyen. A harmadik kérdés indoka pedig az, hogy én egyáltalán nem képzelem, hogy egy hatalommal, egy más nagy állammal a vámszerződésre vonatkozó tárgyalásokat, úgy folytathassák, hogy ott a forgalmi politikát, a forgalmi tarifatételeket figyelmen kívül hagyják; mert az eddigi tapasztalat mutatja, hogy a vámok magasságára vagy alacsonyságára vonatkozó rendelkezések nemegyszer és hosszá időn át csaknem illusoriusakká tétettek a tarifa-tételek által. Nagyon természetes, hogy a magyar államnak érdekében nem állhat egy oly vámszerződést kötni, a melyben nyert engedmények egy tarifapolitika által teljesen illusoriusakká tétessenek. Épen úgy meg vagyok győződve az iránt, hogy a másik szerződő félnek sem állhat érdekében oly vámszerződést, kötni és itt a jóhiszeműség nem volna meg, a melylyel a vámszerződésekben nyert előnyök a vasúti tarifa-tétélek által illusoriusakká tétetnének. Ennélfogva, én úgy hiszem, a dolog természetéből folyik, hogy a vasúti tarifa kérdések bizonyos szempontig a vámszerződésre vonatkozó tárgyalásoknál okvetetlenül kell, hogy szintén szemügyre vétessenek. De ez az alap csak úgy lehet a mi részünkről méltányos, ha feltétlen kölcsönösségen nyugszik, tudniillik, hogy mindannak, a mit e kérdésben a magunk részéről adunk, ugyanannak a viszont adására jogot és igényt nyerjünk. B. Kaas Ivor: Recompensatio! Horváth Gyula: Igen, hanem ennél a recompensatiónál nagyon természetes, hogy itt is, mint minden szerződés kötésénél, nem az lehet a kiindulási pont, hogy az egyik teljesen független állam a másikra akaratát rádiktálja; hanem csak az lehet a kiindulási pont, hogy az ellentétes érdekek között megkerestessenek azok a pontok, a hol mind a két államnak jól felfogott érdekében az egyetértés megtalálható. Ezek az indokok azok, a melyek engem iuterpeílatióm megtételére indítottak. Kérem az interpellatiót a kereskedelemügyi minister úrral közölni. Elnök: A minister úr felelni kivan az interpellatióra. (Halljuk!) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. képviselőház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, helyesen cselekszem, ha a kormány nevében az előterjesztett interpellatióra a választ azonnal megadom. (Helyeslés.) ITgy látom, a lapokat olvasva, hogy az ember már Bécsbe sem mehet a nélkül, hogy visszatérve, hazaárulással ne vádoltassák. (Élénk derültség.) A t. képviselő úr az első pontban azt méltóztatott kérdezni: „1. Való-e a lapoknak azon közleménye, hogy a magyar árútarifákra vonatkozólag az osztrák kereskedelmi ministerrel oly megállapodások jöttek volna létre, melyek ezen tarifáknak és az e tárgyban kiadott ministeri rendeletnek módosítását vonnák maguk után?" Mindenekelőtt megjegyzem, t. ház, hogy távolról sem akarok a lapokkal polemizálni; a lapok közleményeire e tekintetben nem sokat lehet adni. Am szóljanak akármi hangon; de a kormányok közt megállapodás történt, hogy tekintettel a tárgyalások fontosságára, a részié tekről egyáltalában nem teszünk közlést és ennélfogva a hírlapi közlemények hiteles voltához nagyon hozzáfér a kétely. De minthogy már a kormányhoz ezen kérdés intéztetett: teljes őszinteséggel határozottan kijelentem, hogy köztem és az osztrák kereskedelemügyi minister úr közt nem jött létre oly megállapodás, a mely a tarifáknak — azt hiszem, ezek alatt a helyi díjszabást érti a képviselő úr — és az e tárgyban kiadott ministeri rendeleteknek, a mennyiben ilyenek léteznek, módosítását vonná maga után. De minthogy nyíltan akarok szólni, refleetálok arra is, a mit itt nem kérdeztek tőlem, de a mire meglehet, sokan fognak utalni, hogy tudniillik mi történik a kivételes díjszabások-