Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-455
íifi 455, országos ülés febrná' 21-én, csütörtökön. 1891. tatni, ott van egyebek közt a dcrventi nagy síkság, elfér rajta sok ezer lovas katona és ha meg a nehéz ütegek hangjához akarják őket szoktatni, hát most, hogy ott a civilisatio áldásait már 13 éven pazaroljuk, sokkal könnyebben bemehetnek a nehéz Uchatinsok, mint 1878-ban, pedig akkor is ott voltak s mondhatom, nagyon jól dolgoztak. Ha az ember ezt a kétrendbeli indokolást olvassa és a dologról egyebet nem tud, azt kell hinnie, hogy a mi esapataink idehaza általában és kivétel nélkül sokkal magasabb fokú kiképzésben részestílnek, olyannyira, hogy ha nem is hordják egyenkint épen a borjúban a marsallbotot, de minden fegyverviselő polgártársunk legalább is egy táborkari tiszt széles látkörével van megáldva. Nem tudom, mit ért a t. kormány e helyütt katonai kiképeztetés alatt; érti-e pusztán a katonáét, vagy a vezénylő tisztekét i^ mert e kettőnek aztán nagyon különböző terjedelműnek kell lennie. Ha nem tévedek, hát a csapatok kiképzése alatt főleg a, legénység és altisztek kiképzését érti, mert hiszen azt neki is illik tudnia, hogy a tisztek készen jőnek a csapatokhoz és ott képességeiket csak tökéletesí tik. Hogy mit szabad és lehet várni altiszttől és katonától, azzal tisztában vagyunk; de épen úgy azzal is, hogy az egyszerű katonától nem kívánható meg, hogy oly széles látkörrel és telő tehetséggel bírjon, a melyek az általa betölthető működési kör igényeit messze túlhaladták. Én el nem tudom képzelni, hogy mi szükjég is volna arra, hogy az, aki csak század- vagy sászlóalj-kötelékben való működésre van hívatva, zgy brigádé, hadosztály', vagy hadtest hadimveeeteinek szövevényébe hetekintést nyerjen s átlekintést kapjon mindazokról, a mik ily nagyobb tsapattestek egybevágó működésének feltételeit c módozatait alkotják. Erre sem közembernek, sem altisztnek, de még az alantas tisztnek sincs szüksége; azt tőle várni nem lehet, alkalma ssincsen hozzá, hogy rendes viszonyok közt ekkora készültségnek hasznát vehetné. Peráze, ha valaki táborkari vagy ordonnanztiszt-szolgálatot teljesít, akkor beláthat a nagyarányú hadműveletek részleteibe s tudomást vehet a csapatok elhelyezéséről és mozdulatairól; de a ki ezekben a dolgokban agyakorlati életben valaha részt vett s nem csupán a Vérmezőről, vagy épen csak a budai várbástyáról ismeri a viszonyokat s osztja velem azt a véleményt is, hogy a katonaság kiképzésének egyedüli ezélja a háborúra való előkészítés: az igazat ad nekem, ha azt állítom, hogy tökéletesen elég, ha a katona a hadi actio támogatására legközvetlenebb környezetével való együttműködésben ki van képezve s tévedés volna tőle azt kívánni, hogy egészen a hadvezérkari éleslátás és a gyors és bölcs elhatározás képességeinek megszerzéíseig kell kimíveltetnie, mert ezeket a teendőket nyugodtan rábízhatja azokra, kiket a fejedelem a csapatok élére állított s kiket a gondviselés, az ismeretes recept szerint, a hivatal mellé rendszerint értelmi felsőbbséggel is megáldott. Röviden szólva: nagyon elég, ha minden katona tudja s teljesíti a maga kötelességét. És ettől aztán egészen független az s a katonát közelebbről nem érinti, hogy nagyobb csapattestekben a dandár-, hadosztály- vagy hadtestparancsnok mit, csinál és hogyan csinálja; az egyes katonára tökéletesen közönbös, hogy pl. a lovas brigádé merre időzik, vagy mi dolga akadt a batteria-divisiónak; a katona az ütközetben nem ér rá mindig mindennel törődni, különben elhanyagolja a maga dolgát s valljuk be őszintén, sokból nem is lát semmit, csak azt látja, a mi századánál, zászlóaljánál, ritkábban, a mi a szomszéd zásziaaljaknál történik. (Helyeslés a szélsőbalon.) E szerint tökéletesen kárbaveszett fáradtság volna ilyen czélból bosnyák atyánkfiait pereputtyostúl idefárasztani; itt sem látnának többet, mint a mennyit odahaza zászlóalj- vagy ezredkötelékben láthatnak és többre egyáltalán nincsen szükségük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennél többre csakis a magasbrangú tiszteknek lehet Szükségük, a mennyiben ezek hivatva lehetnek nagyobb csapattestek vezérletére ; de ezeknek erre való képességet más úton is lehetne szerezni, jelesül úgy, ha őket nagyobb gyakorlatokhoz évenkint odacommandiroznák, megfelelő helyekre beosztanák, a mi kevesebbe is kerülne s ez nem utolsó szempont oly országnál, a melyre évenkint a rendkívüli rovatban 4 1 / 2 milliót költünk. Említi az indokolás azt is. hogy ha e csapatok idehozatnak, alkalmuk nyílik oly fegyvernembeli csapatokkal is együttműködhetni, a minők a megszállt tartományokban képviselve nincsenek, holott odahaza csak a közös hadseregnek hegyi dandárokká alakított csapatkötetelékeiben vehetnek részt, a mi a kiképzést egyoldalúvá teszi. Én úgy tudom, hogy azok a gyakorlatok, a melyeket a hegyi dandárok ottan végeznek, tökéletesen megfelelnek azon országok terepviszonyainak s ha a bosnyákok annyira ki fognak képeztetni, hogy ők az ottani hadjáratban jól felhasználhatók: akkor kiképeztetésük teljesen megnyugtató, mert nem hinném, hogy a berlini mandátum azt is megkívánja, hogy a bosnyák többet lásson a mi katonánknál; pedig én nagyon sok katonát ösmerek, a ki 12 éves szolgálata alatt komoly küzdelmekben ugyan részt vett, de annyira nem vihette, hogy béke idején egy
