Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-429

80 429. országos ülés deezember 11-én, csütörtökön. 1890. bal- és a szélső baloldalon.) Hogy ha a gyár kívánja, szabadságában áll; én azt ad oculos demonstráltam itt, quod erat demonstrandum; hát miért nem fordult a bírósághoz? (Ugy van! Ugy van! jóbbfelől.) Ezt a t. képviselő ur is ép oly jól tudja, mint én. Tudta is; de hát beszélni kellett, (Derültség. Ugy van! JJgy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a seélsö baloldalon) különben nem érvényesíthette volna ritka ékesszólási tehet ség'ét és ezt az alkalmat nem akarta elszalasztani. (Élénk tetstés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez országos vállalat volt, mely törvény alapján keletkezett. Lett volna kegyes a t. képviselő ur egyúttal deimitióját is adni annak, hogy mit ért „országos vállalat" alatt? Magánvállalat soha sem országos vállalat. (Zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Ez magánvállalat volt, melynek az állam bizonyos kedvezményeket nyújtott. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon: A tőrvény intézkedett felőle!) melyekről a törvény intézkedett. (Ugy van! Ugy van! jóbbfelől. Zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Azt mondja a képviselő ur egyik különben ritkán történő, de véletlenül általa is elfogadott közbeszólásomra: ,,ez bizalmi kérdéssé válhatik, ha a minister ur azt azzá teszi". Ez, t. ház, reám nézve bizalmi kérdés soha nem volt s annak nem is tartom; mert én mindenkitől — legyen az bárki — csakis réezrehajlatlan bírálatot követelek és semmi egyebet, (Élénk helyeslés jóbbfelől) a miért is én ezen kérdésben bizalmat vagy bizalmatlanságot egyáltalán nem látok. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy : „ha ő volna a minister helyén, vagy elfogadná vagy maga is kérné a vizsgálatot'. Miután arra nézve, hogy mit tartok én szükségesnek, magamnak én vagyok birája, a képviselő urnak ezt a tanácsát sem nem kérem, sem el nem fogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur azt mondja: „Elismerek mindent, a mi álláspontja mellett szól; elismerem annak az álláspontnak a domináló fontosságát, hogy a honvédség kellő időben oly fegyvereket nyerhessen, melyek semmi tekintetben sem állnak hátrább a véderő többi tényezőinek fegyverzeténél". Ezt azonban csakis mézes madzagul mondja, mert rögtön utána hozzáteszi: „Tehát alig van kétség az iránt, hogy a mérleg azon serpenyője fog lejebb szállani és ott lesz a nagyobb súly, a hol egy pillanatnyi — megengedem — nagy, de nem evidenter veszélyeztetett érdekkel egy szintén igen nagy és — félek tőle — végleg a tönkrejutásra itélt állami érdek áll szemben" s mert eszméjét ekkép folytatja: „Nem tehetjük részesévé magunkat azon optiónak, melyet a t. minister ur egymással szemben álló két érdek között elfogadni és vallani jónak látott a nélkül, hogy e kérdés minden elemébea tisztán lássunk". Ezzel is ugy vagyunk, t. ház, mint a színvaksággal: a ki vakon született, mint már felhozni bátor voltam, az látni nem fog soha. Hogy a t. képviselő ur az állami honvédség érdekét, tehát az állami érdeket vagy pedig a gyári érdeket — ámbár mindkettő állami érdek, más és más értelemben — helyezi-e első sorba: azt nem tudom; de hogy én melyiket helyezem az első sorba: ezt tudtam, tudom és tudni is fogom mindig. (Helyeslés jóbbfelől.) És most, t. ház, miután én a t. képviselő ur által punctum saliensnek kijelentett pontot ilyennek el nem ismertem, áttérek arra, a mit a t. képviselő ur felszólalásában én tartok punctum saliensnek. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur azt mondja: „Váratlanul és előre nem látott módon merülhetnek fel a kérdésnek oly momentumai, melyekről most azt hiszszük, hogy a kormány felelősségét nem érintik, közelebbről megvizsgálva pedig kitűnik, hogy igen is érintik, hogy a kormánynak valamely mulasztásával, vagy elhamarkodott cselekményével állunk szemben." Mit jelent ez, t. ház ? Ha a t. képviselő ur nem fogadja el a felszólalásom kezdetén említett azon elvet, hogy itt szóbelileg intéztessenek el azon ügyek, a melyek ily módon elintézhetők, akkor nem marad egyéb hátra, mint az, hogy tegyen indítványt a t. háznak, hogy minden minister naponkint hozza be az aetáit, vizsgáltassa meg azokat a t. képviselő ur által: vájjon van-e benne mulasztás, mert ezt akarja kutatni és fürkészni. Hogy ez helyes, vagy nem helyes felfogás-e, ezt nem kutatom; hanem a magam részéről belenyugszom abba, hogy helyes. (Derültség balfelöl.) Ezért az egész dolgot — természetesen objective tárgyalva és szem előtt tartva megbirálását annak, a mi történt, vagy nem történt — a politikai térre viszi át és a tőle megszokott politikát követve, midőn kritisálja a kormány és a szabadelvű párt politikáját és dicséri természetesen a magáét, (Derültség jóbbfelől) azt mondja, hogy „kívánom ezt következetesen politikai rendszeremnél fogva, mely — igaz — a túloldal által követett rendszerrel ellenkezik". (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A mi a politikai rendszert illeti, (Halljuk!) én a magam részéről nem vagyok egészen meggyőződve arról, hogy az ő politikai rendszere tulajdonképen helyes. Egészen eltekintek azon mellékkörülménytől is, hogy a házb.in ily természetű ügyeket szóbelileg nem akarnak tárgyalni, mert ez bizonyos elvekbe ütközik. Ez mellékes. Ezt egyébiránt a t. képviselő ur komolyan úgy se