Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-429

429. országos ülés deejsember U-én, cstttSrtSkSn. 1890. j | E körök még ma sem tudnak megbarátkozni avval, hogy a magyar nemzet a maga existentiáját tökéletes biztonsággal megvédelmezhetné minden ellenséggel szemben. (Igaz! Ugy van! a ssélso báloldalon.) A t. ininister ur talán azt fogja mondani, hogy ez a példa nem bizonyít semmit. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Bizony nem ! Eötvös Károly: Tehát keressünk másik példát is. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. minister ur valószínűleg tudja, hogy honvédségünket 1868. végén, illetőleg 1869-ben kezdtük fel állítani. Valószínűleg tudja azt is, hogy Magyarország akkor, a nemzeti véderő tekintetében, a földkerekségnek körülbelül oly sivatag része volt, a melyhez csak a Volga keleti partján lévő Kirgiz-ország volt hasonló. A közös, vagy akkor még osztrák hadseregnek holmi különít menyei (Derültség a szélső baloldalon) voltak Magyarországon nagy számmal; de a mi a nemzeti önvédelemre, a fegyveres védelemre vonatkozó institutiókat illeti, azokra nézye ezen ország Európának legsivatagabb országa volt; (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) mert az addig uralkodott kormányok körülbelül oly katonai észszel kormányoztak, mint a melynek fájdalmas kitöréseit láttuk ezen öt napi vita alatt. (Derültség a szélső baloldalon.) Az akkori kormányok ugy gondolkoztak, hogy mindazt, a mi a nemzet védképességének csak látszatához is hasonlít, az ország területén megtűrni nem szabad (Ugy van! TJyy van! a szélső baloldalon) és a mi katonaság ez országban van, az legyen egy idegen hatalom vezénylete alatt, idegen vezényszóval, hogy minden pillanatban készen álljon a nemzet ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Védje az a trónt, a trónnak érdekeit; védje külső támadások ellen a birodalmat is, de a magyar nemzetet magát ne védje soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) így volt ezen intézmény akkor be rendezve. (Igaz! a ssélso baloldalon.) 1869 ben gróf Andrássy Gyula volt a pénzügyi bizottság előadója, ép ugy, mint most, csakhogy idősebb volt valamivel; egy kis anachronismus van a dologban. Törekedtünk a nemzeti honvédséget felállítani és a t. minister ur visszaemlékezhetik arra az időre, hogy minő állapotban volt a honvédség az első évben. Laktanyája természetesen nem volt; a felszerelési kellékekből nem volt egy fonál, egy szálka fa sem, sem vas, sem semmi egyéb. Mikor az Anclrássy-cabinet a honvédséget felszerelni törekedett, a ruházati, ellátási, fegyverzési, szóval minden felszerelési tárgyat, a mi egy katonának kell — pedig sok kell — külföldről, Austriából volt kénytelen beszerezni, vagy hirtelen kölcsön kérni, vagy pótolni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az akkori közös kormányzat a tüzérségi felszerelést elvileg i» megtagadta. Az akkori magyar kormány azon kezdte, hogy először is táborkari térképeket akart szerezni, hogy legyen mivel tanítani a tiszteket; de a közös hadügyi kormány által készített táborkari térképeket egészben nem kapta meg. 1869-től 1870. közepéig gróf Andrássy Gyula honvédelmi minister csináltatott egy körülbelül 110 lapnyi táborkari térképet, pedig volt közös hadügyministeri elég. Katonai lövöldék nem voltak, a hol a legénységet és a honvéd tiszti kart lőni lehetett volna tanítani. De az akkori kormány nemcsak arról gondoskodott, hogy a honvédség lőni tanuljon, hanem arról is, hogy az ország minden ép kézlábú férfia tanuljon lőni és azért a katonai lövöldéket a honvédség számára akként rendezte be, hogy az ország ép kéz-lábú férfilakossága előállítási áron kapja a lőszert, a fegyvert és a lövési próbákra és tanulásra meghívták a polgári elemet is. A laktanyák építése rögtön és rohamosan kezdődött meg; 50 lóerejtí géppel dolgozó posztógyárat állítottak fel az ország területén, hogy a honvédség számára hazai posztóból lehessen ruhát készíteni, nem pedig külföldről importált mungóból és mexikói maradékokból. Sőt tovább ment a kormány. A honvédség részére még vászongyárat is állított, a késmárki fonodát akként segélyezvén, hogy jövőben a szükséges vászonszállítmányokkal a honvédség szükségletét elláthassa. De gondoskodott az akkori honvédelmi kormány fegyvergyár felállításáról is. (Halljuk! Halljuk!) A t. honvédelmi minister ur tudja, hogy gróf Andrássy Gyula ministcrelnök, illetőleg az ő különítménye: Kerkapoly honvédelmi államtitkár — az akkori Grómon — (Derültség) maga utazott el, hogy Werndl lel fegyverek szállítása tekintetében szerződésre lépjen és a honvédelmi minister ur valószínűleg azt is tudja, hogy a magyar királyi honvédséget előbb látta el Werndl-fegy vérrel, mint a közös hadsereget, melynek nagy része Wänzli-fegyvert használt és a mi honvédségünknek megvolt az összes katonai hatalmak által akkor elsőrangúnak elismert Werndl-fegyvere. Mit csinált az új honvédelmi kormány ? Minden áldozat nélkül állított fel fegyvergyárat, még pedig a mostaninál alig kisebbet, akként, hogy Werndl szerződést kötött a magyar kormánynyal, hogy 3 forinttal olcsóbban szállítja darabonkint a magyar kormánynak a fegyvereket, mint a közös kormánynak s azonfelül kötelezi magát Budapesten oly fegyvergyárat építeni, hogy hetenkint ezer puskát szállíthasson a honvédség számára. Midőn a szerződés Werndl