Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-428
438. országos iilós deczeniber tO-én, szerdán. 18W). Sy e padoki'ól egy oly elvet, a mely tudtommal itt még oly világosan kifejtve nem volt és ez az, hogy minket felelősség terhel az udvartartás szelleméért, (ügy van! jobbfelől.) Ez, t. ház, nem visszalépés, hanem határozott előhaladás az $867: XII. törvényezikk rendelkezései alapján. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből tehát oly argumentumot kovácsolni, a melyből azt lehetne következtetni, mintha mi az 1867: XII. törvényezikket minden tartózkodás nélkül consequentiáiban alkalmazni nem akarnók, nézetem szerint, nem lehet. A másik, a mit a t. képviselő ur felhozott, az a szellem, mely az administratióban nyilvánul. A harmadik pontra, mely az administratio reformjára vonatkozik, a választ szükségtelennek tartom, mintán erre nézve várakozó álláspontot foglal el. Legyen szabad tehát a kormányzati szellemről elmondanom, hogy azt a vádat, melyet gróf Apponyi Albert hangoztatott és a melyet azután egész elementáris erővel Ugron Gábor t. képviselő ur ismét kifejtett, mintha mi csak a mezítlábasok irányában akarjuk a törvény szigorát levonni, de a hatalmasokat, bármily helytelenségeket kövessenek is el, hüntetlenül hagyjuk, el nem fogadhatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ne a híresztelések alapján, ne az ellenzékeskedés nagyító üvegén méltóztassék a tényeket megbírálni, hanem ugy, a mint azok a fennálló törvények szerint alaposan megbírálhatok és akkor azután azon következtetésre kell jutniok, hogy mi egyforma mértékkel mérünk párt- és osztálykülönbség nélkül és hogy ott, a hol helytelen ségek történtek, akár a legfelső, akár a legalsó rétegekben, egyaránt orvosoljuk. (Helyeslés jobbfelől.) A várakozó politikai álláspontra nézve — a mint méltóztatott hangoztatni — kénytelen vagyok azt a megjegyzést tenni, hogy én nem igen tudom elismerni az ilyen politikai álláspontnak a jogosultságát; nem azért, mert itt, a hol a politikai elvek érvényre jutásának a küzdelme foly, azt hiszem, minden politikusnak kiindulási pontja, törekvése és egész ambitiója kell, hogy az legyen, hogy politikai elvei minél teljesebb mérvben és minél előbb érvényre jussanak. Már most, ha ezt el méltóztatnak fogadni, mit jelent, t. ház, a várakozó álláspont? (Halljuk! Hulljuk!) Ez azt teszi, hogy vagy fogják teljesíteni, vagy nem fogják teljesíteni, vagy jól fogják teljesítem, vagy nem jól fogják teljesítető. Ábrányi Kornél: Vagy nem tudják teljesíteni ! Wekerle Sándor pénzügyminister: Elfogadom: vagy tudják teljesíteni jól, vagy nem tudják teljesíteni jól; vagy elhiszik, hogy teljesíteni fogjuk vagy nem hiszik. Ha elhiszik, akkor felesleges a várakozás; ha nem hiszik, hogy teljesíteni fogjuk, akkor — engedelmet kérek —jogosulatlan a várakozás; mert ez annyit tesz, hogy önmaguk késleltetik politikai elveiknek kellő időben való érvényre jutását. (Élénk tetszés jobbfelől.) Vagy elhiszi t. képviselő ur, hogy jól tudják teljesíteni és akkor, megengedem, jogosult a várakozás, de nem jogosult a bizalmatlankodás; vagy nem hiszik, mint Áh rányi képviselő ur mondta, hogy jól tudják teljesíteni és akkor jogosult a bizalmatlankodás, de nem jogosult a várakozás. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelöl.) Mert a várakozás nemcsak a politikai elvek érvényre jutásának elodázásával egyértelmű, hanem egyértelmű avval, hogy ha nem jól oldatnak meg azon kérdések, akkor oly fait accomplival állnak szemben, mely elveiknek érvényre jutását vagy örök időkre vagy megmérhetetlen hosszú időre egyenesen lehetetlenné teszi. (Élénk helyeslés és tetsgés jobbfelöl. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát, t. képviselő ur, avval a politikai bizalmatlansággal, avval a várakozó állásponttal szemben oda vagyok kénytelen concludálni, hogy megengedem, hogy valamely belső, a t. képviselő urak által teljesen átértett és átérzett, de előttünk ismeretlen érvek indítják a t. mérsékelt ellenzéket bizalmatlansági szavazatra; de azon érvek, a melyeket itt felhozni méltóztattak, a politikai praxis és az alkotmányosság általában bevett szokásai szerint, a politikai bizalom megtagadására kellő okot nem szolgáltatnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem vagyok ily helyzetben Irányi Dániel és Ugron Gábor t. képviselő urakkal szemben ; mert tőlük, saját állításuk szerint is, oly áthidalhatlan elvi különbségek választanak el bennünket a politikai téren, a melyeknek kiegyenlítését én megkisérleui sem merném. (Felkiáltátok a szélső baloldalon: Elég baj!) Mert hiszen egy évek hosszú során át folytatott küzdelemben ezen elvek kellőleg tisztáztattak ; de nem merem megkísérlem azért sem, mert tudom, hogy minden kísérlet és törekvés meddő volna. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán í V. Ferdinánd szentesítette. Wekerle Sándor pénzügyminister: Azokat nem szentesítette. Thaly Kálmán: A 48-iki törvényeket igen. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminister: Mi a mi sarkalatos elvünk, t. ház? Ami sarkalatos elvünk — a közjogi elveket értem — az, hogy mi állami helyzetünket, törekvéseinket, nemzeti aspiratióinkat és czéljainkat nem az Austriáíól