Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-447
447. országos ülés jnnoá intézkedések válnak szükségessé, vagyis a hol a lakosságnak nem minden rétege élhet az akarat szabadságával, ott a törvényhozásnak alkalmat és módot kell szolgáltatni arra, hogy ennek esélyei emelkedjenek. (Általános élénk helyes lés.) Azt hiszem, hogy ez a szabadság védelme okszerű határok között. Ke szorítkozzunk azért, t. ház, külföldi példákra. Tanulmányozzuk azokat, hogy a hazai törvény alkotásnál esetleg hasznukat vehessük ; de az alkalmazásnál a főtekintetnek mindig annak kell lenni, hogy saját viszonyainkhoz képest okszerűen és óvatossággal intézkedjünk, (Igaz! Ugy van!) még pedig ideje korán. (Helyeslés.) Ez utóbbira én iparpolitikai szempontból különös súlyt fektetek. Mert Magyarország munkás viszonyai nem mondhatók épen kedvezőknek és én hiszem, iparunk fejlődésével és emelkedésével a munkás viszonyok is súlyosabbakká válhatnak és a verseny e téren tetemes lesz. Nem tudom a törvényhozásnak eléggé figyelmébe ajánlani a munkaerőnek becsét és hogy azt lehetőleg conserválni igyekezzünk, hogy lehetőleg itthon igyekezzünk teremteni képzett munkaerőt, melyet ma kívülről kell behoznunk. Az ipar fejlődésével szakavatott munkásokra is nagyobb számban van szükség; már pedig a szakavatott munkásnak szüksége van arra, hogy munkaerejének teljes megóvására a törvényhozás neki segédkezet nyújtson. Ez a szempont, t. ház, szintén egyik indító oka e törvényjavaslat előterjesztésének. A t. képviselő ur méltóztatott négy pontba összefoglalni azon hézagokat, melyek szerinte ezen törvényjavaslat értékét csökkentik. Előre bocsátotta azt, hogy a törvényjavaslatban sok kivétel van és épen ez az, a miért az nem nagy keretű és nem átható. T. barátom gr. Andrássy Tivadar is méltóztatott ez irányban megjegyzést tenni. De maguk is kiemelték, hogy ezen kivételek felsorolása s a törvényjavaslat kerete a dolog természetéből foly. Mereven keresztülvíve épen annak a czélnak válnék kárára, melynek érdekében akarjuk a törvényt megalkotni; és ez által épen a közérdekek egész tömege szénvedné a legmélyebbre ható sérelmet. Lehetetlenség, hogy a törvényhozó ezt figyelmen kivül hagyja és épen azért, mert azon körülmények forognak fenn. melyekre a törvényjavaslat 3. §-a utd, lehetetlen volt a legjobb akarat mellett a törvényjavaslatnak más keretet adni. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt utalhatok más törvényhozások hasonló intézkedéseire; mindenütt engednek az általános szabály alól kivételt. A legújabb német novella, mely egyes kivételeket megnevez a javaslatban, de külön szakaszban hozzá teszi, hogy ő Felségének a császárnak, a Bundesrath hozzájárulásávab joga van tovább ineiiő szabad 38 S napokat engedni. Tehát ott is, a hol a törvénybe iktattatik a kivétel, nem zárkózhatnak el az elől, hogy a kormánynak egyúttal felhatalmazást adjanak, melylyel az ügy érdekében élhessen. Ezt nekem is szem előtt kellett tartanom és ezért kellett a törvényjavaslatnak korlátokat szabni, melyek a mezei munka körén már kivül esik. A t. képviselő ur szerint egyik hiányát képezi ezen törvényjavaslatnak, hogy nem intézkedtünk abban a mezei munkásokról. De ezt azért nem tettük, mert egyedül az ipari és gyári munkásnak védelméről akartunk gondoskodni. Már intézkedtünk a mezei munkásokról; mert, tekintettel az 1868: Lili. törvényczikkre, a gazdák és mezei munkások közti viszony teljesen eltérő azon viszonytól, mely az ipari és gyári munkások és a munkaadók között fennáll. Ha a mezei munkásokat is bele akarnók foglalni a húzandó törvénybe, azt hiszem, még ennél is tágabb körökre kellett volna átmennünk és a cselédrendtartás kiegészítésérői is kellett volna gondoskodnunk. (Igaz! Ugy van! Általános helyeslés.) Ily intézkedések által nem kerülhettük volna el a fennálló viszonyok felforgatását a nélkül, hogy ez czélszeru lenne; mert rendeletben kellett volna rögtön kivételt statuálni a nyári mezei munka idejére, tehát a munka zömére nézve, (Helyeslés a jobboldalon) minthogy, méltóztatnak tudni, épen ezen időre esik a mezei munkások legnagyobb elfoglaltsága. (Igaz! Ugy van!) De nem vettük fel a mezei munkásokat végre azért sem, mert ez irányban panasz nem merült fel. Ha e téren netalán viszszásságok merülnek fel, erre az orvoslás megvan abban, hogy ha az észlelhető eltérések az illető vidék szokásaival ellentétben állanak, azok igen egészséges megtorlást találnak magának a népnek közérzületében, (Általános helyeslés.) Ezen okoknál fogva nem vettük fel ezen kivételt és nem hiszem, hogy ez a törvényjavaslatnak hézaga volna. (Általános helyeslés.) A másik, a mit t. képviselktársam hézagul felemlíteni méltóztatott, az, hogy a törvényjavaslat nem intézkedik a nappali és éjjeli munkaidőről. Hiszen, t, ház, ez nem volt és nem is lehet ezélja ezen törvényjavaslatnak. Azokban az államokban is, a hol az ily munkaszünet rendezve van, ez az ipari és gyári munka szabályozásáról szóló törvényekben oldatott meg. De nálunk ez nem szükséges, mert a munkaidő az 1884. XVII. t.-cz.-ben meg van állapítva, a mennyiben annak 116. §-a azt mondja: „A kik a 12 éves életkort meghaladták, de a 14 éves életkort be nem töltötték, gyári munkában naponkint csak 8 óra hosszat foglal29-én, esiitoVtlíkSii. 1891.
