Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-447

382 447. orsiAgos tll^s jsnnár SD-én, eRfltílrtBkBn 18W. sebb kiterjesztésére, általánosítására vonatkozik és ellenezni fogok mindent, a mi ennek megszorítására, kivételekre, vagy oly módokra vonatkozik, melyek ezen törvény kivitelét lehetet-, lenné (eszik. A törvényjavaslatot elfogadom. {Helyeslés bal felől) Madarász József jegyző: Gr. Károlyi Gátőr! Gr. Károlyi Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon röviden fogom igénybe venni a t, ház figyelmét. Elfogadom a törvényjavaslatot általánosságban, de szükségesnek találom az előttem elmondottakra néhány szóval refleetálni és kibővíteni azokat egy indítványnyal, melyet majd az első szakasznál lesz szerencsém benyújtani. Elfogadom gr. Andrássy Tivadarnak indítványát az augusztus 20 ki Szent István napra vonatkozólag. De ha elfogadom ezt, meg kell említenem egy nagyobb ünnepet, melyet mindenki megünnepel pártkülönbség nélkül, egy ünnepet, melyet megülünk minden esztendőben. Nem mint pártember beszélek, hanem mint magyar ember, és mint a magyar képviselőháznak tagja, kötelességemnek tartom ezen indítványt megtenni, Ha e házban ülünk most és tanácskozunk, ezt csak azért tehetjük, mer!; márczius 15-ikc volt, (Igaz! Ugy van! a ssélső baloldalon) melyen az eszme diadalra jutott. Ennek révén ülünk itt, ennek révén ülnek itt a magyar felelős ministerek. Ezen indítványomat szerencsém lesz az első szakasznál benyújtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Őszinte örömmel constatálom, hogy az előttem felszólalt t. képviselő urak a törvényjavaslatot elfogadják és hogy egyik felszólaló a másik után megemelte kalapját a nemzeti munka becse előtt. Azok után, a miket indokolásul felhoztak, utalva saját indokolásomra és a bizottság jelentésére, felmentve érzem magamat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban újólag- indokoljam. Nem szükséges ez azért sem, mert azon ellenérvekre, melyek a törvényjavaslat egyes dispositiói tekintetében felhozattak, válaszolni fogok és ezen válaszom nem egy részében az általános indokolást ki fogom egészíteni. Felesleges részletesebben bizonyítanom, hogy épen az e nemű törvényhozási intézkedéseknél a legnagyobb gondossággal kell eljárni és lehetőleg alkalmazkodnunk kell a tényleges viszonyokhoz, és a mennyiben ezen törvényhozási intézkedések bármely szempontból teherrel járnak, ezen tehernek megszabásánál a legnagyobb gondosságot kell szem előtt tartanunk. Én, t ház, ki e kérdésben speciális felelősséggel tartozom, kötelességemnek tartom, hogy j ne csak magam tartózkodjam a túlzásoktól, de I óvjam a túlzásoktól a törvényhozást is. (Helyeslés.) A t. ház is be fogja látni, hogy abstracte nem annyira abban rejlik a nehézség, a mit a törvényhozás az egyes szakaszokban kimond, de rejlik igenis a végrehajtásban s épen azért a törvény intézkedéseinek olyanoknak kell lenniök, melyek a végrehajtáskor nehézségbe nem ütköznek, hanem a melyek az átmenetet vagy kiegészítést viszonyainknak megfelelőleg a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb úton teszik lehetővé. (Általános helyeslés.) T. ház! Azon érvek során, melyek eddig felhozattak, legyen szabad mindenekelőtt azokra reflectálnom, a melyeket t. képviselőtársam Beöthy Ákos felhozott. Említette először is azt, hogy nálunk még nem észlelhető éles ellentét a munkás és munkaadó között s hogy nálunk még hiányzik a tényleges alap hasonló törvényhozási intézkedésekre; sőt midőn összehasonlításképen méltóztatott az angol viszonyokra utalni, azt véltem szavaiból kivehetni, hogy a t. képviselő ur nem is tartaná épen szükségesnek ezen tör vény megalkotását Szándékosan tartózkodom attól, hogy párhuzamot vonjak Anglia és Magyarország munkás viszonyai között. Hiszen ezen viszonyok ugy egészben, mint részleteiben oly óriási különbségeket tüntetnek fel, hogy angol viszonyokból magyarországiakra és az itt megállapítandó törvényhozási intézkedésekre következtetéseket vonni vajmi bajos dolog. De azért kénytelen vagyok constatálni, t. ház, hogy a ténybeli alap ezen törvényjavaslatra megvan s hogy szerzett tíipasztalat únk azt tanácsolják, hogy a munkások ilynemű igényeinek kielégítéséről a törvényhozásnak igenis gondoskodni kell, már csak azért is, hogy a munkás és munkaadó közötti viszály esélyei a jövőre nézve kevesbedjenek. (Általános élénk helyeslés.) Hozzájárul, t. ház, ehhez az, hogy, nézetem szerint, kár volna ily törvényhozási intézkedéseket akkorra halasztani, a midőn már szomorú ténybeli tapasztalatok fognak előttünk állani. (Általános élénk helyeslés.) Mert midőn már ilyenekkel szemben állunk, akkor nagyon nehéz lesz velők számolni és azért azt gondolom, hogy a kormány csak kötelességet teljesít, midőn provideál (Általános helyeslés) s midőn irányt akarva szabni a viszonyok fejlődésének, törvényhozási intézkedéseket javasol, melyek igaz, hogy az egyéni szabadság körébe hatolnak be, de a mely intézkedések elől elzárkózni nem szabad. (Igás! Ugy van!) Én minden szabadság legfőbb criteriumát a törvényességben és az akarat szabad nyilvánításában keresem. A hol különösen az utóbbi tekintetben bármely ország viszonyainál fogva