Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-447

380 M7. országos Illés január 29-én, e»ütört8k5n. 1881. meg a két kérdést, ugy mint Svájczban — mert a svájczi törvény nemcsak a vasárnapi inunkasziinetre terjed ki. Ausztriában meg akarták oldani e két kérdést két törvény által; ott azonban kénytelenek voltak rendeletileg statuálni akivételeket ugy í 885-ben, mint, gondolom, 1886ban.Ez a gyárvizsgálati jelentésekben van, onnan tudom, hogy rendeleti úton szabályozták e kérdéseket. E törvényjavaslatnak másik hézaga az , hogy nincsen absolut jellege, hanem kivételt statuál. Megengedem, t. ház, hogy ezt a kivételt statuálni kell ; de akkor ez a törvényjavaslat, hogy ugy mondjam, némileg ellentétbe jut az indokolásával. Mert hiszen maga az indokolás elismeri , hogy nálunk a vasárnapi munkaszünet taliter-qualiter megvan. Megengedem, hogy ez talán az életben nem volt végrehajtva: de attól félek, hogy ez a torja vaslät sem lesz egészen végrehajtható, ha törvénynyé válik. És itt van a harmadik hézag, melyet constatáltam. Mert nem szenved kétséget, hogy ha mi a vasárnapi munkaszünetet az ország egész területén a gyárakra és iparokra alkalmazni akarjuk, akkor az országnak csakugyan nagy apparátusra van szüksége. Hiszen ott van az ipartörvény 115. §-a, mely a gyermekek és ifjak munkájáról szól s a mely bizonyos regulámén tumokat tesz a munkaképesség ellenőrzése czéljából, holott itt csak gyermekekről van szó. Hát aztán még ha az egész ország területéi) kell azt effeetualni. De a legfőbb kifogásom e törvényjavaslat ellen — és itt bizonyos aggályt vagyok kénytelen nyilvánítani — az, hogy e kérdésben, — hogy ugy mondjam — az érdemleges döntést nem a törvényhozás, hanem a kormány kezébe teszi le. Igaz, t. ház, hogy ki van mondva a vasárnapi munkaszünet, azonban annyi minden szempontból lehet kivételt tenni 3—4 igen tág interpretatió szempontjából — hogy azt lehet mondani, hogy a milyen nagy e törvény területe a munkaszünetet illetőleg, épen olyan nagy a kormányzati hatalom területe arra nézve, hogy a munkaszünet alól kivételt tegyen. (Helyeslés bah felől.) Úgyannyira, t. ház, hogy az embert nem lehet a túlzás vádjával illetni, ha esetleg e törvényjavaslatot ugy jellemzi, hogy ez nem is annyira törvényjavaslat a munkaszünetről, mint inkább olyan meghatalmazásról, mely a kormánynak megengedi, hogy vasárnap is dolgoztasson. Ez ellen, t. ház, nekem közjogi aggályaim vannak és pedig az, hogy a törvényhozás valamiben érdemlegesen határoz, akkor mégis sajátszerű, hogy a kormányzat részére kivételt tesz. (Helyeslés.) De vannak aggályaim e javaslat ellen iparpolitikai szempontból is; mert azt hiszem, hogy ezek folytán a vasárnapi munkaszünet a mi iparpolitikánkban nem lesz állandósítva. A ministerek fognak változni, azoknak más-más nézetük lesz e kérdésben s az egyik meg fogja engedni a munkaízünetelést ott, a hol a másik nem engedélyezi. Csak egy példát vagyok bátor felhozni, (Halljuk/ Halljuk/)Itt van például a nyomdászok niunkaszünete, melynek az a feltétele, hogy hétfőn ne jelenjen meg lap. Ha már most van egy ministerünk, a ki a sajtóról ugy gondolkozik, mint Bismarck herczeg, hogy az csak nyomdafesték és azt tartja, hogy jobb, ha mentül kevesebb újság van, az fenn fogja tartani a munkaszünetet. Ha pedig jön aztán egy másik minister, a ki azt találja, hogy culturalis életszükség, hogy az embernek a reggelijéhez újsága is legyen, az meg fogja engedni, hogy hétfőn a lapok megjelenjenek. Ennélfogva attól lehet félni e kérdésben, hogy a mi iparpolitikánkban olyan zavar fog beállani, hogy a hány minister jön, annyi öltönye iesz ennek a dolognak, a mi bizonyára nem fog az ipar javára szolgálni. (Helyeslés bal felöl.) Ha tehát, t. ház, mindezt összefoglaljuk, \ constatálni lehet azt, a mit előbb mondtam, hogy e törvényjavaslat sok kivételével és hézagaival teljes megoldást nem nyújt. Nemcsak nem nyújt, hanem lehetetlenség belőle tiszta képet nyerni és megállapítani azt, hogy vájjon az az állapot, a mely ezután fog következni, jobb lesz-e majd, mint a mai. (Helyeslés balfelöl.) Mindezek daczára, t. ház, általánosságban i elfogadom a törvényjavaslatot, indokaim röviden | a következők. Az egyik az, mert — ismétlem — | elvben egészen a vasárnapi munkaszünet mellett j vagyok és nem vagyok barátja annak, hogy ha I az ember egy elvet egyszer propagál, annak I kivitelét meg akarja akadályozni. De aztán j mégis meg vagyok győződve arról, hogy akár j milyen lesz a helyzet, az eddigi állapotnál a j vasárnapi munkaszünet szempontjából rosszabb j nem lehet, tehát inkább haladás lesz, mint J visszaesés. Harmadszor, ha Gaál Jenő képviselőtársam \ indítványa elfogadtatik, a mely a minister ur e j jogát három évre limitálja, akkor az alkotmányos I iparpolitikai aggályok legnagyobb része elesik. Ezért fogadom el a törvényjavaslatot ós különösen elfogadom t. barátom, Andrássy Tivadar gróf indítványát a Szt.-István napot illetőleg, a mely indítványát t. barátom oly nemes hévvel adta e házban elő. Elfogadom pedig főleg azért, | mert azt hiszem, hogy ezen törvényhozási intézkedés a magyar állameszmének erősítésére fog szolgálni. Én ugyanis azt hiszem, hogy a magyar állameszmének erősítésére szolgál, hogyha törvény által, mondhatnám, az ország minden államí polgárát utaljuk arra, hogy hálával viseltessék