Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-447

447. orsüigos ülés január : lebeg, csak igen-igen tökéletlenül leszünk képe­sek elérni. (Élénk helyeslés bal felöl). Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor legelőször volt szerencsém ezen törvény­javaslat tárgyában felszólalni, már akkor is rámutattam arra, hogy az a teher, mely a kisdedóvodák felállításával jár, első sorban a községekre fog nehezedni; a mennyiben ez a törvényjavaslat kötelességévé tette a községek­nek az óvodák felállítását. Egyúttal kiemeltem azonban azt, hogy a községeket bizonyos határon túl megterhelni nem lehet és nem szabad. Ennek folytán a javaslat­ban a kötelezettségnek bizonyos mitigálásáról kellett gondoskodni. Ezen mitigálás különböző intézkedései között foglaltatik az is, mely meg­határozza, hogy ha valamely község 20%-ot meghaladó pótadót fizet, ott a kisdedóvoda fel­állítására szánt 3°/»-08 pótadó kivetéséhez három minister hozzájárulása szükséges. Motiválja ezen intézkedést első sorban az állami adóképesség fentartása, a mi, gondolom, szintén említtetett már itt e házban; mert utóvégre mégis csak biztosítani kell azt, hogy a községbeli lakosság első sorban állami adóját legyen képes leróni. De van még egy másik fontos ok is, a mely J ezen intézkedés mellett szól és ez az, hogy mi ! nem akarjuk, legalább nekem szándékomban nem I volt és, ugy gondolom, a t. képviselő urak sem kívánják az óvodák fölállításában a társadalmi működést egészen kizárni. Már pedig ha azt mondjuk, hogy minden körülmények között a község kötelessége felállítani az óvodákat és j menedékházakat, akármily magas pót adóval van j is már megterhelve: önként megszűnik a tár- j sadalmi működés, mert akkor nincs is szükség j arra. Bizonyos tért a társadalomnak, az egyesek működésének is fenn kell tartani, a mi e szerint teljesen összevág azon másik indokkal, tudni­illik az adóképességnek a községekben való fentartásával. És végül, t. ház, még egy indok szól e mellett. Méltóztatnak tudni, hogy a törvény- I hatóságoknak is jogukban áll közművelődési j czélokra pótadókat kivetni és a törvényjavaslat­nak már egy elfogadott szakasza intézkedik j azon esetre, hogy ha törvényhatóság ily czélokra pótadót kivet és ha annak Vs-a kisdedóvodák | felállítására használtatik fel, akkor megszűnik i a községnek azon kötelessége, hogy önmagát j megadóztassa, e czélra. Három indok szól tehát a mellett, hogy az eredeti javaslat, illetőleg az, melyet a közoktatásügyi bizottság immár másodszor terjeszt a t. ház elé, elfogadtassák. És ezen háromszoros indok alapján kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt elfogadni. (Élénk helyeslés \ jobb felől.) I KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXL. KÖTET, »-éo, cstHtörtítkön. 18M. 3Q9 Elnök: T. ház! Szólásra, senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 17., illetőleg most 18. §-t a bizottság által javasolt szöveg­ben változatlanul fentartani: igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a 18. §-t változatlanul elfogadják, méltóz­tassanak felállni. (Megtörténik.) Elnök! A ház többsége változatlanul tartja fenn a szakaszt. T. ház! E szerint a törvényjavaslat rész­leteiben is el lévén fogadva, harmadszori meg­szavazása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend szerint a közgazda­sági bizottság 576. számú jelentése: az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 555. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést föl olvasottnak tekinteni. (Igen!). E szerint az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Emich Gusztáv előadó: T. ház! A mig különösen a két utolsó évtized alatt az ó s új világ legtöbb cultur-államában felmerült social-politikai törekvések ugy a haladottabb democraticua, mint a merev autocraticus kormányokat egyaránt arra késztették, hogy ezen kiválóan közgazda­sági természetű problémáknak megoldásával foglalkozzanak: addig a jelen törvényjavaslat a már szintén a t. ház előtt fekvő betegsegélyezési javaslattal együtt, melyet majd a még előkészí­tési stádiumban lévő balesetek elleni biztosítás­ról szóló törvényjavaslat követni fog, képezik azon társadalom-politikai intézkedéseket, melyek­kel most első alkalommal foglalkozik a magyar törvényhozás és a melyek érintik az úgynevezett munkáskérdést. Nem mintha országunk ezen mélyreható szellemi mozgalom és igen sok helyt heves, szenvedélyes politikai törekvéseknek hullámaitól eddig is teljesen érintetlen maradt volna, hanem mert közviszonyaink nem utaltak arra és szüksége fenn nem forgott, hogy ezen kérdések törvényes szabályozását mi is meg­kísértsük. Sokkal később bontakoztunk ki a rendi állam bakóiból, sokkal később szűnt meg nálunk az iparnak czéhszerű merev szervezete és modern iparunk, főleg gyáriparunk a szabad verseny alapján sokkal későbben kezdett fejlődni, sem­hogy nálunk is a túlhatalmas tőke és egy számos kényszerviszonyok közt lévő munkás­osztály között azon éles ellentétek fejlődtek ki volna, milyeneket nyugoti szomszédainknál már régen észlelhetünk. De épen ugy tagadhatlan, hogy az, hogy ezen kérdéssel a magyar törvényhozásnak már régeb­ben és idő előtt nem kellett foglalkoznia, épen azon factorok bölcsességének köszönhető, a kik 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom