Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-447
B70 447. országos Illés január 29-én, csütörtökit]. 1891. e tisztán közgazdasági természetű kérdésnek politikai agitationalis czélokra való felhasználását mindig mellőzték és a gyakorlati élet által ki nem próbált bármily tetszetős doetrinair felfogások által magokat befolyásolni nem engedték. Ha most már a kormány elérkezettnek látja az időt arra,, hogy ezen, valamint az említett másik két javaslattal a munkás-kérdéssel egybekötött legfontosabb ügyeket törvényhozási rendezés alá fogja, teszi ezt azért, mert a haladó és folytonosan fejlődő gyári ipar érdekei, a szomszéd országok munkásviszonyainak behatása, a számban folyton növekedő munkásosztályunk régi kívánsága és mindenek felett a létező magyar ipar-politikai érdekek a törvényes szabályozást teljes mérvben indokolják. (Helyeslés jobb felöl.) Időszerűnek kell ezen törvényalkotásra ezélzó törekvéseket tekinteni már azért is, mert oly időben kerülnek a törvényhozás elbirálása alá, midőn nemzetgazdasági termelésünk két tényezője : a tőke s a munka közt élesebb ellentétek nem észlelhetők, sőt ezeknek összeműködése elég tsarmonicus és igy a czélbavett törvényhozási intézkedések minden izgalomtól mentes időben vétetnek tárgyilagos bírálat alá. (Ugy van! jobbfelől.) A szóban lévő törvényalkotási intézkedések természetszerűen kiterjednek a munkásvédelenire és a munkásbiztosításra egyaránt. Ez utóbbira nézve a szükséges állami beavatkozás kisebb vagy nagyobb mértéke tekinteti ben létező némi nézeteltérések komoly érvekkel indokolhatók ugyan, azonban a munkásvédelem érdekében való állami beavatkozás feltétlen szükségét tagadni nem lehet, sőt azt most már controvers kérdésnek sem tekinthetni. (Halljuk! Halljuk!) Azon közgazdasági felfogás, mely a munkást csak a javak termelésére szolgáló puszta eszköznek tekintette s a munkás személyiségét alig vette számba, már mindenütt régen letűnt, sőt nálunk nem is létezett soha és a munkásvédelemre irányuló állami beavatkozásnak jogosultsága és szükségessége oly általánosén el van ismerve, hogy az bővebb indokolásra nem igen szorul. (Halljuk! Halljuk!) Ezen meggyőződésnél fogva a közgazdasági bizottság ezen töj vényjavaslathoz, melynek tárgyát az ipari munkának vasárnapi szünetelése képezi, egyhangúlag és készséggel hozzájárult; mert a munkaerő kellő fentartását, egészségügyi kímélését és a vagyontalan munkások léte ethicai és erkölcsi alapjainak szilárdítását oly fontos és elodázhatatlan munkásvédelmi feladatnak tekinti, mely elől általános culturára törekvő állam el nem zárkózhatik és a melynek sikeres megoldását csak törvényhozási intézkedések által látja biztosítva. (Halljuk! Ralijuk !) Szabad verseny alapján termelő iparunk mellett nélkülözhetetlen, hogy a munkásvédő intézkedések tekintetében az állam imperative intézkedjék; mert esak ily módon válik lehetővé, hogy a versengőket egyaránt érintve és kötelezve, az állami hatalom jótékony kiegyenlítő ténykedése a kivánt czéiokat elérhesse. (Helyeslés jobb felől.) Hogy törvényhozásunk sajátos viszonyainkat tekintetbe véve, a munkásvédelem szükségessége elől már eddig sem zárkózott el, erre nézve bátorkodom hivatkozni az 1884. évi XVII. törvényczikkbe foglalt ipartörvényre, melynek 114— 117. §-ai a munkások életének és egészségének biztosítására szolgáló óvintézkedésekről, a gyermekek és kiskorúak bizonyos munkára való alkalmazásának eltiltásáról, a lebetegedett nők négy heti munkaszünetéről, a munka közben való szünidőkről, az éjjeli munkára alkalmazottak kellő felváltásáról, valamint a nappali munkaidő maximumairól intézkednek. De magára a kötelező vasárnapi szünet szükségességére nézve is a képviselőház már az iparfcörvény tárgyalása alkalmával foglalt állást, midőn 1884. évi április hó 2l-én hozott határozatával utasította volt a kormányt, hogy „tekintettel arra, miszerint a vasárnapi munkaszünet ugy a testi erő fentartására, mint a szellem fejlesztésére, a vallás-erkölcsi érzések ápolására s a családi élet kötelékének szilárdítására szükséges, terjeszszen a kormány a vasárnapi munkaszünet iránt törvényjavaslatot a ház elé." A jelen törvényjavaslat tehát a t. ház korábbi határozatának, valamint a t. kereskedelemügyi minister urnak a múlt évi költségvetési vita alkalmával tett kijelentésének kifolyása. Nyolcz rövid szakaszban intézkedik az ipari munkának vasárnapi 24 órára terjedő, kötelező szünetelése tekintetében szükséges szabályokról, értvén ipari munka alatt az 1884 : XVII. törvényczikk 1. §-a, valamint a 183. §. b)~m) pontjai alatt foglalt iparágakban való munkálkodást. Gondoskodik egyúttal a javaslat, hogy a gyakorlati éíet, a közforgalom és a folytonosságot megkövetelő üzemek szükségeinek megfelelő könnyítések, illetve kivételek, rendeleti utón meghatároztassanak. Megállapítja továbbá a törvényben foglalt határozatok megsértése tekintetében a kellő sanetiót. Különben is a vasárnapi munkaszünetelés iránt már az 1868 :LIH. törvényczikk 19-ik és az 1884: XVII. törvényczikk 89. §-a tartalmaznak részleges intézkedéseket, ugy, hogy, tekintve az országban majdnem általánosan és önkéntes megegyezés alapján dívó vasárnapi munkaszünet elterjedtségét, bizton remélhetjük, hogy ezen üdvös törvényjavaslat elég könnyen és minden
