Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

30 428. ©rsjsftgos ülés deeítmber 10*én, szerdán, 1890 sabb felügyeleti közegek működése, a melyek alatt a községek állapota ennyire sülyedt. (Élénk helyeslés a baldoldalon.) A t. kormány azt mondja, hogy a közigaz­gatásban új politikát akar inaugurálni, de annak megteremtésére a régi rendszer szolgálatával identificált bizalmi közegek segítségével törek­szik. Ezek oly ellentétek, melyek engem arra a meggyőződésre vezetnek, hogy ennek a kormány­zatnak határozott charaetere nincs; hogy nem tudja, vagy nem akarja magát a régi rendszer befolyása alól emancipálni, midőn a jövőre nézve új rendszert hirdet. T. ház! Midőn én reformot in capite et membtis akarok és különösen a nemzeti önérzet tekintetében követett politikának gyökeres át­alakítását: akkor ilyen határozatlan politikával szemben bizalomnak kifejezést nem adhatok és azért a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz szavazatommal hozzá nem járu'ok. (Élénk he­lyeslés balfelöl.) Madarász József jegyző: Csanády Sándor! Csanády Sándor: T. képviselőház! Szá­nandó, nyomorúságos azon helyzet, melybe hazánkat, nemzetünket az 1867-iki és 78-iki kö-'ösügyek taszították, a mely közösügyes kiegyezkedések megfosztották hazánkat, nemze­tünket ezredéves, őseink vérével szerzett önálló ságától, függetlenségétől, a mely közösügyek feláldozták a nemzet jövőjét, a nemzet szellemi, anyagi ég közerkölcsiségi jólétét Ausztria, Bécs érdekében. En, t. ház, a ki a politikai téren való első föllépésemtől kezdve hazám, nemzetem önálló­ságáért, függetlenségeért s a valódi alkotmányos szabadságért küzdöttem és küzdöttem azért, hogy e nemzet önálló hadügygyei, pénzügygyei, kereskedelemmel, külképviselettel bírjon, küz­döttem igenis azért, hogy e nemzet önmaga rendelkezzék sorsa, jövője, vére és vagyona felett: én a múltban vallott politikai hitelveimet a kormányi hivatalba jutásért, mint tette Tisza Kálmán (Derültség) és tették azon urak, a kik velem szemben ülnek, fel nem áldozom. (Helyes­lés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, meg vagyok győződve arról, hogy e nemzet sorsa, jövője, önállósága felett még nincs páícza törve, (ügy van! a szélső baloldalon.) Sze­retem hinni, hogy az öntudatra ébredő nemzet nemsokára elérkezettnek látja az időt, hogy meneküljön azon közösügyektől, melyek a nem­zetet közerkölcsileg is megsemmisítik. Azért én igenis nem fogadom el a költségvetést, ragasz­kodom az általam kimondott elvekhez, hogy én csakis olyan kormány részére szavazom meg a költségvetést, csakis oly kormány irányában viseltetem bizalommal, m#ly a haza, a nemzet érdekében minden áldozatra kész, oly kormány irányában, mely a közösügyekkel mentől előbb szakítani kötelességének tartja. Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerel nö k: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A költség­vetési törvényjavaslat nem foglal magában mást, mint a t. képviselőház számszerű megállapodá­sait és igy a tételekre, az összegekre nézve, azt hiszem, nincs mit mondani, azok indokolásra nem szorulnak. A törvényjavaslat formájára nézve hasonlít az eddigi ilyen törvényjavaslatokhoz; csak egy szakasz, a 4 ik, tér el az eddigi szerke­zettől, még pedig, azt hiszem., a javult helyzet­nek megfelelően a költségvetés előnyére. Ezen változásnak indokolása, azt hiszem, felesleges. Igaz, a parlamenti szokás szerint azon 5. §-ban foglalt felhatalmazás, melyben az ország adó- és egyéb jövedelmeinek folyóvá tétele, valamint a kiadások teljesítése azon kor­mányra bizatik, a mely a költségvetést benyúj­totta, magában foglalja egyúttal a bizalmi nyilat­kozatot. És én, t. képviselőház, igen természe­tesnek tartom, hogy azok, a kik egészen más közjogi alapon állanak, mint a kormány, a költ­ségvetést már ez oknál fogva sem fogadják el. De gr. Apponyi Albert t. képviselő ur még más okokat is felhozott és különösen három kérdést, mely miatt a kormánynak bizalmat nem szavaz­hat. (Halljuk!) Ezen három tekintet közül az egyikre : az administratio berendezésére nézve maga is azt mondotta, hogy várakozó állást foglal el; e téren a bizalmatlanság kifejezésé­nek még helye nincsen. A másik kérdés, a melyet ő felhozott, pedig az, hogy a kormány nincs elég figyelemmel a közjogi alap kellő fejlesz­tésére. T. képviselőház! Minden alkalommal, bármi kérdések fognak felmerülni, meg fogjuk tenni kötelességünket az iránt, hogy a közjogi alapot minden támadás ellen megvédjük, megszilárdít­suk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És hogy ki a?, a kiről bizton feltehető, hogy azon alapot jobban védi meg: gróf Apponyi Albert-e vagy mi, annak megítélője a t. képviselőház, a mely e tekintet­ben szavazatával ítél. (Helyeslés jobbfélől, nyug­talanság bálfelöl.) A harmadik ok, a miért a t. képviselő ur megtagadja a kormánytól a bizalmat, az, hogy az administratióban különösen a vissza­élések megszüntetése körül nem fejt ki elég szi­gort. (Igaz! ügy van! a bal és szélső baloldalon.) Bizonyos tekintetben — úgymond — elég tétetik az ő kívánságának is. de nem megy a kormány elég messze ; mert bizonyos férfiakat, a kik eddig az administratio élén állottak, továbbra is meghagy helyükön. Én azt hiszem, t. ház, hogy az, hogy az administratio élén álló bizonyos fér

Next

/
Oldalképek
Tartalom