Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-428

488. országos Blés deessemfter 10-én, szerdán. 1880. 81 fiak nem voltak szerencsések kinyerni az ellenzék helyeslését, még nem elegendő ok arra, hogy azok állásukból elmozdíttassanak. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kormány kötelességét minden irányban, minden egyéni tekintet nélkül teljesíti s a ki feladatának meg nem felel, az ellen kellő szigorral jár el és fog is eljárni. (Élénk helyeslés balfélől.) Áu bár tehát az említett három oknál fogva nincsen kellő alap a bizalom megtagadására, még sem csodálkozom azon, hogy a t. ellenzék nem szavazza meg a kormánynak a bizalmat; de kérem a t. képviselőház azon tagjait, a kik ezen kormány iránt bizalommal viseltetnek és a kormányt azon helyzetbe akarják juttatni, hogy ;;z általa megindított reformmunkálatokat befejezhesse, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Madarász József jegyző: Ugron G-ábor! Ugron Gábor; T. ház! A ministerelnök ur kormányzásának jogalapjául arra hivatkozik és a bizalom kérdését itt a szomszéd mérsékelt ellenzékkel szemben azon alapra helyezi, hogy az 1867-iki alapnak megrédelmezése közös érdek. Az 1867-iki alapot a t. ministerelnök ur a legjobban akként védelmezi meg, ha azon alapon e nemzetet a nemzet érdekeinek és czéljainak megfelelőleg kormányozza. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bármely alapot fogad is el alkotmánya berendezésének alapkövéül egy nemzet, azt az alapot isak mint olyat lehet tekinteni, a melyre saját nemzeti intézményének Lerendezését fel kell, hogy építse. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az a kérdés, hogy azon alap, a melyet 1867-iki alapnak neveznek, megköveteli-e és megkivánja-e, hogy e nemzetnek institutiói folyton és mindörökre ugyanazon szűkek legyenek, ugyanazon kicsiny bolthajtásokkal legyenek ellátva, a melyekben a nemzet csak meggörbült derékkel járhat (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Midőn a 67-iki alkotmányt elfogadták, akkor a magyar nemzet egy hosszas elnyomatásból ébredett fel s jutott politikai hatalmának gyakorlatába. A magyar nemzetnek politikai képességei ismeretesek nem voltak, azok iránt a legmagasabb körökben bizalommal eltelve nem valénak; de most, húsz egy néhány évi kormányzás után e nemzet a maga politikai képességét kifejtette, a saját politikai irányzatát megalkothatta, a maga loyalításának és életrevalóságának elegendő biztosítékait adta és miután megváltoztak azon szempontok, a mely szempontokból még az 1867. kiegyezés alkalmával a nemzettel szemben fukarul és mondhatni, nagyon fukaruljártak el és azon tér, a melyet kiszabtak a nen> zei. szamára, a nemzet jelenlegi erőinek nem felelnek meg: én nem fogadhatom el azon kormány iránt a bizalmat, mely ezt a 67-iki alapot, tehát egyszersmind azt a szűk tért, melyet a 67-iki kiegyezés kiszabott számára, fentartani kivánja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha körültekintünk, mit tapasztalunk? Hogy 1867-ben az egységes Austriából kellett Magyarországot kiválasztani; ma pedig egészen má^ viszonyok állnak fenn. Akkor az egységes Austriának minden erős köteléke létezett, a németek voltak Austriában a kormányon és egy liberális kormányzás volt Austriában. Akkor Austriának az egysége kétségbevonhatatlan volt és Magyarország a maga önállását nehezen tudta azokkal az egységi törekvésekkel szemben kicsikarni, biztosítani. Ma a Lajtán túl az egyes tartományok mind több és több önállóságra jutnak, az osztrák császárság ma tartományi részeire kezd felbomlani; ott a nemzetiségi követelések maguknak mind nagyobb tért hódítanak és ekképen mind közelebb jutnak a foederatióhoz; mig nekünk Magyarországon az egységes állam felé kell törekednünk. De hogy ezen egységes állam, a nemzeti egység felé haladás nem történt, az az önök hibája és nem azért van, mintha a törvényhozás önöket ebben nem támogatta volna. (Ugy van ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Húsz és néhány év multán, egészen megváltozott politikai viszonyok közepette, midőn Magyarország egészen más erőt mutat és más politikai hatalmat jelent; midőn a nemzet együtt haladva a többi európai nemzetekkel, saját erőinek kifejlesztésére több és több tért és levegőt kivan s intézményeit is saját erőinek és magasabb ózdijainak érdekében kell, hogy átalakítsa: akkor a ministerelnök ur azzal a régi phrásissal, melyet 20 évvel ezelőtt hangoztattak, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) de melyet ma kielégítőnek államférfin részéről el nem fogadhatunk, azzal áll elő, hogy a 67-iki alapot fenn kell tartani s előáll akkor, midőn innen az a vád hangzik, hogy a 67-iki alapon sem teljesítették kötelesBégöket, (Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon) hogy nem foglalták el azt a tért, melyet a 67-iki alap nyújt; hogy azokat az intézményeket, melyeket a 67-iki alapon sokkal magasabbra lehetett volna emelni, nem emelték fel. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És midőn ezt a vádat emeljük és emeljük méltán, mert mi nemcsak saját elveink szempontjából, hanem egyúttal az ország alkotmánya szempontjából kell, hogy megbíráljuk a kormányálláspontját: akkor azt látjuk, hogy ezen az alapon nem hogy előre mennénk, hanem folyton visszamegyünk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Olyan ügyek, melyek soha közős