Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-446

300 ***• orsjságos ttlés jíimiir 97-én, keddeii.'lSM. Interpellatióm, melyet e tekintetben a ministerelnök urboz intézek, következőleg hangzik: Igaz-e, hogy külügyi kormányunk részéről diploraatiai lépések tétettek a bolgár kormánynál, a Bulgáriában állítólag tartózkodó nihilisták tárgyában? Ha igaz, kérdem: 1. Miből állottak e lépések R mily alakban történtek ? 2. Mily ok birta reá külügyi kormányunkat e beavatkozásra? Föl lett-e rá szólítva és ki által? 3. Önállóan indította-e meg a diplomatiai actiót, avagy egyetértőleg más s mely hatalmakkal ? 4. Minő stádiumban van ez ügy jelenleg? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon). Kérem interpellatióm at a t. ministerel nők úrral közölni. Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: A dolog természetében rejlik, hogy ezen interpellatióra a választ a külügyministerrel egyetértőleg kell megadnom. A mint az interpellatio kiadatik, én a kellő lépéseket megteszem és a külügyminister úrral egyetértőleg a választ annak idején meg fogom adni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik b. Kaas Ivor képviselő ur interpellatiója. B. Kaas Ivor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a múlt év novemberében a t. kereskedelemügyi minister úrhoz kérdést intézni bátorkodtam, az általa szándékolt árúszállítási tarifareformra nézve, a tőle szívesen adott felvilágosítással és magyarázattal ezen egész ház pártkülönbség nélkül egyetértett. A tarifa, a melyet akkor a t. háznak bejelentett, de be nem mutatott közzé, tétetett s f. évi január hó l-jén életbeléptettetett s most egynéhány hét óta gyakorlatban van. E tarifa ellenében Ausztriában nagy mozgalom indult meg (Halljuk! Halljuk!) s ez bírt engem arra, hogy e kérdést rövid fejtegetés s hosszú interpellatio tárgyává tegyem. (Derültség a baloldalon.) Az árútarifa, melyet a jelen kormán}' mint reformot behozott, két megkülönböztetett tulajdonsággal bir. Az egyik az, hogy az árúszállítás tekintetéhen is bizonyos mértékig a zónarendszert hozza be, a másik az iránytarifáknak új szabályozása. Iránytarifák alatt azt értjük, midőn a magyarországi termények bizonyos sorozata Magyarországon bizonyos irányokban kedvezményes áron szállítattik, ha nagyobb tömegekben vitetik, egyszersmind a városoknak, köztük elsősorban a fővárosnak reexpeditionalis jog adatik, hogy a szállítmányok megszakítás esetében is e tarifák szerint fizessenek. Az iránytarifák második fajtája az, hogy a magyar termények, különösen a gazdasági termények a lehető legolcsóbban a határra szállíttassanak, (Helyeslés bálfelől) a hol kifelé vezető más szállitótársulatoknak és válallatoknak adatnak át. Ezen két reform egész Magyarországot örömmel töltötte el s nekem magamban csak azon kifogásom volt, hogy e reform nem ment eléggé messze, mert igen sok árúra ki nem terjeszkedett. Nevezetesen egyáltalában érintetlenül hagyta az Ausztriából behozott árúk legnagyobb részét, ugy, hogy mondhatom, hogy gondosan kerülte mindazt, a mi változtatás lett volna azon irányban, hogy Ausztria ellen irányzott tarifa-háborúnak vétettessék. A magyar iparnak olyatén kedvezményeket, a melyek nem lettek volna teljes, jogosak s melyek legkevésbé teljesen jogosak s melyek legkevésbé praejudicálhattak volna akár jogilag, akár egyébként az osztrák érdekeknek, nem adott és távolról sem ment odáig, hogy protectiót gyakoroljon. Az osztrák kormány a saját tarifájával sokkal tovább ment; mert a magyar malomipar czikkeinek visszaszorítására sokkal nagyobb kedvez menyes árú-tarifákat állapított meg az osztrák malmok javára a belső vasutforgalomban és az osztrák és galicziai szesz érdekében is sokkal nagyobb kedvezményes tarifákat állapított meg az alatta álló vasutaknál. A legnevezetesebb példa erre, hogy Kelet-Graliczia és L ember g egész forgalmát, mely természetes űton Magyarországon keresztülvezet, sem a tengerre, sem Bécsbe vpló törekvésében ne engedje az országon keresztülmenni. Nemcsak megtagadja a szigeth-szuezavai vasúti összeköttetést, hanem a kiépített munkácsi vonalon is Lavoczne és Stryj között háromszoro?í tarifát állapít meg azért, hogy semminemű árú Galicziából Magyarországba utat ne vehessen. Vagyis Vereczkénél valóságos sorompót állított fel vasutain, mely a Magyarország felé vezető árúforgalomra tilalmat szab. Ha ez igy van, csudálkozom azon, hogy az osztrákok oly ügyet, mint a minő saját belső árúforgalmunk szabályozása, mint a vámegység megsértését tüntetik fel. Ez absolute helytelen felfogás. Magyarország teljesen saját jogai körében cselekedte azt, a mit cselekedett és legkevésbé sem sértette meg a köztünk lévő vámszerződés egyetlen pontját sem. Ezt mi mindnyájan tudjuk. Az 1878. évi XX. t.-ez. l.czikkére hivatkoznak, azt állítván, hogy a tarifák megállapításában adókivetés foglaltatik, a mi megsérti a vámegyességet. Az az első czikk igy szól: „Ennek következtében a szövetség ideje alatt a két fél egyikének sem lesz joga azon forgalmi tárgyakra, melyek az egyik fél területéből a másik fél területére vitetnek, bárminemű beviteli kiviteli vagy átviteli vámilletéket vetni