Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-446

446. országos ülés január 27-én, kedden. 1891. 361 és a végből közbenső vámvonalat állítani. — Bárminemű és bárki részére szedett belső' adókkal az egyik fél a másik fél területéből bevitt czikkeket csak oly mérvben terhelheti, a milyenben ily adókkal saját területe hasonló iparkészítményeit vagy termékeit terheli." Sehol a világon, Ausztriában sem értenek vasúti tarifák alatt vámilletéket; sehol sem érthetnek árúdíjszabás alatt belső fogyasztási vagy szállítási adót. Az erre való hivatkozás tehát erőltetett és teljesen légből kapott. így állván a dolog, csodálkoztam volna, hogy ebből mozgalom támadhat Magyarország ellen, mely békés indulataiban a végsőig engedékeny, hanem tudtam volna, hogy a Németországgal most folyó kereskedelmi tárgyalások az osztrák védvámos iparosokat arra indították, hogy pontról-pontra nehézségeket gördítsenek azon intentió elé, hogy ily vámszerzíídés, mely csak az iparos vámok leszállításával jöhet létre, valóban megkötessék. Es minthogy e törekvésük találkozik a német agráriusok törekvéseivel, különös szövetség jött létre, mely a német agráriusokat és az osztrák védvámosokat Magyarország ellen indítja, hogy a gazdasági szövetség és a kereskedelmi szerződés egyáltalában meghiusíttassék. S mivel az osztrák védvámos iparosok nem akarnak nyíltan kilépni: Magyarország ellen támadnak. Még más oka is lehet a támadásnak: Azon vámtarifa, melyet Magyarország kormánya nálunk behozott, bizonyos társulatoknak érdekeit sérti. Tudjuk, hogy a Dunagőzhajózási társaság mily bajokban van és ezen társaságnak érdekei Ausztriában mily erős védelemre találtak a kormány részéről is. Ha már most a magyar államvasutak szállításai újabb olcsóságot teremtenek, ez okvetlenül kihat mindazon concurrens vállalatokra is, melyek nem magyar vállalatok. Ezen érdekek szintén feltámadtak, hogy a magyar államnak ezen önrendelkezési jogát megtámadják és magukra nézve sérelmesnek declaralják és ez oly csodálatos virágokat hajtott, hogy például szemünkre vetik a bécsi német iparos körök, hogy az osztrák vasat Bécsből Budapesten keresztül olcsóbban lehet Fiúméba szállítani, mint Bécsből Triesztbe. Hiszen ennél nagyobb dicséretet a a magyar kormány vasúti tarifájára nem is mondhattak, mint hogy oly olcsóra szabjuk a díjtételeket, hogy az osztrák vas a magyar tengerpartra könnyebben jut Budapesten keresztül, mint Bécsből az osztrák tengerparti városba. Tehetünk mi arról, hogy ők az ő tarifáikat nem szabják ugyanazon reform szerint, mint a mi vasúti tarifapolitikánk reformátora Baross Gábor (Éljenzés) szabta a magyar tarifát ? Megakaszthat-e bennünket tarifa-reformjainknál, kereskedelmi politikánknál az, hogy bármely szomszéd állam ugyanezt a politikát nem acceptálja, vagy nem KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXI. KÖTET. csinálhatja ? Idáig a vámszövetséget és a barátságot kiterjeszteni nem lehet; mert ez annyit jelentene, mint valakinek saját házában saját tulajdona, saját pénzügyei és vasutai feletti önrendelkezési jogát teljesen meghiúsítani. (Igaz! Ugy van ! bal felöl.) A t. ház és különösen a t. túloldal figyelmét kérem. (Halljuk!) Én gyakran hevesen oppo náltam a volt kormányéi nőknek és kormányának, hanem egyet — tanúm rá a t. elnök ur — mindig elismertem: azt tudniillik, hogy a közlekedésügyi politikának az előbbi kormányoktól átvett desperátus helyzetén a volt kormány segített, A t. elnök ur volt az első, ki mint közlekedési minister a tiszai vasútnak beváltása által alapját vetette meg azon nagyszabású közlekedési politikának, mely által a magyar állam a magyar közlekedésügynek urává lett. Most előttünk áll egy nagy közlekedésügyi rendszer, mely egyszersmind kereskedelmi politikánknak egész alapja. Látjuk azt, hogy a vasutak kiépíttettek minden irányban, ahhoz egy tengeri szállítási vállalat kapcsoltatott, a Dunán magyar államhajók építtetnek, reformálják a személyi tarifát, reformálják az árútarifät és most jönnek a mi osztrák szomszédaink és azt követelik, hogy tessék kivenni ebből a rendszerből a tarifát és azt kössük le, adjak oda nekik, vessük alá az ő ellenőrzésüknek és elhatározásuknak. Hát mi ez ? A lelkét kivenni az egész magyar kereskedelmi politikának és ha elvették a lelkét, megtarthatjuk a vasúti sineket. Ezek indítottak engem beszédre, nehogy szó nélkül hagyatván a mozgalom, Ausztriáb m azon gondolat támadhasson, hogy e tekintetben nézet ^ különbségek vagy pártkülőnbségek vaunak köztünk. Mondhatom, hogy az ellenzék mindkét oldalán több barátommal értekeztem s meggyőződtem arról, hogy e tekintetben közöttünk nézetkülönbség nincsen. Azt hiszem, hogy a kormánypárton sem létezik ilyen, még kevésbbé a kormány kebelében; sőt itt nem is létezhetik nézetkülönbség, mert az a vasúti árú tarifa, melyet a t. kereskedelemügyi minister ur életbe léptetett, nem született Minervaként, hanem a ministertanácsnak beható tárgyalása alapján fogadtatott el. Az a ministerek hozzájárulásával jött létre, sőt másként létre sem jöhetett volna. Ki van zárva tehát a feltevés, hogy a ministerium más állást foglalt volna el ezen kérdésben, mint utóbb az ország közvéleménye. A mesterkedések e tekintetben messze mennek. Én mint hírlapíró, tudom, hogy hírlapi czikkeknek, bármilyen kérdésről szóljanak is, állami fontosságot tulajdonítani nem lehet; de éppen mint hiríapiró azt is tudom, hogy az ilyen czikkek nem mindig sugalmazás nélkül születnek 46