Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-445
338 ***>• orsíágos ülés Január 2*5-án, hétfőn. 1891. déssel. Mindnyájan egyetértünk az iránt, hogy ott, hol az állam állítja fel az óvodákat, az felekezeti jelleget nélkülözzön. Ott aceeptálom a fohászszerű imát, mert tökéletesen jogos és helyes felfogás. De már most méltóztassanak nekem megengedni, hány alapítvány van ily kisdedóvodákra, nemcsak katholicus, hanem protestáns czélokra is? Ki merné tagadásba venni, hogy törvényesen lettek azok alapítva és oklevelekkel úgy formulázva, hogy az 1848: XX. törvényczikk által bevett vallásfelekezetek jogaikat ezen kisdedóvodákban szabadon gyako rolhassák. Nem volt törvénytelen azon felfogás, hogy vallásosán neveltessenek a kisdedek is és ha valaki a törvényes feltétel mellett tett alapítványt, mi most egy tollvonással el akarjuk venni attól a kisdedóvodától a jogot, ha mindjárt a hazafias czélt szolgálta is? Mi ezt nem akarhatjuk tenni. De legyünk tisztában a jövőre nézve is azon czéllal, melyet a törvényjavaslat követ. Azt mondja Horváth Gyula t. képviselőtársam, hogy nem magyar politikáról, hanem csak a kisdednevelésről van ebben a törvényjavaslatban szó. Én ennek az ellenkezőjét állítom ; én ezt magyar politikának tartom s azért üdvözöltem a ministert ezen javaslat benyújtásánál, mert magyar politikát látok abban. De ha ez a czél, nem kell-e nekünk mindent mozgásba hozni, hogy ezen élénkbe tűzött czél elérésére segélyünkre legyen? Midőn bevalljuk, hogy az elemi és középiskolákat az állam kellő számban fentartani nem képes; midőn felmerül az az aggály, hogy ezen kisdedóvodák kellő számban való létesítése első sorban azért fog lehetetlenné válni, mert az állam nem rendelkezik azon segédeszközökkel, melyek azoknak felállítására szükségesek: akkor helytelennek tartom másrészt oda törekedni, hogy a vallásfelekezetek kizárassanak azon törekvések sorából, a melyek az állami czél elérésére segédeszközöket akarnak nyújtani. Én csak odáig akarok elmenni, a mit a törvényjavaslat is helyesen contemplál, tudniillik hogy a felekezetek, vagy egyes alapítók által fentartott kisdedóvodákban engedtessék meg a vallási vagy egyházi ima. És abban hizelgek magamnak t. képviselőház, hogy ilyen felfogással a türelmességnek és egyenjogúságnak az alapján én állok, nem pedig György Endre t. képviselőtársain. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Egész más volna, ha mi egy-egy felekezet részére akarnók e jogot monopolisálni. De a beadott módosítvány úgy a protestáns, mint a többi felekezetek számára egyaránt megadja a jogot; mi az tehát, a mi a t. képviselő urat arra indítja, hogy ezen módosításra rásüsse a felekezetiség bélyegét? De tovább megyek, t. ház. Én ezt a módosítványt is csak bizonyos tautelákkal fogadom el s erre akartam különösen kitérni. Tudom ugyanis, hogy a 20-ik szakasznál, melylyel a jelenleg tárgyalás alatt levő szakasz bizonyos correlatióban van, szintén czéloztatik egy módosítvány beadása, mely oda törekszik, hogy az egyik, vagy másik felekezet által fentartott óvodákban — miután fennáll azon kötelezettség, hogy a felekezeti óvodákba is be kell venni a más felekezetű kisdedeket — gondoskodás történjék az iránt, hogy a képviselőház ismét — mint Czirer Ákos t. képviselőtársam helyesen jegyezte meg — ne kerüljön, az elkeresztelési vita csatléka gyanánt,valami elfohászkodási vitába, hogy ezen felekezeti óvodákban, a más felekezethez tartozó kisdedek, vagy fohászszerü imát, vagy saját felekezetük szerinti imát mondhassanak. Egyáltalán, t. ház, megfontolandónak tartom azt is, hogy fentartható-e a kényszer oly óvodáknál, a melyek felekezetiek, hogy más felekezet gyermekeit oda kötelesek bevenni. S ez volt lényege felszólalásomnak; mert ha fentartatik az a kényszer, hogy a felekezeti óvodákba más felekezet kisdedei is beveendők: akkor ebből bizonyosan vallási és felekezeti conflictusok keletkeznek. Azért tartom helyesnek, a mit a t. minister ur indítványozott, hogy a kérdés consideratio czéljából küldessék vissza a közoktatási bizottsághoz; sőt czélszertí volna, ha ezen szakaszszal együtt a huszadik szakasz is consideratio tárgyává tétetnék. Magam részéről indítványt nem teszek, de ha a t. minister ur ezt jónak látja, méltóztassék ez iránt javaslatot benynjtani s ezt kérni a t. képviselőháztól. A magam részéről ehhez a legnagyobb készséggel hozzájárulok. Csak annyit kiváuok még mondani, hogy a jövőre is óvakodjunk egymást felekezetiséggel gyanúsítani, mert részünkről ilyen nem czéloztatott és nem is ezéloztatik. A mi magamat illeti, én is, ugy mint ezt Nagy István t. képviselő ur mondotta, három gyermekemet akkor, midőn a katholicus vallási nevelésben megerősödtek, protestáns intézetben neveltetem, a mi azt hiszem, elég bizonyítéka annak, hogy nem vezet szűkkeblű felekezetiség, lianem az, hogy a vallásnak is meg kell adni a maga jogát. Pártolom gr. Károlyi Sándor képviselő ur idítványát. (Helyeslés bal felöl.) Dárdai Sándor jegyző: Lukáts Gyula! LukátS Gyula: T. ház! Én a magam részéről a szakaszt eredeti szövegében fogadom el. A felekezetek a saját egyházuk által approbált imádságokat akarják az óvodákban alkalmazni ; pedig ez, ha figyelembe veszszük a gyermekeknél most dívó vallási nevelést, szerény hitem szerint, a gyermeknél hátrányos, egyes vidékeken, magyar szempontból veszélyes lehet. Nagyon sajnálom, hogy ezen meggyőződésemet
