Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-445

332 445, orsiásos ülés január 26-te, hétfőn. 1891, hiba, igen természetes, hogy a módosítványt elfogadásra ajánlom, annyival inkább, mert ha gyermekóvásról van szó, a gyermeket nem szabad elfelejteni. (Helyeslés és derültség.) Másodsorban Filtscb József, valamint Zay Adolf t. képviselő urak a 4. bekezdésre vonatkozólag terjesztettek be módosítványokat. Nézetem szerint a szakasz ezen bekezdésének tartalma az általános tárgyalásnál már oly világosan és behatóan lett megvitatva, hogy világosan látjuk azt, hogy ezen bekezdésben mi foglaltatik és mit akarunk elérni, szerintem tehát nem lehet arról szó, hogy e modosítványok elfogadtassanak ; (Helyeslés) a miért is kérem a t. házat, hogy a 4-ik bekezdésre vonatkozó módosítványokat mellőzni méltóztassék. (Helyeslés.) Végül gr. Károlyi Sándor t. képviselő inaltál benyújtott módosítványt illetőleg, mely a fohásszerű imára vonatkozik, van szerencsém emlékeztetni a t. házat, hogy már az általános vita folyamában kijelentettem, hogy ha egyik vagy másik felekezetnek megnyugtatására szolgál az, hogy a saját óvodáikban az imára vonatkozólag speciális intézkedést tehessenek és ez a törvény által is biztosítva legyen : ilyen czélzatú módosítványt fontolóra venni kész vagyok. (Helyeslés.) Miután gr. Károlyi Sándor most ily módosítványt beterjesztett, arra kérem a t. házat, méltóztassék ugy rendelkezni, hogy ezen módosítvány; a közoktatásügyi bizottsághoz utasíttassák megfontolás, sürgős tárgyalás és jelentéstétel végett. (Helyeslés:) Annál inkább kell ezt kérnem, mert, ha a módosítvány értelmében történnék a végleges megállapodás, a törvényjavaslatnak még más következő szakaszában is itt-ott talán változtatásra lehet szükség, a mint gr. Károlyi Sándor maga is előre jelezte, a midőn egyik-másik szakaszra vonatkozó módosítványát már most felolvasta. Ekkép a módosítvány okkal végezvén, méltóztassék a-t. képviselőháznak megengedni, hogy még csak egy perczig foglalkoztassam. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek t rtom tudniillik személyes kérdésben Zay Adolf képviselő urnak egy pár szavára válaszolni. (Haltjuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt olvassa rám, hogy én minapi beszédemben helytelenül hivatkoztam j arra, hogy a görög nyelvről szóló törvényjavas- j lat tárgyalása alkalmával ő ellenezte volna a törvényjavaslatnak azon dispositióit. melyek abban a magyar nyelvre vonatkozólag foglaltattak. A t. képviselő ur nem említi felszólalásában azt, hogy ezen törvényjavaslatnak nyilvános tárgyalását megelőzőleg szives volt módosítványát velem közölni és hogy én csak akkor jelentettem ki hozzájárulásomat az ő módosítvány ához, mikor ő kihagyta ezen módosítványából azt, a mi szerintem a magyar nyelv érdeke ellen volt. (Igás;! Ugy van! a jobboldalon.) Tehát igazam volt a lényegre nézve. A házban nem volt köztünk ellentét, de a házon kivül igenis volt. Egyébiránt, ha a t. képviselő ur nem akarja ezt az argumentumot elfogadni, (Halljuk! Halijuk!) azt hiszem, sok más, hasonló argumentutumot tudnék annak pótlására felhozni. így csak a középiskolai törvényre kellene hivatkoznom, a melyre a minap nem hivatkoztam. Akkor a képviselő ur ugyanazt az álláspontot foglalta el, melyet a minap avval jeleztem, hogy az általa proclamált és elismert czélok és eszközök közt mindig áthidalhatlan ellentét és ellenmondás van. (Helyeslés jobbfelől. Igaz! Ugy van!) A t. képviselő ur aztán iparkodik bizonyítani még azt is, hogy egyes kérdésekben ő jobb magyar, mint a minőnek én bizonyultam. Kijelentem, t. ház, hogy a jó magyarság tekintetében soha semmi körülmények közt nem fogom magamat túlszárnyaltatni Zay képviselő ur által; (Élénk helyeslés a jobboldalon) ha azonban Zay képviselő ur engem elérne a jó magyarságban, azt mindig nagy örömmel fogom fogadni és teljes szivemből el fogom ismerni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Madarász József jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! György Endre t. képviselőtársamnak az imént tett kifogásával akarok foglalkozni. Midőn pedig ezzel foglalkozom ^határozottan kijelentem, hogy vele és argumentatiójának alapelveivel teljesen egyetértek. Ugyanis mit mond ő? Azt mondja, hogy bűnnek tekinti a kisdedóvodákba vagy gyermekmenhelyekbe való bevitelét a felekezetiségnek oly értelemben, hogy ott a gyermeket megtanítsák arra, hogy őt felekezeti tekintetben elvi ellentétek választják el a másik gyermektől. Mert így valóban a keresztényi szeretet helyét a gyűlölet, a dogmatieai antagonismus foglalná el a gyermek szivében ; pedig a gyermeki lélekbe a gyűlöletet belecsepegtetni halálos bűn. Én tehát teljesen elfogadom és aláírom György Endre képviselő ur kifogásait; de eonsequentiáit, melyeket azokból levon és melyek, nézetem szerint, túlhajtottak, nem fogadhatom el. Ha a kisdedóvodák dogmaticus alapon akarnának vallást tanítani s rendszeres hittani oktatásban akarnák részesíteni a kisdedeket, az ellen magam is tiltakoznám. Már az óvók jellege kizárja, hogy ott rendszeres oktatásban részesüljenek a kisdedek. Kizárja az ily intézetek természete, mert feladatuk néma didactica, hanem a paedagogia. Kizárólagos ezéljuk a nevelés. Ezen nevelés pedig áll a testi érzékek fejlesztésében, tehát első sorban a testi nevelésben;