Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-445

320 445. or»íár«s Rlés január M-ftn, hétfőn. 1891. és legsimábban lehetne az illetőségi összeütközéseket kikerülni Bátor vagyok tehát ez irányban módosítványt beterjeszteni, mely az általam jelzett két irányban czélozza a szakaszt átalakítani. A módoBitvány igy szól (olvassa) : „Módosítvány a 4. §-hoz. A 4. §. következőkép szövegezendő: Ott, a hol menedékház van, minden szülő vagy gyám köteles 3—6 éves gyermekét vagy gyámoltját abba járatni, ha az illetékes felügyelő hatóság constatálja, hogy a szülő vagy gyám vagy nem képes, vagy elmulasztotta arról gondoskodni, hogy a gyermek otthon vagy bárhol gondozásban és felügyeletben részesüljön. Azon szülőt vagy gyámot, a ki az illetékes felügyelő hatóságtól vett felszólítás után gyermekét vngy gyámoltját a menedékházba még sem járatja, a községi elöljáróság, az illetékes felügyelő bizottság feljelentése alapján, 10 krtól 50 krig fokozatosan emelkedő és ismételten kiróható pénzbirságban marasztalja el az illető menedékház pénztára javára. A hol felekezeti óvoda vagy menedékház van ott az illető felekezet tagjaira nézve a saját felekezet felügyelő bizottsága, illetőleg iskolaszéke illetékes felügyelő hatóságnak tekintendő." Ajánlom módosítványomat elfogadásra. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző: Gróf Károlyi Sándor! Gr. Károlyi Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívántam ezen szakasznál felszólalni, mert ennek szövegét ugy, a mint előttünk fekszik, fentartatni kívánom. De miután az élőt tem szólt képviselő urak felvetettek egy kérdést, a mely szerintem talajdonkép nem ezen, hanem a 28. §-hoz tartozik, magam is bátor vagyok ehhez hozzászólni. Azt tartom, hogy a törvényjavaslat e szakaszának szövegében nincs meg a kellő biztosíték arra, hogy a szülők valami túlszigorú eljárás következtében nem fognak arra kényszeríttetni, hogy gyermekeiket minden körülmények közt óvodába adják, tehát akkor is, ha gyermekeik felett tényleg őrködnek s az ellenkező nincs kellőleg igazolva. Iga?, hogy azon első ítélet ellen, a melyet a községben az erre kijelölt illetékes hatóság hoz, megvan a felebbezési jog, mely mindenesetre oly egyénnek, a ki apelláta val élni tud, használhat; mert a megye közigazgatási bizottságától megkapja az elégtételt, ha őt a faluban valamire jogtalanul akarták volna erőszakolni. Ebbe tehát belenyugszom. De azon emberek nagy része azt sem tudja, mi a felebbezés és mikép történjék ez. E miatt szólaltam fel a múltkor is. Nem mondom, hogy ez ellen magában a törvényjavaslatban kellene intézkedni, mert a chablonszeríí felebbezés meg van itt adva, hanem a ministeri rendelet utján kellene oda hatni, hogy a legnagyobb biztonság legyen megadva a polgároknak arra nézve, hogy e részben visszaélések ne történjenek. Nézetem szerint, a 28. §-ban, mely arról szól, hogy a közigazgatási bizottság gondoskodik, miként kell e törvény végrehajtásával a faluban eljárni, kellene a közigazgatási bizottságot oda utasítani, hogy e tekintetben a kellő cautelákkal legyen. Ha ez rendeleti utón kellően keresztülvitetik, a törvény korlátain belül a bajnak teljesen eleje lesz véve; ha, nem igy fog történni, akkor meglehet, hogy valóban rossz hatása lesz a törvénynek és a helyett, hogy írt és üdvöt hozna, az embereket fel fogja lázítani és általános elégületlenséget fog okozni. Én tehát a minister úrtól csak azt kérem, hogy a törvény végrehajtásánál e pontra különös figyelemmel legyen. (Általános helyeslés.) Madarász József jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Ugyan azon érzelmek, melyeknek előttem szólott t. képviselőtársam kifejezést adott, keltek bennem is ezen szakasz olvasásánál. Valóban az a merev szigor, melyet e szakasz azzal fejez ki, hogy 3—6 éves gyermekét minden szülő köteles óvodába járatni, kivéve, ha igazolja, hogy otthon is képes gyermekét kellő gondozásban részesíteni, a szakaszt ugy, J a mint van, túlságosan rigorosnssá teszi; mert | maga az igazolás nagy körülírást igényel, ha [ azt akarjuk, hogy az illetők a zaklatástól mentek legyenek. Hogy gyakorlati példával éljek: ha én, mint szülő, kijelentem, hogy képes vagyok gyermekemet otthon gondozni, kérdem a t. kormánytól, vájjon ezt igazolásnak veszi-e? Vagy mivel igazoljam ? mert ép ez a kérdés. Tanukkal, vagy a szomszédokkal ? Mert mindig a legrosszabb esetre kell itt számítani, hogy tudniillik egyenesen zaklatásnak kitéve ne legyenek. Már pedig, ha az „igazolás" szó igy mereven áll, az igazolást ugy veszi mindenki, a hogy akarja. Azt fogják mondani, hogy tanúkkal, vagy nem tudom, mivel kell igazolnia azt, hogy képes írvermekét otthon tartani. Ezzel tehát a szülőknek helyzetét igen megnehezítjük. A t. kormánynak tehát a maga intentióját az igazolásra nézve meg kell magyaráznia. Előttem szólt t. képviselőtársam az utasításban óhajtaná az igazolás körülírását, hogy visszaélés ne történjék. Én ebben is megnyugszom ; de jobban szeretném, ha a törvény adná meg e tekintetben a körülíró magyarázatot. Még jobban szeretném, ba a t. minister ur már most