Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

g|4 ** s- orsíágosülés Január 23-án, pénteken. 1891, hogy megkülönböztetést e házban nem ismerek és nincs eset arra, hogy egy megválasztott és igazolt képviselővel való összehozás akár engem, akár mást itt a házban compromittálna. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Ezt a czélzatosságát a t. képviselő urnak egyszerűen visszautasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Ákos jegyző : Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Az az objectiv, szerény modor, melylyel a t. képviselő ur ezeket a kérdéseket tárgyalja, bizonysága annak, hogy ugy itt e képviselőházban, mint az országban, vannak olyan egyének, a kik mindig provocálva, folytonosan panaszkodnak. És ezt az irányzatot senki sem képviselheti jobban, mint Zay képviselő ur. Hiszen mi volt az, a miről most beszélt ? Meg­hamisítása a legrégibb és legújabb történelemnek. Azt mondja a t. képviselő ur, visszamenve régi időre, hogy a románság ott szaporodott el, a hol a szászok a vitéz harezok alatt kipusztultak. De, ha már a történelemre hivatkozik a képviselő ur, hát mutassa meg, hogy mely községekben haltak ki a szászok a háborák miatt. Hiszen, a hol ők kipusztultak, épen az a vidék a törökkel folyt háborúk alatt egyátalán be sem volt vonva a harczokba. Nem a határszélen lakó szászok pusztultak el, hanem azok, a kik együtt laktak a románokkal és békében pusztították el őket a románok. Hiszen a Bárczaságban, a honnan a t. kép­viselő urat ide küldték, a szász lakosság száma sohasem volt nagyobb, mint ma; az a kétszázezer szász, mely annak idejében először ide beván­dorolt, azóta sem több, sem kevesebb, ezen a lét­számon felül soha sem vitte. Tudjuk az okát, hogy miért nem; könyveket irtak erről. De a mit én erről hallottam, nem a háború könyvében van megírva, hanem az orvosok könyvében foglaltatik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De tovább niegy a t. képviselő ur, előáll és egy egyént, a ki nincsen itt és nemcsak őt magát, hanem ő vele az ország egy culturalis intézményét is, a, melynek ő elnöke, kicsinylés­sel és rágalommal illet. Mit szólana ön ahhoz, t. képviselő ur, ha itt előállanának a magyar képviselők és önöknek az universitását, önöknek a eulturintézményeit és az önök eulturintéz­ményeinek élén álló egyéneket palám et publice a magyar képviselőházban rágalmazni kezde­nék ? Önök pedig-, a kik az elnyomatásról panasz­kodnak, önök előállanak és itt a magyar kép­viselőházban szabadon rágalmazzák culturintéz­ményeinket, (Igaz! Ugy van!) szabadon rágal­mazzák ezek vezérférfiait. (ügy van!) A ki valakiről valamit állít, annak az én felfogásom szerint — mert én minden embert egyforma mértékkel mérek — egy kötelessége van: hogy állítását bizonyítsa is be. (Igaz! Ugy van!) Mutasson ön rá, t, képviselő ur! Mert ugy itt a magyar parlamentben komoly ember­nek szólani nem szabad, hogy rá ne tudjon mutatni arra, hogy a közigazgatás rosszaságá­nak, vagy a közigazgatás visszaélésének ered­ménye az, hogy egy vagy más községben lakat­lanná vált egy ház és egy udvar. Minthogy a képviselő ur a lakatlan udvarokat keresi, rámu­tatok én a képviselő ur saját választókerüle­tének egyes községeire; rámutatok Rozsnyóra és kérdem: rossz ott a közigazgatás? Hiszen önök meg vannak vele elégedve, hogy mennyire jó. Rá tudok mutatni Prázmára és fel tudnám sorolni csaknem minden községét annak a vidék­nek, a honnan ön képviselő és a hol befalazott, üresen álló udvarok láthatók. De én, a mit állí­tok, be is tudom bizonyítani. De mutasson ön egyetlen szász házat, a melynek tulajdonosa a közigazgatás rosszasága, vagy az e téren elkö­vetett visszaélések következtében lett volna lakatlan. Elmondani azonban itt a házban, tudva és megbújva itt azon jog mögé, melynél fogva képviselőt nem bánthatnak azért, a mit a kép­viselőházban, ha rágalmaz is,mond — mondom: e mögé bújva, nagy bátran ily állításokat a világba dobni: (Igaz! Ugy van!) ez lehet az önök szokása, de ez olyan szokássá, melyet a magyar parlament méltányol, nem lesz soha. (Élénk helyeslés és tetszés.) Elnök: Az első fejezet czíme nem támad­tatván meg, az elfogadtatik. Széll Ákos jegyző (olvassa az 1. §-t, a mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 2. §-t): Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: Egy styiaris módo­sítványt vagyok bátor benyújtani, mely abban áll, hogy a 2, §. második bekezdése ekként szövegeztessék: „Ezen czélra szolgálnak: 1. képesített kisdedóvónöknek, esetleg ilye­nek hiányában kisdedóvóknak vezetése alatt álló kisdedóvodák." Kérem, méltóztassék módosítványomat elfo­gadni ! Balogh Géza jegyző (olvassa a módosü­ványt). Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatás­ügyi minister: Nincs kifogásom az ellen, hogy Fenyvessy képviselő urnak ezen styiaris szem­pontból benyújtott módosítványa elfogadtassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom