Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-443
312 44S. orsüágos ttlés január 28-án, pénteken. 1891. slavisinusra, mert soha Magyarország felvidékéti a panslav agitatio oly mély gyökeret nem vert, mint ő alatta. (Élénk ellenmondás jobbfelől. Helyeslés a szélső haloldalon.) Utalok a dacoromanismus izgatásaivá, melyek Magyarországot soha annyira megtámadni nem merték, mint jelenleg teszik és utalok arra, a mit ő maga bevallott, hogy a német nyelvnek Magyarországon való terjesztéséhez az ő kormánya hozzájárult (Felkiáltások jobbfélöl: Tanításához!) — igenis, tanításához és terjesztéséhez — a mit azzal is bizonyított, hogy midőn Budapest fővárosa, Magyarország szíve, melynek magyarsága első rendű politikai szükséglete hazánknak, az itteni német színházat eltörölte volt: ki volt az, ki annak helyreállítását e communitásra rádictálta ? Ki volt más, mint a volt kormányelnök? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbalon.) Gr. Károlyi Gábor: Le pere noble! (Derültség.) B. Kaas Ivor: De hát lehet-e ez másképen, midőn valaki kormányzati politikájának egész alapját megalkuvásokra éselalkuvásokra fekteti? (Felkiáltások balfelöl: Ez igaz !) Ha már most én, ki Magyarországon minden nemzetiségnek, vagyis minden polgár részére, születésére nézve bármely nemzetiséghez tartozzék, a magyarságot, a jogosságot, a szabadságot és a törvény Szerinti kormányzását követelem; ha én az elalkuvások ellen szólalok fel: akkor Mocsáry Lajos ur politikája ellen is nyilatkozom, a ki nagyon helytelenül lépett arra a térre, hogy a karánsebesi választókkal nemzetiségi pactumra lépett. De ha mi mindnyájan Mocsáry Lajos urnak az elvek elpactálását rossz néven veszszük, hogyan igazolhatjuk ;i volt és a jelen kormányoknak nemzetiségi paklizásait? (Derültség balfelől.) Ezen szász kéjjviselő uraknak, kik nemzetiségi politikát űznek, nem itten kell felelni nagy szavakkal, hanem nem keli a kezükbe adni a hatalmat ott, hol nemzetiségi politikájuknak eszközei és gyökerei vannak. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) így van ez nálunk minden nemzetiségi kérdésben. E házban nagy többségben vagyunk, itt csinálunk nagy magyar politikát; de az államnak azt a kiépítését, melyre Tisza Kálmán képviselő ur hivatkozott, hogy az volt intentiója az 1868-ki törvénynek, elhanyagoljuk és az államnak a hatalmát azokban a községekben, vármegyékben és nemzetiségi vidékeken nem érvénye sítjük. Ha mégis a magyarság terjed és megerősödik, az sokkal inkább a társadalom működésének eredménye, mintsem eredménye a kormányzati politikának. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezen szempontból is, de még azért is, mert veszedelmes Magyarországra nézve, ha egységes állammá nem tétetik, mivel körülötte nemzetiségi államok keletkeztek is; mert Austria a í foerleralismus felé megy, mely foederalismas yiszI szahatással lehet Magyarországra; és mert veszedelmes, ha a nemzetiségek további követeléseit tűrjük és istápoljuk: azok nézetén vagyok, kik az 1868, évi nemzetiségi törvényt, a mely mint törvény respectálandó és respectáltatik is, rossznak és a jelenlegi helyzetnek meg nem felelőnek tartják és szükségesnek ítélem, hogy azon törvény a magyar államnak kiépítése érdekében módosíttassék. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Maga a ezím meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik. Következik az 1. szakasz. Széll Ákos jegyző (olvassa az 1. §~t): Zay Adolf! Zay Adolf: A kisdedóvásra vonatkozó törvényhozási intézkedés feladatáról szólva, Herman Ottó t. képviselőtársam elismerésre és köszönetre méltó őszinteséggel kijelentette, hogy egyelőre a főfeladata ennek a törvényjavaslatnak a. magyarosítás Sans phrase és hozzá is tette, hogy a mennyihen ezen javaslatnak nem is volna foganatja, akkor bekövetkeznék az az állapot, hogy ; ,bist du nicht willig, so brauch ich Gewalt". Csatlakozott ezen intentióhoz Csatár képviselő ur is, a mennyiben uagy erélylyel illustrálta azt a hatalmat, a mely gyakoroltatni fog azokkal szemben, a kik különben meg nem adják magukat. En azt hiszem, hogy a t. minister ur finom gondolkodásának igen jól esett ezen istápolás, a melyet e háznak ezen két vezérférfiától nyert, a kik kellőleg illustrálták azt a jámbor szöveget, melyből a törvényjavaslat intentiója kiolvasható. Legyen szabad Herman Ottó t. képviselőtársamnak egyenesen ellenem intézett személyes támadására néhány szóval reflectálnom. T. képviselőtársam megemlékezett azon időről, midőn körülbelül 10 évvel ezelőtt a házban egymással szemben állottunk s midőn azon kérdés tárgyalása alkalmával, a melyet ő már itt fejtegetett, sokkal izgatottabb hangulatban voltunk úgy ő, mint én. Én evvel a reminiscentiával szemben csak egy dologra kívánok hivatkozni, t. i. arra, hogy azóta e hangulat ugy Magyarországon, miut a királyföldön már nagyon lecsillapodott és általában sokkal urbánosabb a forma, quorum pars niagna fai; mert kötelességemnek tartottam abban az irányban működni, hogy ebben a kérdésben a szenvedélyes felfogás csillapodjék, a mely évtizedek óta uralkodott itt az országban s a mennyire hatásköröm megengedte, ezt az izgalmat a kellő józanságra akartam redueálni. T. képviselőtársam jónak látta néhány már nagyon elcsépelt és teljesen
