Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-443
448, országos Ulós január hogy Sokkal helyesebb volna, ha rövidebben beszélne. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Igen röviden fogok szólni s épen azon szempontból röviden, a melyből az általános vitában részt sem vettem: kimélni kívántam a t. ház idejét. Pedig mondhatom, hogy ezen törvényjavaslat azon ritka javaslatok közé tartozik, a melyeknél felszólalni indíttatva éreztem magamat az első pillanattól fogva. Hogy miért nem szólaltam fel, annak oka igen egyszerű. (Halljuk! Halljuk!) Az 1868-iki nemzetiségi törvényt magyarázta most közvetlen előttem is Zay Adolf épen ugy, mint Mocsáry képviselő tir; beszélt azon törvény inteutióiról, azt mondván, hogy e törvény intentiójába ütközik azt kivánni, hogy az ország minden polgára értse az ország hivatalos nyelvét. (Helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, a törvénynek s igy a nemzetiségi törvénynek is megtartását kötelességemnek tartom és ha ebben a törvényben valamely intentio van lefektetve és ha szabad a törvény iutentiójára hivatkozni, ez az, hogy respectáltatván a különböző nemzetiségek joga, azon határok közt, a melyeket ez a törvény szab, ennek megtartása mellett igyekezzünk a magyar államot mentől erősebben megalapítani. (Élénk helyeslés.) Ez annak a törvénynek intentiója, (Helyeslés) nem pedig az, hogy a nemzetiségeknek a nyelvhasználat szempontjából adott jogok túlfejlesztetvén, ez által veszélyeztetni engedjük azt, a mit a törvény homlokára irunk: a ma gyár állam fennállását. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De beszélnek, t. ház, erőszakos magyarosításról is. Ugyan hol van e törvényjavaslatban erőszaknak nyoma? Hiszen semmit a világon nem követel, mint azt, hogy azok, a kik a kisdedóvodákban a gyermekeket nevelik, tudják a magyar állam nyelvét s nem követeli azt, hogy a kisdedóvodákban, bármely nemzetiségű gyermekek járjanak is azokba, kizárólag és egyedül a magyar nyelv legyen használatban, hanem követeli, hogy az anyanyelv használata mellett a magyar nyelv tanulásába is bevezettessenek a gyermekek. Ne legyen nekünk magyaroknak, a kik — igaz, nem minden félreértés s megtámadás nélkül, de azok által, a kik ma a magyar nyelv tanításában is sérelmet látnak, igen híven támogatva — kötelezővé tettük közép-iskoláinkban a német nyelv megtanulását, (Zaj és nyűg talanság a bal- és szélsőbalon) a mit igen jól és helyesen tettunk; mert minden művelt embernek szüksége van arra, hogy anyanyelvén kivül még egy nagy világnyelvet is ismerjen: (Nyugtalanság a szélsőbalon) mondom, ne legyen nekünk magyaroknak jogunk elvárni, hogy az állam minden polgára értse az állam hivatalos nyelvét? 28-án, pénteken. 1891. 3JJ (Élénk helyeslés jóbbfelol.) Ha tehát azt, hogy középiskoláinkban a német nyelv megtanulását kötelezővé tettük, helyesen és joggal tettük: akkor csakugyan nem tudom, hogy állhatnak elő ugyanazok, a kik ezt helyeselték, azzal a panaszszal, hogy, a mikor a magyar állam nyelvét taníttatjuk az iskolákban, megsértjük a törvényt, vagy —- az Isten tudja — az emberi jogokat. Polónyi Géza: De akkor jók voltak szövetségesnek. Tisza Kálmán: Nem volt szükségünk rájuk, mert azon néhány szavazatnál sokkal nagyobb többséggel rendelkeztünk. (Helyeslés jobbfelöl.) Érteném azt, hogy Mocsáry t. képviselőtársam nem vette észre, hová vezetnek az ő tanai, ha e házban nem hallottam volna egy nyilatkozatot, (Halljuk ! Halljuk!) a mely nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy ha mi magyarok jói viseljük magunkat és megnyerjük a nemzetiségek kedvét, akkor meg fog szűnni az izgatás, de most jön a java ha minden oldalról az eddigiekkel ellenkező rendeletek adatnak ki, Éz tehát beismerése annak, hogy eddig a nem magyar ajkúak közt azért volt izgalom, mert bizonyos helyekről ellenkező, tehát olyan rendeletek adattak ki, hogy izgalom legyen Magyarországon. Nagyon furcsa beismerés volt ez. Kár, hogy a t. ház a zajban nem igen hallotta ; mert különben, azt hiszem, más részről is megkapta volna a választ. De mindamellett, r hogy tökéletesen egyetértek abban Beöthy Ákos t, képviselőtársammal, hogy az az irány, melyet Mocsáry képviselő ur hirdet, Magyarországnak felbomlására vezetne; mindamellett, hogy nem hiszem, hogy valakit megnyugtathasson az, hogy a túlzók bizalommal vannak irányában, bár megmondta nekik, hogy mindenben nem helyesli programmjukit, mert ez csak arra mutat, hogy szeriutiik ez a programm csak előharezosa az övéknek, mely akkor következik majd, ha az a programm sikerre vezet: mindamellett én Mocsáry képviselő urnak sem hazafiságát, sem bona fidesét kétségbe nem vonom, csak azt mondhatom: bocsásson meg az Isten neki, mert nem tudja, mit cselekszik. (Zajos tetszés) B. Kaas Ivor : T. ház! Tisza Kálmán képviselő ur az imént a m vgyar nemzetiség mellett erőteljes szónoklatot tartott. Azonban én azon alapon kívánom megbírálni politikáját: ex fructibus cognoscetis illos! A szavak helyesek, de a tettek mást bizonyítanak; mert az ő 15 éves kormányzása a nemzetiségi kérdés nek nem hogy megsemmisítésével, de megerősítésével járt, (Zajos ellenmondás jóbbfelol. Zajos helyeslés a bal- és swlsö- baloldalon.) Utalok a pan-