Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

9 't |i 448. orsíágos ülés január 28-an, pénteken. 1891. támogat, a melyeket a nemzetiségi túlzók támogatnak, mindig állást fogok foglalni. (Hosszantartó általános élénk helyeslés és éljenzés.) Mocsáry Lajos: T. ház ! (Zajos felkiáltások : Eláll! Éljen Beöthy Ákos!) Személyes kérdésben kérek szót. (Felkiáltások: Eláll! Eláll!) T. képviselőtársam mostani felszólalásának vége felé akként nyilatkozott, (Felkiáltások: Éljen Beöthy Ákos!) hogy, nem mondom, szándékosan, de határozottan ferdítve állította oda azt a helyzetet, melyben én szerinte a Romána irrendentával, vagy a nemzetiségi túlzókkal szemben állok. (Felkiáltások: Jól tette!) Ugy állított oda engem a t. képviselő ur, mintha én ezekkel egy hajóban eveznék. (Fel'.{oltások: Ugy is van!) Ez teljesen hamis. Én határozottan kijelentettem valahányszor román és nemzetiségi részről bizalomnak és elismerésnek szavai irányomban nyilatkoztak, hogy mi az, a mit én akarok és hogy hol van a határ, a meddig elmenni kész vagyok. Kijelentették választóim is — benne van ez magában azon nyilatkozatban is, melylyel nekem a mandátumot elküldöttek — hogy az én programmom, nem az ő programmjuk. (Zaj.) Gr. Zichy Jenő: De azért a mandátumot elfogadta. (Élénk derültség.) Mocsáry Lajos: Hogyha képes volna a közönség higgadtan mérlegelni e dolgokat, akkor épen e tény, hogy t. i. daczára annak, hogy programmom más, mint a nemzetiségeké s ők mégis bizalommal járulnak hozzám, nem jelent egyebet, mint azt, hogy igenis megvan a lehetősége annak, hogy megértsük egymást, hogy létrejöjjön a fenforgó kérdésekre nézve az a kiegyenlítés, melyet bizonyosan mindenki óhajt a hazában. Ezt akartam megjegyezni reetificálásául annak, a mit Beöthy Ákos t. képviselő ur állított. (Zajos felkiáltások: Éljen Beöthy Ákos!) Balogh Géza jegyző: Zay Adolf! Zuy Adolf: T. ház! Abban az eszmeharczban, mely Beöthy Ákos és Mocsáry Lajos t, képviselő urak közt hirtelen fellobbant, nem kívánok magamnak részt. Teljesen egyetértek Beöthy Ákos t. képviselőtársammal arra nézve, hogy az 1868; XLIV. t. ez. alapján nem lehet követelni, hogy e haza többféle nemzetiségei közt a politikai hatalom egyenlő arányban osztassák fel; de azt sem lehet és szabad követelni, de még megengedni sem, hogy nemzetiségi alapon, mondjuk: az anyanyelv szerint, e hazának, az osztatlan Magyarországnak territoriális feldarabolása eszközöltessék. Ez az idézett törvény azon alapelvébe ütköznék, hogy Magyarország osztatlan egységes állam. Ebben, mondom, teljesen egyetértek t. képviselőtársammal; de azt hiszem, hogy mikor ő e törvényjavaslatot a ház előtt értelmezni kívánta, nem járt el helyesén. Nagyon sajnálnám, ha egy incidens alkalmából e fontos törvényjavaslatnak más értelem és jelleg adatnék, mint a minő benne valójában van és rémé lem, hogy lesz is. S ezt különösen Beöthy Ákos t. képviselőtársammal szemben kell hangoztatnom; mert ő e törvényjavaslatra nézve egy régebbi alkalommal az ő megszokott férfias, bátor hangjával azt mondta, hogy a mig ez a törvény megvan, ti zteletben kell azt tartani. Hát, t. ház, én épen ezen törvény valódi intentiójának tiszteletben tartása érdekében kérek csak néhány rövid szót. (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. ház tagjai e törvény praeambulumát, melyet ma Beöthy Ákos t. képviselőtársam felolvasott, holnap még egyszer elolvassák, meg fognak győződni anól, hogy a mit különben maga a ezím is magában foglal, a nemzetiségek anyanyelve iránti egyenjogúság a föeíve ezen törvénynek. Hiszen azt mondja a törvény, hogy az anyanyelv használata csakis a magyar nyelv hivatalos használata szempontjából csupán anynyiban szorítható meg, a mennyiben az az ország politikai egysége szempontjából szükséges. Minden további szempontra nézve fentartja az egyenjogúságot és csak azon concret és taxatíve felsorolt esetekben, melyek a későbbi szakaszokban vannak felsorolva, szorítja meg ezen egyenjogúságot. De Beöthy t. képviselőtársam maga is be fogja látni, hogy főelve és rendeltetése ennek az Í868 : XLIV. törvényczikknek, hogy biztosítsa az anyanyelv egyenjogúságát és megállapítsa azokat a kivételeket, a melyekre nézve a nyelv hivatalos használata szempontjából meg kell szorítani az anyanyelv egyenjogúságát. Ezek a megszorítások és kivételek pedig a törvény egyes szakaszaiban részletesen, taxatíve fel vannak sorolva. Csak ennyit voltam bátor elmondani s a t. háznak becses figyelmébe ajánlani. Széll Ákos jegyző: Tisza Kálmán! Tisza Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Élénk mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Nem fárasztom hosszasan a t. házat felszólalásommal, de azt hiszem, mint képviselőnek jogom van ahhoz, hogy ha szót emelek, én is elvárhassam, mint minden képviselő, hogy meghallgatni méltóztassanak. (Élénk helyeslés a johb- és baloldalon. Zaj a szélső haloldalon. Gr. Károlyi Gábor többszörösen közbekiált. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre !) Elnök: GH'. Károlyi Gábor képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán: Ez alkalommal, t. ház, különben is igen röviden kívánok Bzólani . . . Polónyi Géza: Helyes! Tisza Kálmán: Helyes mindig a rövidség és jegyezze meg épen a t. képviselő ur.