Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

448. országos ülés jannár ää-án, péntekéit, 1891. 305 szabályoztattak. E rendeletben három lényeges rész foglaltatik. Az első részben felsorolt általános elvek után meg van állapítva e eréche-eknek ugy berendezésére, mint igazgatására és fen tartására vonatkozó feltételek ; a harmadik részben pedig ugyanazon elvek szerint meg van engedve, hogy magánegyének ily eréche-eket felállíthatnak. Azonban a rendeletből azt is látjuk, hogy Francziaországban is csak facultative van ez behozva és kizárólag a társadalmi tevékenységre utalva. A mi azon más nemíí intézményeket illeti, melyeket a t. túloldalnak több más tekintélyes tagja felemlített, azok körülbelül a franczia hospices dépositaires intézménye alá tartoznak. Ezek az 1811. január I9-én kiadott decretivm által nyertek szabályozást, czélul véve, hogy első helyen az enfants trouvés, a íelenezeket fogadják be. E lelenezházakra nézve első alkalommal elrendeltetett, hogy azokat Franeziaország minden arrondissement-je köteles felállítni. Ennek következtében az első időszakban 291 ily intézet jött létre. Azonban a viszonyok fejlődésével hosszas vita állt elő ezen lelenczházak czélszeríísége, vagy czélszerütlensége fölött. Nem akarok ezen vita ismertetésébe bocsátkozni, csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy annak eredményekép 1860-ban a 291 lelenczházból már csak* 168-at találunk. Ezen intézeteknek az 1842-iki áilamtanácsi határozat értelmében ínég az a hivatása lett, hogy azon vagyontalan árvákat, a kik a községek terhére estek és hogy azon fegyencz-szülők gyermekeit, a kikről a szülőik gondoskodni képtelenek, szintén befogadják. A franczia törvényhozás azonban tovább ment és azt a másik árnyalatot vette nagyobb mértékben figyelembe, a mely elhárítani igyekezett azon okokat, a melyek a gyermek - kitételt előidézik és ez által alapították meg azon segélyezési intézményt, a mely szerint az állam az anyának minden törvénytelen gyermek után, ha azt az anya maga gondozza, az első évben 8 franc, a másodikban 6—8 franc és még a harmadikban is kivételesen 6 franc tartásdíjat ad segélyképen. Ez ma már egy nagy szervezetet képez, igazgatására minden praefecturában egy külön section vagy bureau áll rendelkezésre. Általában ez oly széles körű állami intézkedést képez ma már, hogy Franczíaország administratiójának kiváló részét képezi. Az ottani administrativ tekinteteknél fogva azonban még mindig vitatott kérdés az, hogy mi czélszerűbb: ezen secours-okat tovább fejleszteni, vagy pedig a hospice dépositaires számát szaporítani V Csak azért voltam bátor, t. ház, felvetői e kérdést, hogy ezzel feltüntessem, miként, bármily szükséges volna nálunk is ily intézménynek létesítése s habár én remélem is, hogy ezen KÉPVH. NAPLÓ 1887—9Ü. XXI. KÖTET. vita termékenyítő hatását az fogja képezni, hogy a lehető rövid idő alatt, mihelyt ezt viszonyaink megengedik, ily irányú törvényjavaslattal fogunk e házban találkozni : mégis azt most, miután azon ügykör, melylyel azon intézmény bir, különbözik azon ügykörtől, a melybe ezen törvényjavaslat tartozik, mindnyájunk őszinte sajnálatára, a jelen javaslat keretébe felvenni nem lehet. Ha most, t. ház, a vita egész menetén általánosságban végig tekintek, arról kell meggyőződnöm, hogy ha valakinek e házban vagy a házon kivül még lett volna kételye az iránt, hogy czélszerű-e ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelése és hogy lehet-e az ezen javaslatban lefektetett elvek szerint berendezett intézménytől elvárni, hogy a kivánt eredményeket létrehozza, ezen igen érdekes és magas niveaun álló vita az illetőnek minden kételyeit teljesen eloszlathatta. (Ugy van! jóbbfelől.) De van ezen vitának még egy nagy hordereje, a mely, nézetem szerint, a legfontosabb és ez az, hogy módot nyújtott a t. kormánynak és a pártok minden árnyalatának arra, hogy bizonyos kérdésekben, bizonyos tendentiákkal szemben állást foglaljon és nyilatkozzék. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, t. ház, hogy vannak ugy benn a hazában, mint a hazán kivül ezen országnak olyan ellenségei, a kik bennünket egy és más alkalommal a legképtelenebb vádakkal illetnek, a kik intézkedéseinknek és eljárásunknak oly intentiót tulajdonítanak, a mely a mi őszinte és egyenes törekvéseinktől egészen távol áll. (Halljuk! Halljuk!) Czélzok itt, t. ház. azon insinuatiőkra, a melyek részint az országban, részint künn oly módon használtatnak fel, hogy itt-ott ugy vagynnk feltüntetve, mintha mi a nemzetiségeket jogaikból kiforgatni, nemzeti jellegüket eltörölni és őket eiőszakkal magyarosítani akarnók. Ily vádak igazságtalanok velünk szemben (Ugy van! jóbbfelől) s nagyon örvendek, hogy a törvényhozásnak alkalma volt ezen vád ellenében álláspontját nyíltan kifejezni. Igaz, hisz nem is tagadja közülünk senki, hogy a t. háznak törekvése a magyar nyelvet e hazában elterjeszteni, mert őszinte törekvésünk az, hogy Magyarországon magyar cultura létesüljön; (Helyeslés) hogy minden, a mi e culturának létesítése érdekében czélszerű és szükséges, megtörténjék. (Élénk helyeslés.) Azonban távol áll tőlünk az, a mit nekünk szintén imputálnak, mintha mi ezt a nemzetiségek lételének megsemmisítésével kivánnók elérni, (Élénk helyeslés.) Nem ez a mi ezélunk, és örvendek, hogy módja nyílt a törvényhozásnak arra, hogy ugy befelé, mint kifelé, a hol arra szükség van, kifejezhette azt, hogy, a mikor mi a magyar culturát ily mértékben létesíteni kívánjuk, ezt a 89