Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-443
306 MS. országos ülés Január 28»ÉII, pénteken. 1891. haza minden ajkú lakosára kívánjuk hasznosítani. (Helyeslés) Mert a magyar nyelv megtanulása által lehető lesz idegen ajkú honfitársainknak is velünk közvetlen érintkezni és módot nyújtani arra, hogy a közös hazaszeretetből a testvéri szeretet is kifejlődjék. És a midőn erre nekik módot nyújtunk, az is fő törekvésünk, hogy azon nemzeti cultúrát, melynek fejlesztését minden módon óhajtjuk, rájuk is kitérjeszszük. (Helyeslés.) Felfogásom szerint ez reasummálása azon eszmeiránynak, melyet Magyarország a magyarnyelv elterjesztésénél kifejt, (Ugy van! jobb felöl.) Örömmel constatálhatoni, t. ház, hogy, midőn e magasztos nemzeti és hazai culturára irányzott törekvésről volt szó e törvényjavaslat tárgyalásánál, a pártok azon különbsége, mely e teremben oly sokszor igen éles összeütközéseket okozott, e kérdésnél elnémult. Egyhangúlag fejezte ki minden párt a törvényjavaslathoz és a törvényjavaslatban lefektetett elvek létesítéséhez való hozzájárulását. És igy, t. ház, midőn a pártoknak ez egyÖntelü nyilatkozata folytán magam részéről ezen törvényjavaslatot általánosságban már megszavazottnak látom, engedje meg a t. ház, hogy azon óhajtásom nyilvánításával zárjam be szavaimat: miként engedje a gondviselés, hogy azon magasztos remények, melyeket e javaslathoz mindnyájan fűzünk, a haza javára minden irányban beteljesüljenek. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. (Élénk helyeslés) Következik a szavazás. (Halljuk ! Halljuk!) Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következnék most a részletes tárgyalás, azonban az ülést 15 perezre fel raggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Befejeztetvén az általános tárgyalás, következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Balogh Géza jegyző: Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Távol áll tőlem, hogy a törvényjavaslat részletes tárgyalását arra használjam fel, hogy az általam megpendített kérdésben folytassam a csatározást. Fajdalom, tapasztalom, mily kevés türelemmel fogadja a t. ház bizonyos kérdéseknek bármily tárgyilagos fejtegetését, ellenben mily lelkes és mondhatom, tüntető fogadtatásban részesül az én fejtegetéseimnek nem is ezáfolata, hanem azoknak egyszerű és személyes éllel fűszerezett visszautasítása. De tapasztalva különösen azt, hogy Magyarország nagyérdemű cultusministerének a nemzetnek egyik legfontosabb kérdésében, a nemzetiségi kérdésben más mondani valója nincs, minthogy megnevezzen két képviselőt és azt mondja, hogy ő ezekkel soha egyetérteni nem fog, (Általános élénk helyeslés) ezeket tapasztalva kénytelen vagyok meggyőződni a felől, hogy a t. ház ez idő szerint egyáltalában nincs abban a hangulatban, hogy itt a nemzetiségi kérdést tárgyalni lehessen. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mielőtt a szőnyegen levő tárgyról, a törvényjavaslat czíméről nyilatkoznám, méltóztassék mégis megengedni, hogy néhány rövid észrevételt tegyek azon erős apostrophálásra, melyet az ált dános vita folyamán Beöthy Ákos t. képviselőtársam hozzám intézett. Személyes kérdésben szólaltam volna fel, de azon véleményben voltam, hogy lehetséges, mikép részesülök több hasonló támadásban és igy egyszerre válaszolhatok mindazokra; mert nem akartam a t. ház türelmét ismételten igénybe venni. De ha már felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy néhány rövid észrevételt tegyek azon érdekes beszédre, melyet tegnap Berzeviczy Albert t. képviselő ur tartott. Ezen beszéd lényegesen különbözik a többitől, a mennyiben a nyelvkérdésének tüzetes tárgyalásába bocsátkozik. Megvallom, nagy megelégedéssel hallgattam ezen fejtegéléseket. Ha egy oly nagy tehetségű férfiú, mint ő, nem képes egyebet felhozni az én nézeteim ellen, mint egy banalitást, hogy t. i. nem tanácsos fejtegetni ezen dolgot, mert meghallják a külföldön is; ha nem képes egyebet felhozni, mint egy szójátékot, midőn azt mondta, hogy ha a nemzetiségek testvérekül akarnak tekintetni, ne szabadkozzanak attól, hogy megtanulják a magyar nyelvet, mert különben meg sem érthetik tesvéreiket: megvallom, megnyugvással hallgattam a t. képviselő ur szájából ezen szavakat, mert még sem lehet talán épen annyira helytelen, a mit én vallok és állítok, ha azok ellenében másnemű érveket felhozni nem lehet. A mi már most Beöthy Ákos t. képviselő ur szavait illeti, ő azt mondta: „Képviselőtársam álláspontja" — az én álláspontom t. i. — „nem a magyar állam álláspontja. Az a magyar államiság negatiója. A mit a képviselő ur akar, az a gyakorlat consequentiäiban a nemzetiségek territoriális és politikai alakulása, a magyar nemzet egységének darabokra törése". (Igaz! Ugy van!) Csatár Zsigmond: Azt nem engedjük meg!