Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-443
304 ***' országos tt* es jannár 28-ftti, pénteken 1891. nomiája áll szemben az állami hatalommal s az áll mi hatalomnak képviselőjével. Mi tehát ez más, mint az, hogy a kisdedóvóképző intézeteknél és a kisdedóvodáknál teremtünk a törvény határain belül ismét egy támpontot a felekezetiességnek; mert ezekben az autonomicus felekezeteknek és a nem autonomieus felekezeteknek felekezeti jellegét engedjük érvényesíteni oly tendentiákkal, a melyek a dolog természetéve] összeforrhatlanok. Nem akarom jelezni, hogy az más, nemzetiségi üzelmekre is felhasználható esetleg. Hiszen mi történik, ha a felekezetek részére ezen jog nem adatik meg? Az történik, hogy a felekezetek kebelében egyes, az ügy iránt érdeklő egyének, vagy jogi személyek, vagy több, társulatba egyesült magánszemélyek fognak ily óvodákat állítani. A különbség csak az, hogy az ellenőrzés lehetősége erősebb és ez által az összeütközésnek veszélye nem lesz annyira felidézve, mintha minden ilyen ember, az egész felekezet szervezett egysége áll szemben az állami akarattal. Én, t. ház, látva a ház hangulatát, nem iikarom tovább fárasztani a háznak figyelmét; csak azt akarom constatálni, hogy mindnyájan arra törekszünk, a mire törekednünk kell, hogy nevezetesen az ország polgársága ne választassák el egymástól felekezeti susceptibilitások által, ne forgácsoltassék szét felekezeti szempontok által, hanem lehetőleg egyesittessék s ekkor oly térre, a hol eddig nem láttuk a felekezetiesség szellemét, ily módon akaratlanul, de határozottan beviszszük. Ennélfogva az én álláspontomat bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani. Tudom, hogy a t. ház, a mint az eddigi felszólalásokból is eonstatálható, más véleményben van; hanem én erősen hiszem, fájdalom, félek tőle, hogy eljön az idő, a mikor a dolgok természetes következményei nekem fognak igazat adni és csak azt akartam constatálni, már ez alkalommal is, hogy én fájdalommal látom, hogy a felekezeteknek is megengedvén a kisdedóvók és kisdedóvóképzőintézetek állítását: itt is az egységefítés helyett a susceptibilitások veszedelmes ajtaját nyitjuk meg. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve ; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. (Felkiáltások: Eláll! Halljuk!) Hagara Viktor előadó: T. ház! A vita ilyen előrehaladt stádiumában és miután az már igen hosszura nyúlt, én csak igen röviden néhány észrevételre szorítkozom és csak egy pár perezre bátorkodom igénybe venni a t. ház nagybecsű figyelmét. Mindenekelőtt a most felhozottakat illetőleg foglalkoznom kell azon állásponttal, a melyet Herman Ottó t. képviselőtársam hozott fel, ki a kisdedóvási intézeteket egészségügyi szempontból vette bírálat alá. Felvetették már ezt a kérdést a vita folyama alatt is és ha ő azt hozta fel, hogy „milyenek az iskolák a falvakban", erre nézve tőlem válaszul elég az, hogy méltóztassék megnézni, milyenek a falvakban a lakások, hány száz és száz egészségtelen lakással találkozunk ott; és ha ezen lakásoknak állapotát összehasonlítja az ottani iskolák helyiségeivel, akkor ki fog tűnni, hogy az iskola, bármennyire nem felel is meg az ő igényeinek, mégis nagyon fölötte áll azon tisztaságnak és rendnek, a mely tisztasággal és renddel az illető gyermekek szüleinek lakásán találkozunk. Felvetette, Herman Ottó t, kép viselőtársam még azt, hogy ő két mozzanatot kívánt volna ezen törvényjavaslatban kifejezésre juttatni: az egyik az, hogy az individualitásra fektettessék a nevelésnél a fősiíly; a másik az, hogy ne képezze e javaslat semmi tekintetben valami merev centralisatio kifolyását. A mi az elsőt illeti, e tekintetben a legteljesebben egy véleményben vagyok vele. Meg vagyok magam is győződve arról, hogy nem a kaszárnyákba való egyöntetű, de az egyéni hajlamoknak megfelelő egyéni nevelés által érhetjük el azt, hogy a polgárok egyéni képességei kidomborodjanak s a kidomborodott és kimívelt egyéni képességek az állam fokozottabb tevékenységét fejleszszék ki. De a mi azt illeti, mintha ezen óvodaügyben centralisáló irányzat volna, méltóztassék megtekinteni a felügyeletre vonatkozó intézkedéseket és ezek meg fogják mutatni, hogy a javaslatban a centralisátiónak még az árnyéka is kerülve van. A helyi felügyelet egész terjedelmében kizárólag a helyi bizottságokra van bizva, a melyek azon községbeli szülőkből állanak, kiknek gyermekei azon községben az óvodát látogatják. Ha tehát ily széles autonómiával bírnak ezen helyi felügyelőségek, bajos azt mondani, hogy az állam centralisál. (Helyeslés jobbfelől.) E vitának egyik fénypontja, (Halljuk! Halljuk!) az indítvány, a melyet nemes emberbaráti érzületének nyilvánításával gr. Károlyi Sándor igen tisztelt képviselőtársunk vetett fel, midőn azt óhajtja, (Halljuk! Halljuk!) hogy e törvénynyel egyidejűleg a bölcsődék, a créche-ek intézménye is létesíttessék; ennél is tovább menve aztán többen lelenczek és szegény gyermekek segélyezésére szolgáló intézeteket és a franczia hospiee dépositaire-ek mintája szerinti intézeteket kívánnak létesíttetni. (Helyeslés.) T. ház! Francziaországban ezen créche-ek csak az 1862. Julius 20-iki mmisteri rendelettel
