Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

443, orsuftgos ölés jiinmir -»S-é»i. pénteken. 18M. 303 az igen t. minister ur kijelentése szerint az az óhajtás, melyben pedig, azt hiszem, kevés kivétellel a háznak kebelében mindnyájan osztozunk, hogy tudniillik a kisdedóvodák kebelében a felekezeti szellem és felekezeti jelleg érvényre jutása iránti törekvés előtérbe ne lépjen, mondom, kételyeim vannak ezen óhajtás teljesülése iránt. A törvényjavaslatban foglalt azon kifejezés iránt, mely afohászszeríí imát jelzi, már előadták többen álláspontjukat; igy pár szóval érintette azt gr. Károlyi Sándor és utána Hock János képviselő ur s felszólalásaik világosan mutatják, hogy egyes felekezetek részéről arra irányul az óhajtás, hogy a felekezeti jelleg a felekezetek által, vagy egyes egyének által ilynemű czélzattal felállított kisdedóvók kebeléből semmi esetre se zárassék ki. T. képviselőház! (Halljuk!) Én nekem eäzembe jut, hogy ha a felekezeti jelleget ilyen intézetek köréhen, tehát az értelem legelső nyilvánulásánál meghonosítjuk s az emberszeretet é a vallás-erkölcsi érzet helyébe a felekezeti sueceptibilitásnak, hogy ugy fejezzem ki, a gyermekkorban valósággal megmételyező hatását beviszszük a kisdedek lelkébe: akkor nem fogjuk elkerülhetni, hogy ugy ne járjunk, mint annak idején a mindnyájunk előtt ismeretes Jenkinsnek, a Ginx's Babyje, a hol egy szegény gyermek miatt a felekezetek nagy népgyüléseket tartanak, nagy meetingeket, nagy protesiájásokat rendeznek, egymás közt hajba kapnak, a végeredmény pedig az, hogy a szegény gyermek ápolás nélkül végnyomorba sülyed. (Derültség és tetszés johhfeläl) A ministeri indokolás azt mondja — és ezen álláspontra helyezkedett a közoktatásügyi bizottság is — hogy a népoktatási törvény analógiája szerint mind a kisdedóvó, mind a kisdedóvó-képző intézeteket a felekezetek számára concedálni kell. Én tagadom ezen állításnak és ezen összehasonlításnak jogosultságát. Más a kisdedóvás, a hol a fősály a megóvás és más az elemi iskola, a hol a fősúly az értelem és jellem képzésre van fektetve. A kisdedóvó-képzőintézetekbe a felekezeti jelleget bevinni egyenesen bűn és felfogásom szerint téve dés ezen intézetek valódi jellege és feladata iránt. A népnevelési intézeteknél, az elemi iskoláknál a helyzet más; ott a felekezeti jellegérvényre jutásának minden művelt ország törvényhozása szerint helye és ideje van. De más a helyzet — a mint Beöthy Ákos t. képviselőtársam már említette — a történet szempontjából is. Hogy állott a helyzet az 1868-iki törvényhozás alkalmával a népiskolákra nézve 1 Ugy, hogy az elemi népoktatás összes intézetei a felekezetek által voltak featartva; azokból tehát tabula rasat csinálni egyáltalán nem lehetett. A felekezetek kezében meg kellett tehát hagyni az elemi oktatást már a történeti fejlődés szempontjából is. De más a helyzet a kisdedóvodáknál és kisdedóvó-képző intézeteknél, a mely téren legnagyobb részt, sőt majdnem kizárólag a társadalom, vagy a községek létesítettek csak eddig ilynemű intézeteket és a hol egészen uj térre viszszük be a felekezetek által fentartott óvók és óvóképző-intézetek utján a felekezeti szellemet. Én, t. ház, a legnagyobb objectivitással bírálom ezen kérdést. Én a magam részéről erősen ragaszkodom anyaszentegyházamhoz és mástól is teljes tisztelettel veszem, ha ezen érzelem által engedi magát befolyásoltatni; de kereken tagadom azt, hogy itt ezen a téren ez a szempont jogosult volna. És mi fog történni — a lehető legjobb akaratot teszem fel — ha a kisdedóvók és még inkább a kisdedóvóképzointézetek a felekeze!éknek adatnak át? Ott természetesen a felekezeti érdekek kell, hogy kifejezésre jussanak és felekezeti szellemben fognak neveltetni azon óvók és óvónők, a kikre a kisdedek ápolása bizatni fog. A felekezetek, mint olyanok, fogják fentartani az óvodákat és, a dolog természete szerint, a saját óvóképzőintézeteikből kikerült és ilynemű irányzattal felruházott óvók vezetésére fogják azokat bizni és előáll azon helyzet, hogy egyes kisdedóvóintézetek kebelében már a kis gyermekek közt elplántáltatik nem az összetartozás érzete, hanem a türelmetlenség érzee, a melyet pedig ezer és ezer okunk van kerülni. Ne méltóztassék azt mondani, hogy a felekezetek részére itt uj jog nem adatik; mert hiszen az teljesen egyre megy, hogy, ha az egyeseknek és magán-személyeknek megadatik a kisdedóvó és kisdedóvóképző intézet állításának joga, ha ez a felekezetnek is megadatik. A két dolog nem egy. Mert a felekezetek jogköre egyáltalában nem ugyanazonos azon jogkörrel, a mely a magánosok és a jogi személyek részére megadatott. Mert hogyan áll a. dolog? Hiszen maga a törvényjavaslat világos megkülönböztetést tesz a felekezetek s a magán-emberek vagy magánjellegű jogi személyek által fentartott óvodák ellenőrzése és megvizsgálása közt. Ha jogi személyek egyesülnek az óvodák fentartására, vagy jogi személyek létesülnek ugyanazon czélra, azok alávetik magukat a szigorubb határozmányoknak és azokra nézve azt a susceptibilitást, a mi a íohászszerű ima ellen érvényesül, bizonyára nem fogják eltűrni az állami felügyelő közegek. A felekezetekkel szemben máskép áll a dolog. A felekezetek a saját óvodáikat és a saját óvÓDÖiket a saját hierarchiai fokozataik szerint ellenőrzik és az egész felekezetnek anto-