Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-427

u 421. országos ülés fteexomber 9-én, kedden. 189Ö. tapogatódzatok a sötétben, a mint tudtok s azután mondjátok el nekem, mondjatok el mindent, de egy feltétel alatt, hogy ne mondjatok semmi olyat, a mit nem tudtok hitelesen bebizonyítani. Már most, t. ház, mivel bizonyítsuk mi, midőn a bizonyítékok mind az igen t. minister ur kezei közt vannak, ki hermetice bezárva tartja azokat, ugy, hogy nem férhet azokhoz senki. És azután mégis insinuatióként vissza akar utasítani minden olyan állítást, melyet azon bizonyítékokkal bizonyítani nem lehet, a melyeket ő elzárva tart. Ez, t. báz, valóban oly tactica, a melyet én felfogni nem tudok. De még tovább megy az igen t. minister ur. Insinuatiónak, gyanúsításnak jelent ki minden oly adatot, a mely előtte felhozatik s ^a szerinte is hiteles adatokkal bizonyítanak. És mit tesz ő maga? Állít és nem bizonyít semmit; hanem a legnagyobb lelki nyugalommal cselekszi azt, a mit, ha az ellenzék tenne, gyanúsításnak, talán még rágalomnak is bélyegezne. Hiszen ez egy egészen megfordított világ. Hiszen az ellenzéknek a kötelessége nem az, hogy kijárja és kikutassa a kormány eljárásának minden phasisát, hanem az ellenzéknek kötelessége csak kérdeni és épen a kormánynak kötelessége eljárásának minden phasisát kitárni; mert csakis ő van abban a helyzetben, hogy azt megtehesse. (Helyeslés a szélsőbalon.) Igaz, t. ház, hogy Ugron Gábor és Poónyi Géza t. barátaim nagy szorgalommal s önfelöldozó odaadással kutatták és keresték azon adatokat, melyeket, lehetőleg hiteles forrásból merítve, a ház előtt feltártak. De ezt talán nem azért tették, mintha ez ellenzéki kötelességök lett volna, hanem tették tisztán azon vonzódásnál és rokonszenvnél fogva, inelylyel a t. honvédelmi minister ur iránt viseltetnek. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Köszönöm! Szentkirályi Albert: ... . Mert hiszen ez által mit akartak documentálni ? Azt, hogy ime ennyi adatot hoztunk fel, a mely mind a mellett bizonyít, hogy a magyar fegyvergyár a minister urnak gyöngéd gondoskodása folytán bukott meg ; most már tehát okvetlenül szükséges, hogy a kormány álljon elő a míiga adataival s ha lehet, czáfoljon meg bennünket. Az ellenzéknek nem az a feladata, hogy lépésrőllépésre megvilágítsa a kormány ténykedéseit; az ellenzék egy másik álláspontot is választhat s miután az az eljárás, a melyet t. barátaim követtek, ezélra nem vezetett: én kénytelen vagyok egy más álláspontot elfoglalni. Igaz, hogy ez az álláspont az ellenzéki eszmének igen rideg és hajthatatlan megvalósítása; de utóvégre más módom nincs, a mivel azon czélt megközelíteni és elérni remélhetem, mely ezélt az ellenzék a jelen esetben maga elé tűzött. Az ellenzéknek is vannak magasabb czéljai. Nemesak azért van itt, a miért a t. túloldali képviselők talán hiszik: hogy bennünket minden alkalommat leszavazzanak. Az ellenzéknek is vannak czéljai, melyeknek elérésével eredményeket akar és kell is feltüntetnie. Most nem lehet más czélja, minthogy e bonyolult ügyben a t. ház oly alapon mondhasson ítéletet, melyet maga a kormány szolgáltat. (Helyeslés a szélsőbalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Gábor : Menjünk haza, ha nem akarják hallgatni! Elnök: A képviselő ur is igen gyakran zavarja a szónokokat. Legyen tehát türelemmel mások iránt is. Szentkirályi Albert: Álláspontom a rideg tagadás álláspontja, a mi annyit tesz, hogy ha a minister ur azt mondja: ez ügyről már elmondt ím mindent, tehát az iratok beterjesztése nem szükséges; én azt felelem: igen, de mindazt, a mit a t. minister ur mondott, tagadom minden szavát, sőt összességében minden állítását; tehát azért az iratok átvizsgálása igenis szükséges. Erre azt lehet mondani, hogy igen kényelmes álláspont, midőn a bizonyítás egészen a kormányra hárittatik. Lehet, hogy kényelmes, de a gyöngébb fél sikeres fegyvere az erősebbel szemben. Hogy ezt az állításomat egy kissé megvilágítsam s azon erőt, mely ebben rejlik, illustráljam, a közönséges polgári életből vagyok kénytelen egy példát felhozni, melyet talán a. t. minister ur nem is fog appretiálni. (Halljuk! Halljuk !) Ha valaki például azt mondja, hogy én neki száz forinttal tartozom és elmegy a biróhoz és bepanaszol, hogy a száz forint tartozásomat fizessem meg. Ha én ezt tagadom, mi következik ezután? A biró engem nem szoríthat, hogy a tagadásomat bizonyítsam be, mert tagadást bizonyítani teljesen lehetetlenség; hanem szorítja azt, a ki állította, hogy én neki száz forinttal tartozom, hogy állítását bizonyítsa is be. Most ismét mi történik? Vagy bebizonyítja, hogy igaza van és akkor én a 100 forintot megfizetem; vagy nem bizonyítja be jogérvényes bizonyítékokkal és akkor nekem van igazam, a ki tagadtam és ezen tagadás positiv alapul szolgál a bírónak, a mely alapon igazságosan és lelkiismeretesen ítélhet és a felperest követélésétől elüti, sőt az még a perköltséget is köteles megfizetni. Már most, t. ház, a helyzet köztem és t. minister ur között, a felhozott esettel teljesen analóg. A t. minister ur bizalmat követel rajtam