Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-427

427. országos ülés deciomber ft.én, kedden. 1890. :'*' és én azt mondom, hogy én neki ezzel nem tartozom. (Helyeslés baífelä.) Én a bizalmat megtagadom és nem is magamra vonatkozólag értem ezt, hanem az egész képviselői testületre, mely tőle a bizalmat megtagadja. (Helyeslés bal felől.) Minek kell tehát most következnie? Ha mi a biró elé megyünk, a t. minister urnak kell bizonyítania, (Igaz! TJgy van! balfelől) még pedig jogérvényes bizonyítékokkal kell bizonyítani azt. hogy az ő köyetelése alapos és én tartozom neki a bizalommal. Ha már most az nem történik meg; ha a minister ur csak állít egyes dolgokat, de állításait jogérvényes bizonyítékokkal nem igazolja, akkor csak az történhetik, a mi ily esetben a magánéletben történik: elveszti pőrét; én nekem van igazságom, hogy megtagadom tőle a bizalmat és felmentvényt és ő veszíti el ügyét. És igy eléri az ellenzék ez esetben kitűzött czélját, a t. minister ur maga adott positiv alapot az ítéletnek, a mely szerint a minister ur és a kormány eljárása teljes lelkiismeretességgel és igazsággal elbíráltathassák. (Igaz! TJgy van! a bál- és szélső baloldalon.) De, t. ház, mit is érne a t. minister ur az oly ellenőrzéssel, ha mi az ő puszta szónoklataira adnók meg a felmentést. Hiszen ez az ellenőrzés fogalmaval meg nem egyeztethető Mert, hogy még egy példát vegyünk fel, ha valamelyik pénztárt egy bizottságnak meg kell vizsgálnia s a vizsgálat alkalmával a pénztárnok oda áll a pénztár elé és szóval elmondja, hogy mi van a pénztárban, a számadások hogyan vannak szerkesztve, miféle értékpapírok őriztetnek a pénztárban stb. — vájjon erre a vizsgáló bizottság megadja-e neki a felmentvényt? Es azon részvénytársaság, mely a vizsgáló bizottságot kiküldötte, el fogja-e fogadni ezen eljárást helyes ellenőrzésnek? (Igaz! TJgy van! Helyeslés a bal- és szélső haloldalon) Bizonyára nem; mert az előadott módon absolute nem volt képes megtudni a vizsgáló bizottság azt, hogy mi van abban a pénztárban ; az ellenőrzést tehát absolute nem teljesíthette. Mert hiszen az ellenőrzés legfőbb momentuma az, hogy az ellenőrző magára veszi a felelősséget s arról, a kit ellenőriz, elhárítja azt az által, hogy meggyőződik a dolgok valódi állásáról, azt rávezeti a könyvekre és iratokra, a mi által aztán maga is részese lesz ama felelősségnek, mely az ellenőrzés eszközléséig az illető hivatalnokot egyedül terhelte. A képviselői ellenőrzés szintén csak ily módon eszközölhető, főkép a jelen esetben, midőn ilyen bonyolult ügy gyei van dolgunk. A t. ház azon adatokra, mint gr. Apponyi t. képviselőtársam mondta, azon kiszakított adatokra teljességgel nem adhatja meg a felmentést; hiszen a nagy közönség azzal nem érheti be, azt mondhatja, KÉPVII. NAPLÓ. 1887-92. XXL KÖTET. hogy adhatjátok ki a felmentést egy olyan dologról, melyről fogalmatok sem volt? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk nem a ministerek beszédeit kell megbírálni, hanem a kormány cselekedeteit; itt pedig a kormány cselekedetei testté váltak azon iratokban, melyek az ügynek elejétől fogva keletkeztek; a felmentvényt csakis ezen testté vált intézkedések alapján adhatjuk meg, arra kell nekünk erkölcsileg rávezetni a felmentésünket vagy elítélésünket, a mely tényünkért aztán mi leszünk felelősek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Én nem kérem a t. minister urat többet arra, hogy ezen sokat sürgetett iratokat méltóztassék a ház asztalára letenni, úgyis azt liiszem, ez haszontalan dolog lenne. Én megelégszem azzal, hogy két alternatiya elé állítsam a t. minister urat, illetőleg a t. kormányt és a t. többséget. E két alternatíva mindkettő positiv alapot nyújt arra, hogy mind a képviselőház, mind pedig a nagyközönség helyes és lelkiismeretes ítéletet hozzon. Az egyik alternatíva az, hogy az igen t. minister ur talán mégis elhatározza magát arra, hogy az iratokat leteszi a ház asztalára, vagyis köztudomásra hozza. Ha ez történik, akkor két dolog fog megeshetni. Egyik az, hogy ezen iratok alapján megadja a ház a felmentést a minister urnak, vagy el fogja ítélni eljárását, de mindenesetre oly alapon fog ítélni, a mely reális. Ha ez nem történik, vagyis, ha előáll a másik alternatíva, tudniillik, hogy a minister ur nem teszi le a ház asztalára és nem hozza köztudomásra ezen iratokat, akkor bekövetkezik a másik eset, tudniillik, hogy miután állításait az igen t. minister ur ebben az ügyben jogérvényes bizonylatokkal nem igazolta, épen azon az alapon, a melyet ezen második esetben is ő maga Szolgáltatott, (ügy van! Ugy van! a bal és szélsőbalon) egészen nyugodtan és a lelkiismeret legkisebb háborgása nélkül kimondhatjuk a kormány működésére az elítélő verdictet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindezek után, t. ház, én, minthogy a legfőbb súlyt arra helyezem, hogy tisztán lássunk a dologban, azon határozati javaslatokat, melyeket Polónyi Gréza t. képviselőtársam benyújtott s a melyek ezen ezélt tűzik maga elé, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbálon) elfogadom és magamévá teszem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Ki következik? Madarász József jegyző: Pázmándy Dénes! (Felkiáltások a szélsőbalon: Holnap!) Pázmándy Dénes: T. ház! Miután e tárgyban nemésak magam vagyok még szólásra följegyezve, kérem a t. házat, hogy beszédemet i