Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-443
302 ***• orsíágos ülés janni nyes és természetes előjogát és nem vonjuk kétségbe azt, hogy az országhoz tartozó minden müveit magyar állampolgárnak magyarul kell tudni." Madarász József: Minden magyar emI.érnek! B. Salmen Jenő: „Képiskoláinkban a gyermekek a törvény értelmében magyarul is tanulnak." Ezeket mondottam. Hogyha a magyar állam, a magyar nemzet erősbödéséről van szó, az két úton történhetik : vagy magyarosítás, vagy pedig munka által. Sokan a munkára kevesebb súlyt feki étnek és a fejlődést, erősbödést csupán a magyarosításban keresik. Természetes, hogy mi szászok inkább a munkára fektetjük a súlyt. Bátor vagyok kérdezni, hogy igy félreértett, sőt egészen rosszul értett szavaimból, hog} T an lehet olyan következtetéseket vonni s ily támadásokat intézni oly ember ellen, ki e teiemhen lelkiismeretesen teljesíti kötelességét? Fenyvessy Ferencz: Köteleségemnek tartom szavaim értelmét a t. ház engedelmével a képviselő urnak megmagyarázni. Én figyelemmel hallgattam a képviselő ur előadását s mihelyt ezen passus, melyet most a képviselő ur felhozni szives volt, a füleimet megütötte, rögtön jegyzeteket csináltam magamnak. Tény azonban az, hogy ezen passus most nem foglaltatik a naplóban és én úgy hallottam, hogy a képviselő' ur beszé;le után odaadott egy irást a gyorsíró uraknak, a kik kegyesek voltak azt a naplóba bevenni. B Salmen Jenő : Nem adtam semmit! Fenyvessy Ferencz: A mit én hallottam, nem fogom eltagadni soha. Azonban készséggel meghajlok a képviselő ur interpretatiója elölt s tudomásul veszem azt. A mi pedig a képviselő ur másik megjegyzését illeti, arra nézve kijelentem, hogy én a képviselő urnak sem jellemét, sem képességét meg nem támadtam, a mint ezt jelezni bátor is voltam. Én nem azt mondottam, hogy a képviselő ur, mikor állami hivatalnok volt, a bureauxÓrákat meg nem tartotta, hogy az aetákat nem lelkiismeretesen kezelte; ezt nem is mertem volna mondani, mert nem tudom; de igenis azt mondottam, hogy: Magyarország birkatürelemmel bir, hogy oly felfogású urakat tür magas hivatalokban milyen b. Salmen Jenő ur. És ezt fentartoin; mert sok derék magyar ember van, a kinek a helyét kár ily felfogású egyéneknek elfoglalni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Komlóssy Ferencz: T. ház! Én csak egy kijelentésre szorítkozom. Nagyon óhajtottam volna ezen tárgyhoz tüzetesebben hozzászólani. Mint a népnevelésnek egyik, bár szerény harezosa, 28-án, pénteken. 1891. ezen kérdéssel régebb idő óta foglalkozom* Érdekel ezen kérdés úgy is, mint hazafit, úgy is, mint lelkészt és mint országos képviselőt. Én azonban, tekintettel azon nagy gyászra, mely Magyarországot érte, mely gyászban osztozik Magyarországnak minden jó, nemesen gondolkodó fia s mely engem még közelebbről érint, mert én a megboldogult herczegprimásban szeretett jó atyámat vesztettem el, az indokolástól elállók, hosszabb beszédet nem tartok s azokra sem refiectálok, a melyekkel a javaslatban sok tekintetben egyet nem értek; de miután a közoktatásügyi minister ur tegnap egy jó indulatú kijelentést tett, én meg vagyok nyugtatva s csak egyszerűen kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. És miután, t. ház, jelenleg az általános jvita végére jutottunk, egyúttal bátor vagyok egy indítványt is tenni, a mely abból áll, hogy tekintettel Magyarország herczegprimá sának, Simor Jánosnak, a legjobb, legnemesebb hazafiak egyikének — a ki e hazában mindenkinek rokonszenvét és tiszteletét bírta — halálára ; tekintettel, hogy ennek folytán Magyarországnak nagy gyásza van: az ülés felfüggesztessék és a részletes tárgyalás csak azután a legközelebbi napokban folytattassék. (Helyeslések.) Elnök: T. ház! A képviselő ur gondolhatja, hogyha én hivatalos értesítést nyertem volna, magam is tudtam volna kötelességemet. (Élénk helyeslés.) Azért nagyon csodálkozom, hogy a képviselő ur saját magánértesülése alapján országos határozatot hozatni kivan. (Élénk helyeslés ) Méltóztassék megvárni, mig nekem e tekintetben hivatalos értesülésem lesz s ón tudni fogom, hogy miként kell eljárnom. (Élénk helyeslés.) Széll Ákos jegyző: György Endre! György Endre: T. ház! Az egész vita folyamán vártam, hogy valaki azon álláspontnak kifejezésére fog felszólalni, a melyet én elfoglalni akarok; miután azonban ez nem történt, kötelességemnek érzem tisztán álláspontomat jelezni ezen javaslattal szemben itt a ház kebelén belül is, hogy legalább nyoma maradjon annak, miszerint valaki — ha csak egyetlenegy szerény tagja is a háznak — e javaslattal szemben azt az álláspontot foglalta el annak törvénynyé megszavazása alkalmával, melyet nekem elfoglalni kötelességérzetem parancsol. (Há'ljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt előre bocsátom, hogy én a legerősebb meggyőződésben vagyok az iránt, hogy a törvényjavaslatnak a magyar nyelv terjesztése iránt való tendentiája mindnyájunk óhajtása szerint be fog következni és meg fog valósulni. (Helyeslés.) Más oldalról azonban a legnagyobb kétségeim vannak az iránt, hogy
